wmn - tempus

Kicsit szokatlan a kapcsolatom a munkakereséssel

Az írás iránti szerelmem korán kiütötte a diákmunkás életszakaszt is: míg a barátaim pincérkedtek vagy lángost sütöttek nyaranta, hogy pénzt keressenek, én ezt teljesen elhanyagolva – fizetés nélküli –, de nekem nagyon sokat jelentő kreatív munkákat vállaltam el, mert egyszerűen nem tudtam más utat elképzelni magamnak, hiába féltettek sokan a „művészélettől”.

Végül a makacsságomnak (és a szerencsémnek) köszönhetően valóban sikerült megkapaszkodnom a köztudatban, de ahogy közben felnőtt lettem, és elkezdtek egyre komolyabban venni, mind fontosabbá vált, hogy tudjam tartani az iramot a nálam sokkal képzettebb vagy tapasztaltabb emberekkel, akikkel együtt dolgozom. Napról napra egyre kevésbé mentség a fiatal korom, ha nem tudok megcsinálni valamit, és egyre többet kell felmutatnom ahhoz, hogy bebizonyítsam, helyt tudok állni ebben a közegben.

Ha továbbtanulásról, új munkahelyről vagy egy nagyobb projektről van szó, amikor azt akarom, hogy engem válasszanak, el kell érnem, hogy felfigyeljenek rám, megjegyezzenek.

Ha pedig meg is akarok maradni abban a környezetben, és ott hasznos, kielégítő munkát akarok végezni, akkor tudnom kell, hogy jó helyen vagyok, és valóban arra van szükségük, amit én nyújtani tudok. Ehhez nagyon fontos, hogy tudjam, mire vagyok alkalmas, mire vágyom, és ha ebben már biztos vagyok, meg tudjam győzni a jövendőbeli munkaadóimat/partnereimet, hogy én vagyok az ő emberük. 

Ma az ilyen téren szerzett tapasztalataimból gyűjtöttem össze párat, ezek nagyon sokat segítettek nekem abban, hogy elérjem a céljaimat, és másoknak is megmutathassam: a pályakezdő fiatalok is remek lehetőségekre bukkanhatnak, ha jó helyen és helyes módszerekkel keresik őket.  

1. Csak releváns infó kerüljön az önéletrajzodba vagy az egyetemi ajánlóleveledbe!

Ez olyan tanulság, amit újra meg újra le kell vonnom, mivel bárhogy is igyekszem leszokni róla, természetemnél fogva krónikus túlbeszélő vagyok. Mindig jobban félek attól, hogy valamit kihagyok és félreértenek, mint attól, hogy túl sok információt próbálok átadni egyszerre, így mikor az egyetemi felvételiken dolgoztam, minden egyes cikket, fellépést, kerületi versenyt bele akartam írni az önéletrajzomba.

Bár a megadott karakterszámba sikerült beleférnem, az eredményeimről alig pár szót tudtam ejteni, és az igazán lényegesek, amik megkülönböztethetnének a többi jelentkezőtől, elvesztek a felesleges adatok tengerében.

Végül egy barátom segítségével válogattam ki azokat a dolgokat, amelyek a leginkább érdekelhetik a választott iskolát, és azóta is ezt a trükköt alkalmazom, ha nem tudom eldönteni, mi menjen, mi maradjon. Először leírok mindent, ami eszembe jut, aztán (többnyire) külső segítséggel leszűkítem a kört, hogy a végére már csak a leglényegesebb információk szerepeljenek a papíron. Inkább ezekről írok behatóbban, mintsem mindent felszínesen felsoroljak. 

2. Az önéletrajzod személyes része is kapcsolódjon a munkához/feladathoz, amire jelentkezel!

Az önéletrajznak nem az a célja, hogy bemutasd, mekkora király vagy (vagyis nemcsak az) hanem a leendő munkáltatód kapjon egy képet arról, ki vagy, és mik az erősségeid. A „Rólam” szekciót sokan csak felesleges szájtépésnek látják, ahol azt kell bizonygatnod, hogy rendezett, törvénytisztelő polgár vagy, pedig ezt is könnyen a hasznodra fordíthatod, ha nem csupán általánosságokat írsz magadról, hogy kitöltsd a teret.

Gondold át, milyen tulajdonságok, tapasztalatok jöhetnek jól a munkához, ami érdekel téged, és keress ilyeneket!

Például, ha animátornak jelentkezel, érdemes hangsúlyozni, hogy sok kisgyerek van a családodban, és tanultál elsősegélynyújtást. Ha barista akarsz lenni, hasznos leírnod, hogy otthonosan mozogsz a konyhában, és lételemed a társaság. Ezek lehet, hogy nem kézzelfogható munkatapasztalatok, de sokat elárulnak rólad, és megmutatják: a szabadidődben is ezen a területen mozogsz, ráadásul a személyiséged is passzol az álláshoz.  

