Vágyaink a világbékén innen és túl – ezt kívánnánk, ha bármit lehetne
A gyerekek még abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy nincs bennük cinizmus és nem köti gúzsba a vágyaikat a realitás. Az ő lehetetlen, vagy nagyon nehezen megvalósítható kívánságaikat összegyűjtöttem néhány napja – most viszont mi jövünk. Megkértem a WMN csapat tagjait, hogy gondolkozzanak olyan kívánságokon, amiket a jótündértől kérnének, ha összefutnának vele az ünnepek idején (hiszen ilyenkor bármi megtörténhet, nem?). Van, aki nem tudott egyet kérni, van, aki komolyan vette a feladatot, és van, aki viccesen közelítette meg. A kívánságokat mindjárt olvashatjátok – de nem árulom el, hogy melyik kihez tartozik. Lehet találgatni kommentben! Tóth Flóra írása.
–
Egy kívánság mire lenne elég?!
Irreális vágyaim egyik tárgya gyerekkorom óta, hogy akikben megbízom, azok soha, de soha ne éljenek vissza vele, ami pont annyira gyerekes, mint felnőttes vágy. Szeretnék továbbá percekig a levegőben úgy pörögni, ahogy azt a visszatérő álmaimban teszem, és volt idő, amikor annyit álmodtam ezt, hogy tényleg azt hittem, képes vagyok rá. Csoda egy érzés, elárulom, de pszt! Szeretnék amúgy minden reggel valamilyen víz (persze leginkább tenger) látványára ébredni, de ehhez az is alapvetés lenne, hogy végre valahára jól tudjak aludni. Tulajdonképpen a gyerekkori álmodásom lett a felnőttkori álmom. Ja, meg szeretnék egy Reese’s-gyártó gépet. Bármikor ehetnék a kedvencemből, ha megkívánom, és se cukros, se dagi nem lennék tőle.
Meg bilit, amibe belelógathatom a kezem… (A bilit tudjuk biztosítani – a szerk.)
Integetés, mosoly… és tessék!
Olyan leszek, mint egy szépségkirálynő: én tényleg békét szeretnék. Szeretetet. Nyugalmat. Biztonságot. És mindent, ami ezt garantálja. Ha az sok pénz, akkor azt, ha kevés, akkor azt. Ha elrugaszkodhatnék, akkor viszont szeretnék a Bartók Béla út környékén lakni egy napfényes, kertkapcsolatos lakásban, saját dolgozószobával magamnak és a férjemnek is. Meg utazni is szeretnék. És max C-kosaras ciciket is kérek!
De mindenekelőtt és legfőképpen: kérem vissza 2020-tól a barátnőm férjét, akit augusztusban vesztett el a családja, és ezt kérem szépen visszacsinálni, mert ez igazán szemét húzás volt.
Ha ez teljesülne, a többit hanyagolhatjuk, vagy áttehetjük a jövő évre.
Instant jótündér-csomag alzheimeres családtagot ápolóknak
Én az anyámat szeretném visszakapni. Azt, aki felnevelt. Azt szeretném, ha nem lenne alzheimeres, és nem nekem kellene mindennap szembesülnöm ezzel, meg azzal sem, hogy megint mennyit romlott az állapota.
Csak ennyit szeretnék, meg kábé 200 millió forintot (vagy többet, de ez a minimum). Ha ez a kettő teljesülne, akkor minden nagyon fasza lenne megint.
Pénz helyett spórolási képességet
Én azt kívánom, bárcsak megszabadulhatnék a shoppingmániámtól. Miért okoz még mindig örömöt, baszki?!
Javasasszonyképző
Én a gyógyítás képességét szeretném kérni. Magamat is, másokat is. Testet, lelket, embert, állatot. Meg növényeket és emberi kapcsolatokat is.
Időt kérek!
Örök élet vagy állandó fiatalság helyett én sokkal kisebb léptékben gondolkozom – csak napi plusz hat órát kérnék. Annyival jobb lenne, ha minden nap 32 órából állna. Este, amikor már tényleg muszáj lefeküdnöm, akkor bele szoktam gondolni, hogy mi lenne, ha még csak este nyolc lenne (ebből kitalálhatjátok, mikor szoktam ágyba kerülni), mennyi mindent csinálhatnék, vagy a hét vége felé az is eszembe jut, hogy mennyit aludhatnék.
Végül is egy időnyerő kellene, amit minden este visszapörgetnék egy kicsit. Ja, meg egy nagyobb lakás, hogy biztosan ne találkozzak magammal.
(Ráérő időmben pedig kitalálnám, hogyan tudnék annyira visszamenni kockázatmentesen, hogy megbeszéljek anyukámmal egy-két elmaradt dolgot. Ha ezzel megvagyok, simán továbbadnám az időnyerőt, mint egy vándor-díjat – valakinek, akinek igazán szüksége van rá, és így járhatna körbe-körbe a világban örök időkig.)
Rosszevő gép
Megkérdeztem a gyerekemet, és ő egy „rosszemberevőgépet” szeretne. Mármint nem olyat, aki a rossz evőket megeszi, hanem, aki a rossz embereket falja fel. Azt hiszem, ezzel kiegyeznék én is, bár lehet, hogy vannak napok, amikor én is belekerülnék abba a gépbe… Nekem még azért jöhetne egy „kalórianullázó” is, ha már minden rossz ember elfogyott, és semmi más gondunk nincs a földön, mint hogy ne hízzunk attól, amit megettünk.
Okosabb vagy,mint egy hároméves? (Nem.)
„Csak” normális életre vágyom, semmi másra. (És a „normálisat” most nem a Covid-ügyi Facebook-csoport értelmében gondolom.) Ebbe beletartozik az is, hogy a szeretteim egészségesek maradjanak (oké, én is). Legjobban arra vágyom, amit a kisfiam mondott háromévesen, amikor arról kérdezték, hogy mit kérne, ha egy jótündér három kívánságát teljesítené:
„Azt kívánom, hogy a világon minden embernek legyen munkája, pénze, étele, és legyen hol laknia. Mást nem.”
Egy merengőn merengek
Teleportálni szeretnék – nyilvánvalóan nagyon jól jönne most. Ha megoldható, szívesen utaznék az időben, de elfogadnék néha egy olyan Dumbledore-féle merengőt, amibe a nap végén kihúzhatom a varázspálcámmal a gondolataim.
Visszafogott, kipihent vágyak
Sosem gondoltam volna, hogy olyan szerencsés leszek, hogy ezt leírhatom: amire vágytam, az idén mind teljesült magánéletileg és szakmailag is. Végre ott vagyok, ahol mindig is szerettem volna lenni.
Szóval én magamnak most nem kívánnék semmit (de lehet, azért is, mert végre kialudtam magam).
Inkább arra vágyom, hogy akiket szeretek, mind egészségesek, boldogok legyenek.
Ti jöttök
Az nyilván túl nagy kérés lenne, hogy minden kívánságunk teljesüljön, az meg pláne, hogy a ti kommentben érkező vágyaitok is… de nekem már az is elég lenne, ha csak random egy-kettő. Úgyhogy ne kockáztassatok, hátha van olyan angyal vagy tündér, aki ebből a kommentfolyamból válogat. Ti mit kérnétek?
Tóth Flóra
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Rhett Wesley