Hiperszexualizáció, kihasználás, pszichés problémák – Itt az ideje, hogy megszüntessék a gyerekszépségversenyeket!

–

Gyerekszépségverseny: újra és újra

Nem tudom szó nélkül hagyni. A WMN-en is írtam már erről (amikor a felnőtt amerikai szépségversenyek egyikén eltörölték a fürdőruhás szereplést). Tavaly sikerült egy magzatszépségverseny (!) kapcsán elég jó hatásfokkal tiltakoznom. Most pedig, sajnos, újra elő kell venni a kérdést. Aktuálisan is több felhívás fut a közösségi médiában, cégeknél, és különböző lapokban is – hiszen mi másra is lenne szükségünk a járványválság közepén, mint egy jó kis gyerekszépségversenyre!

Ha onnan kezdjük a téma feldolgozását, hogy milyen érvek szólnak ezek mellett a rendezvények mellett, akkor legelőször is azt kell tisztán látni, hogy a legerősebb érv: a pénz. A szervező cégek számára ez jó üzlet. Pénzügyileg is, és nyilván kommunikációban is. A legősibb reklámközhely szerint gyerekekkel nagyjából bármit el lehet adni (vö.: kutya, delfin, naplemente); és mindig lesznek olyan szülők, akik széles tömegekkel akarják láttatni a gyermeküket vagy a gyerekükről készült fotót.

Egyes források szerint globálisan mintegy ötmilliárd dolláros üzletről van szó.

Könnyű lenne azt mondani, hogy ez az egész egyszerűen csak egy kapitalista rémálom. Azonban a pénzéhségen túl más is kell ahhoz, hogy ez az ipar életben maradjon. Ez pedig nem más, mint a szülő. 

Szülő: jogok, döntések, felelősség

A szülő döntése, hogy a gyerekét benevezi-e, és a szülő felelőssége, hogy a saját gyerekével kapcsolatban jó döntéseket hozzon. Ebbe beleszólni nem igazán lehet kívülről, egészen addig, amíg nincs szó közvetlen veszélyeztetésről. Tehát amíg a gyerek szerepeltetése nem okoz konkrét kárt (mert a gyerek kimarad az iskolából, zaklatás éri, vagy közvetlen kényszert alkalmaznak a versenyzés vagy az arra való felkészülés során). 

A szülő jogai a gyerekkel kapcsolatban olyan erősek, hogy maguk a szépségversenyek szervezői is minden felelősséget áttolnak rájuk, mi több, számos olyan cikket találtam, amelyben maguk a versenyszervezők is azt hangsúlyozzák, hogy

alapvetően nem a műfajjal van a gond, hanem a szülőkkel. Ők a legrosszabbak az egészben. Ők teszik a gyerek számára teherré, és végletekig feszített versengéssé az egészet. 

Abba, hogy ebben milyen sok igazság van, a 2009 és 2016 között Amerikában vetített, hét évadot megélt Toddlers and Tiaras (Totyogók és tiarák) című valóságshow is kínált némi betekintést (Magyarországon a TLC-n volt látható). A valódi társadalmi vitát generáló sorozat egészen elrettentő képet festett a színpadi gyermekszépségversenyek világáról. Durván túltolt egójú gyerekek, a külsőségek abszurd mértékben való hangsúlyozása, kényszer, stressz, csalódás, depresszió – hogy csak a legszembetűnőbbeket soroljam. 

Miközben hajlok arra, hogy egy reality-tévéműsor, hiába van benne a szó a nevében, ritkán a valóság tükre, mégis, ha csak töredéke is igaz az ott látottaknak, az már elég lenne ahhoz, hogy örök életre leállítsuk ezeket a versenyeket. (Innen pedig már csak egy könnyed szökkenés lenne a kisgyerekek versenysportoltatásának újragondolása…)

A gyerekszépségverseny tehát biznisz (ezért feltehető, hogy önmagától nem fog megszűnni). A szülők között mindig lesznek olyanok, akik a saját vágyaik, elképzeléseik tárgyaként tekintenek a gyerekükre. A gyerekek pedig túl fiatalok ahhoz, hogy nemet mondjanak.

Nincsenek abban a helyzetben hogy valódi véleményt alakítsanak ki az egész szépségversenyműfajjal kapcsolatban – követik a szüleik kérését, elvárásait, hiszen meg akarnak nekik felelni, és szeretik őket.

Mindezen körülmények miatt nagyon erős a kockázata a kizsákmányolásuknak és kihasználásuknak. Szóval, hogy lehetne mégis elérni, hogy ne legyenek ilyen megméretések?

Talán a következő érvekkel:

A gyerekek, mint „vágytárgyak” – ugye, milyen rosszul hangzik?

Most, a huszonegyedik században talán a legerősebb érv, hogy a gyerekszépségverseny szexualizálja a gyerekeket. A külsejükkel kapcsolatos versengésre buzdítják őket, azt sugallják, hogy nem a teljes személyiségük számít, csak a külcsín van a fókuszban, a megjelenésükkel kell a legtöbbet foglalkozniuk.

A gyerekekből csinos, sőt akár kívánatos tárgyak lesznek. Hiszen, mivel a zsűri felnőttekből áll, a külsőségekkel, megjelenéssel a versenyző gyerekeknek a felnőttek szemében kell elég vonzónak lenniük.