 

3. Mielőtt bármire jelentkezel, olvass utána!

A tájékozottság mindenkinek létfontosságú, de különösen fiatal, tapasztalatlan munkavállalóknak elengedhetetlen, hogy tisztában legyenek azzal, mivel jár a vágyott munka. Még mielőtt elvállalod a melót, vagy akár csak elküldöd valahova az önéletrajzodat, nézz utána jobban, milyenek az adott szakma átlagos feltételei: mennyit kell dolgozni, milyen körülmények között és mennyiért. Nézz meg sok hirdetést, vesd össze őket egymással, és ha tudsz, nyugodtan kérdezz meg olyanokat, akiknek már van tapasztalatuk az adott munkakörben. Ha van egy nagyjából pontos képed arról, hogy átlagban mit jelent, mondjuk, egy nyolcórás pultozás, akkor könnyebben ki fogod szúrni a kamu, lehúzós vagy konkrétan veszélyes hirdetéseket. Ez az olyan munkáknál, amire többnyire fiatal lányok jelentkeznek, (mint a modellkedés, színészet vagy egy klub promotálása) még fontosabb, mert sokan vannak, akik vissza akarnak élni a jelentkezők tájékozatlanságával. Sajnos több embert is ismerek, akiknek a modell- vagy reklámmunkáról az utolsó pillanatban derült ki, hogy valójában escort-tevékenységet takar, és bár nekik utólag vicces a sztori, sokan nem ússzák meg ennyivel.

Ha már elvállaltál egy munkát, nehezebb kiállni magadért, ha valami mégsem stimmel, így a legjobb, amit tehetsz, hogy már az elején figyelsz az intő jelekre.

4. Ne legyen a hobbid a munkád! (Illetve: ne csak az legyen)

Ismeritek a mondást: „Ha a hobbidat a szakmáddá teszed, egy napot sem kell majd dolgoznod!”. Ennek nem vagyok nagy híve, mivel azt érezteti az emberekkel, hogy ha találsz valami tökéletes munkát, amit imádsz, nem lesz fárasztó, nem érzed majd munkának, de ez szerintem nagyon irreális elvárás. A valóság az: ha keményen dolgozol, azt bizony érezni fogod, nem lesz mindig mindenhez kedved, és hiába vagy oda a szakmádért, néha rohadtul eleged lesz belőle. És ez így normális.

A baj nem itt kezdődik, hanem ott, hogy amikor a hobbid a munkád lesz, többé nem lehet a hobbid. Régen az írás volt számomra a kikapcsolódás netovábbja, ha valami fárasztott, ebbe menekültem, de már nem tudok az írás fáradalmai elől szintén a billentyűzethez futni. Emiatt rájöttem: ha szeretném ezt valamilyen módon szenvedélyként is megtartani az életemben, akkor mellé olyan munkát érdemes keresnem, ami másik területen mozgat meg. Így amikor mellékállást kerestem (amiből azóta sem lett semmi, a Covidnak „köszönhetően”), csak olyanok jöhettek szóba, amik nem kötnek a gép elé. Nekem a bébiszitterkedés lett a tökéletes kiegészítő munka: fizikailag fáraszt le, nem mentálisa, és nem is olyan magányos, mint az írás.

Szóval, ha van egy hobbid, amit egyszer szeretnél majd a szakmáddá tenni, azt ajánlom, iktass be mellé olyan munkát, ami segít megtörni a monotonitást, vagy válassz egy új, pihentető hobbit a munkád mellé.

Így elkerülheted a gyors kiégést, és kipróbálhatsz valami újat is. 

5. A tökéletesség fenntarthatatlan, légy önmagad, és „csalj” nyugodtan!

Persze most nem arra gondolok, hogy hazudj az önéletrajzodban, hanem csak arra: ne gebedj meg azért, hogy fantasztikusnak lássanak. Nem kell mindent teljesen egyedül, tökéletesen és rendezetten csinálnod ahhoz, hogy elhiggyék rólad, jó munkaerő vagy. Manapság annyi lehetőségünk van arra, hogy segítsünk magunknak az álláskeresésben, ne félj élni ezekkel! Egyáltalán nem gáz sablonok alapján felépíteni az önéletrajzodat, és nem vagy idegesítő csak azért, mert megkéred egy barátodat, hogy segítsen neked.

Nem baj, ha nemcsak a kitűnő jegyeiddel házalsz, hanem a szeretnivaló személyiségeddel is.

Nem kell hirtelen hiperkonzervatívan öltözködnöd, vagy akcentus nélkül beszélned egy idegen nyelven, hogy téged válasszanak. Mindegyikünk fejében él egy kép arról, milyen egy professzionális dolgozó (pláne fiatalon), ezért sokszor annyira ezt próbáljuk utánozni, hogy megfeledkezünk az egyedi értékeinkről. Nem kell mindent egy adott séma szerint csinálnod, kérhetsz segítséget, és lehetsz önmagad. Nem azzal mész a legtöbbre, ha görcsösen játszod az önálló, mindenre képes szuperhőst, sőt ez sokszor taszító, ellentétben azzal a tökéletlen, de valóságos emberrel, aki vagy. 

Nyári Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images