Valami nem oké...

Cindy Crawford, a kilencvenes évek gyönyörű szupermodellje átadta a stafétabotot a lányának. Gyönyörű fotók jelentek meg a kislányról a Vogue-ban. Tényleg elképesztő. De Cindy lánya 13 éves – mi pedig a képet elnézve azt érezzük, hogy valami nem stimmel. De mégis mi?

A szépség egy szerencsés adottság, boldog aki részesülhet belőle, hiszen számos kutatás bizonyítja, hogy a szép embereknek nagyobb az esélyük a sikerre, a boldogságra és egy jó párkapcsolatra. Csipkerózsika is ezt kapta első ajándékként a tündérektől. És ez az egyik leggyakoribb dolog, amit egy szülőnek mondanak a babakocsi fölé hajolva, a játszótéren vagy az utcán sétálva: Jaj, de szép ez a gyerek!

Akkor meg mégis mi a gond azzal, ha ezt közszemlére tesszük? Mi a baj gyerekjogi és gyerekjólléti szempontból a gyerekmodellekkel vagy a gyerekszépségversenyekkel?

A gyerekszépségversenyekkel szemben, amelyek az 1920-as években Amerikából indultak világhódító útjukra, már régóta él egy igen erős kritika. A leggyakoribb érv, hogy a gyerekek nem az életkoruknak megfelelően néznek ki, nem úgy vannak felöltöztetve és nem úgy viselkednek.

Barnítókrém, műszempilla, hajbodorító és több kilónyi tüll – mindez egy gyerekszépségverseny résztvevőjének alapfelszereltségéhez tartozik. De láthatunk itt három–négyéves gyerekeket műfogsorral (hogy ne csúnyítsa el a mosolyát egy frissen kihullott tejfog), fűzőben, műmellel vagy ötcentis tűsarokban.

Ám mindez csak a külsőség.

A legtöbb kritika (okkal és joggal) a szülőket éri, akik a szépség mindenek feletti fontosságát sulykolják a gyerekeikbe, és saját elvetélt vágyaikat, soha meg nem kapott tiaráikat próbálják megszerezni, elérni, megkapni a gyerekeiken keresztül.

Mivel a szépségversenyek akár kilenc (!) hónapos gyerek is „indulhat”, az ő esetükben nehezen megkérdőjelezhető, hogy ez valójában a szülő története és nem a gyereké. A gyerekek egészen egyértelműen „árucikkek” ezeken a versenyeken.

A helyzet itthon

A magyarországi szépségversenyeken változó a korhatár. Van, ahol 14, és van, ahol 16, 17 év. Akár fotómodellkedni akar egy gyerek, akár szépségversenyen indulni, a 18 évesnél fiatalabbaknál szükséges a szülői hozzájárulás.

A kisgyerekek valójában a szüleik helyett versenyeznek. A nagyobb tinédzsereknél már összetettebb a kép, de még így is joggal merül fel a tény, hogy a gyerekek durván tárgyiasulnak és ki vannak használva ezeken a szépségversenyeken. Az sem ritka, hogy a szülők, a kamaszversenyzőket  egy számmal kisebb ruhába öltöztetik,  ezzel is arra motiválva őket, hogy maradjanak vékonyak, hiszen egyébként nincs esélyük nyerni.

A helyzet külföldön

Egy amerikai kutatás szerint a gyerekszépségversenyek résztvevőinek jelentős része küzd később depresszióval, alacsony önértékeléssel, étkezési zavarokkal.

Mindezek eredményeképpen 2013-ban Franciaországban be is tiltották a gyerekszépségversenyeket (pontosabban a 16 évesnél fiatalabb gyerekek versenyét), arra való hivatkozással, hogy ez a verseny átszexualizálja (hiperszexualizálja) a gyerekeket.

Az ilyen gyerekszépségversenyek mellett elég nehéz lenne akár egyetlen jó érvet is találni.

Mi a helyzet akkor a modellkedéssel?

A kétezres években nagy botrányokat okozott, amikor tizenéves manökenekről kiderült, hogy anorexiával küzdöttek. Ezután elindult egy komoly törekvés az iparágban a „megtisztulás", és a gyerekek érdekeinek erőteljesebb védelme érdekében.

A közkeletű vélekedéssel ellentétben azonban, nincs általános korhatár, amely alatt valaki nem vállalhatna munkát fotómodellként vagy divatbemutatókon.

A szabályozás meglehetősen hiányos – ez a fajta szereplés például nem számít gyerekmunkának – mi több, mivel művészeti foglalkoztatásnak tekinthető, a gyermekek munkavállalására vonatkozó általános életkori határok alól is könnyen ki lehet bújni.

Egy-egy divatháznak, ügynökségnek vagy divathétnek lehetnek egyedi szabályai. New Yorkban például a törvények 2014-es szigorításával jelentősen átalakult a kifutók világa is. Míg a korábbi években a New York-i divathéten 60 százalék körül volt a 18 éven aluli gyerekek jelenléte a modellek között, a módosítást követően ők teljesen eltűntek. Ez egyrészt jó, hiszen a gyerekek (remélhetőleg) több időt töltenek az iskolában és kevesebbet a kamerák kereszttüzében. Azonban arra is felhívják szakértők a figyelmet, hogy bár a gyerekek szempontjából ez egy előremutató változás, a divatházak most az idősebb modellektől várják el, hogy úgy nézzenek ki, mint egy tizenéves kamasz...

És a reklámokról még nem is beszéltünk...

A modellkedésben úgy tűnik, (bár lassan) de változik a világ. Semmiféle szabályozás és korlátozás nincs azonban a kereskedelmi reklámokra, amielyekben a joghurttól a mobiltelefonig megannyi terméket tulajdonképpen cuki gyerekek „értékesítenek.”

A gyermekkort mindannyian úgy tekintjük, mint ami egy tanulási, fejlődési időszak. Úton vagyunk. Ami velünk történik, az természetszerűen nagyobb hatást gyakorol ránk gyerekként, és akár egész életünkre kihathat.

Fontos tehát, hogy mire és hogyan tanítjuk a gyerekeinket. Mondhatjuk-e egy tizenéves modellre, hogy szexi? Elvárhatjuk-e egy négyévestől, hogy báli ruhában riszálja magát a pódiumon? És nem utolsó sorban, képesek vagyunk-e szülőként olyan döntéseket hozni, melyek a gyerekünk hosszútávú érdekeit és jövőjét szolgálják?

dr. Gyurkó Szilvia