És innen nagyon könnyű belecsúszni abba, hogy olyan ruha, smink, póz mellett tegyék le a garast, amelyek a külvilág szemében kérdés nélkül szexuális, erotikus áthallással bírnak. 

A franciák 2014-ben teljes egészében betiltották a gyerekszépségversenyeket. Ennek indoka az előterjesztés szerint az volt, hogy a média, a versenyekről készült tévéműsorok, és a közösségi platformokon futó gyerekszépségversenyek olyan sztereotípiákat erősítenek meg, amelyek a gyerekeket tárgyiasítják, és (főleg a fiatal lányokat) hiperszexualizálják.

„A versengés során nem ritka, hogy a gyerekek nem az életkoruknak megfelelő öltözékben, sminkben jelennek meg, és emellett olyan pózt vesznek fel, ami egyértelműen csábító (ha felnőtt csinálja). Kérdés, hogy tényleg azt akarjuk-e, hogy a gyermekünk így mutassa magát a környezete, a társadalom számára” – fogalmazott az előterjesztés indoklása. Az eredeti javaslat szerint 16 év lett volna a szépségversenyeken való részvétel alsó korhatára, ezt azonban később 13-ra módosították, viszont további szigorú szabályokat vezettek be a 13–16 éveseknek rendezett versenyekre is, hangsúlyozva, hogy a megjelenés nem lehet az egyetlen, vagy az elsődleges szempont, ami alapján egy gyereket megítélnek.

A francia szabályozás egyik alaptétele: nem szabad, hogy a szépség legyen az önértékelés alapja. 

A hercegnő-szindróma

Az, hogy ez mennyire igaz, szerintem a második legerősebb érv a gyermekszépségversenyekkel szemben: ugyanis igazoltan súlyos pszichés és életvezetési problémákat okozhat, ha egy gyerek rendszeresen részt vesz efféle versenyeken.

Az Amerikai Pszichológusok Szövetsége 2007-ben kiadott egy állásfoglalást, amely szerint a gyerekszépségversenyeken részt vevő fiatal lányok szexualizálása, a velük szemben támasztott, nem életkornak megfelelő, és elsősorban a külsőségekkel összefüggő elvárások gyakran étkezési zavarokhoz, mentális problémákhoz, alacsony önértékeléshez és depresszióhoz vezetnek.

A tökéletes test és tökéletes külső mítosza ráadásul gyakran kialakítja az úgynevezett „hercegnő-szindrómát” is. Maga az elnevezés onnan ered, hogy az elkényeztetett gyerekeket gyakran hercegnőnek szólítják. Ezek a gyerekek megszokják, hogy mindent megkapnak.

Megvan bennük az érzés (és az elvárás), hogy az életük tökéletes legyen, és mindaz, amit megkaptak gyerekként, egész életükben elkísérje őket (figyelemben, sikerben stb.).

Szemükben a tökéletesség gyakran csak a külsőségekre koncentrálódik. Nem merül fel a belső értékek (tudás, emberi kapcsolatok) fejlesztésének igénye. Emiatt ezek a „hercegnők” gyakran csapdába kerülnek. Arról álmodnak, hogy modellkarriert futnak be, vagy a médiában helyezkednek el, esetleg színésznők lesznek. Ez azonban csak nagyon keveseknek jön össze, míg az odavezető úton sokan találkoznak kihasználással, kizsákmányolással, nemritkán szexuális zaklatással.

De bárhonnan nézzük, a végeredmény a legtöbb esetben csalódás; a valóság legtöbbször az elképzelt hercegnők képzeletbeli tiarájának elvesztése. Ennek terhével azonban az immáron fiatal felnőtté vált gyerekeknek egyedül kell megküzdeniük.

Az ipar, amely kitermelte őket, és a szülő, aki elsődleges okozója a helyzetnek, ezen a ponton már nem vállal felelősséget, elengedi a kezüket. Egyedül maradnak.

Elég volt!

Ezeken túl még számos ellenérvet tudnék sorolni az elvégzett plasztikai műtétektől, a stressz miatti betegségekig (2017-ben Miss Teen Universe 19 évesen szívrohamban vesztette életét). Vagy azt, hogy egy szép kisgyerek nem biztos, hogy kamaszként vagy fiatal felnőttként is meg fog felelni az általánosan elvárt szépségideálnak – viszont ha az önbecsülését arra húztuk fel gyerekként, hogy ő elsősorban azért sikeres, mert szép, akkor egy életre bajba sodortuk.

A legerősebb ellenérveim azonban mégsem ezek, hanem a valóság: a jelenleg futó magyarországi szépségversenyek között van olyan, amelyen a legkisebb korosztály a 0–2 éves, és van olyan, amelyre hat hónapos (!) kortól lehet nevezni gyerekeket.

Százhetvenöt évvel ezelőtt rendezték a mai szépségversenyek elődjének tekinthető első megméretést. Azóta egyre fiatalabbakat és fiatalabbakat neveznek – és odáig jutottunk, hogy már meg sem kell születnünk ahhoz, hogy pontozzák a külsőnket…

Olyan jó lenne kimondani végre, hogy a gyerekszépségversenyek szavatossága mostanra lejárt. 

Dr. Gyurkó Szilvia

Kiemelt kép: Getty Images/Lisa Wiltse/Corbis