–

Izmirtől hetven kilométerre nyugatra, az Égei-tenger partján fekszik a XIV. században alapított Alaçatı kisvárosa. Macskaköves utcáin fehér házak kék zsalugáterei emlékeztetnek az egykori görög lakosokra. A történelmi viharokat, maláriát, a tragikus görög–török lakosságcserét megélt kisváros ma kedvelt turistacélpont és szörfparadicsom – legalábbis Covid-mentes időkben.

Szűk utcácskáin borostyán és színes graffitik díszítik a falakat, hangulatos kávézók, török „raviolit”, mantıt és tengeri ételeket kínáló éttermek, galériák és joghurtfagyit árusító trendi helyek sorakoznak egymás mellett. Október végén is hatalmas lila virágos leanderek virítanak a fehér köves, kétszintes épületek felett. Csak elképzelni tudom, milyen lehetett ez a hely a világjárvány előtt; most az éttermek nagy része előtt üres székek állnak, itt-ott ülnek vendégek a főtérre kitelepült kávézókban, és maszkokban róják az emberek a festői kisváros utcáit. 

A férjemmel és nyolcéves lányommal éppen az ebédet fejeztük be háromnegyed három körül az egyik étterem teraszán. Pár perccel azelőtt néhány kutya esett egymásnak, nem kis felfordulást okozva ezzel. Éppen kértük a számlát, és már készülődtem, hogy lassan indulunk, mert a lányunknak fagyit ígértünk. A következő tizenöt másodperc olyan gyorsan történt, hogy most utólag szedem össze az apró pillanatmorzsákat.

Hirtelen morajlást hallottam, majd valaki felvisított. Én balesetre gondoltam. A mindig nyugodt férjem arcát látva annyit sejtettem, hogy baj van, de akkor még nem éreztem semmit. Ő reagált elsőként: „Földrengés. Gyertek el a falaktól!”

Felkaptam a miértekre mindig kíváncsi gyereket, de ekkor már mindenhonnan özönlöttek az emberek az utcára, ami nem volt szélesebb öt-hat méternél. Pár méterre tőlünk kis sikátor nyílt a sétálóutcából. A két utca találkozásának közepére álltunk – a lehető legmesszebb az épületektől, már amennyire ez lehetséges volt a szűk utcán. A lányunkat kettőnk közé szorítottuk, és így álltunk, amíg a földrengés tartott.

Talán ez volt a legfélelmetesebb pillanat: a teljes kontrollvesztettség

Nem tudtuk, mi várható, nem tudtuk, meddig tart, nem tudtuk, rosszabb lesz-e.

Amikor a rengés abbamaradt, körülnéztem: higgadtan, szinte libasorban sorakoztak az emberek az utca közepén. Rajtunk kívül szinte mindenki telefonálni kezdett, képernyők kijelzőjén családtagokkal skype-oltak – később hallottuk, hogy a telefonvonalak megbénultak a hatalmas mennyiségű hívás miatt.

Az emberek az utcára, a színesre festett székekre telepedtek ki.

Ekkor kaptuk meg a kézzel írt számlát – csak készpénzzel lehetett fizetni, mert áram az egész városban nem volt. Mindenki nyugodt volt, itt-ott lehetett egy-egy síró gyereket látni. A főtéren két fiatal férfi egy idősebb nőt nyugtatgatott. Néhány régi ház vakolata leomlott, és volt, ahol lehullott tégladarabok hevertek az utcán.

A szökőárról a hírekből értesültünk

Először a török barátnőmnek írtam, aki rögtön küldte az infót, hogy a török szeizmológiai intézet szerint a földrengés 6,6 erősségű volt a partoktól 17 km-re 16 km-es mélységben (az amerikai mérések szerint a török partoktól 33 km-re volt a rengés epicentruma 10 km-es mélységben).

Azóta az elmúlt közel 24 órában 196 utórengés volt – nagy részüket nem éreztük, de jó párat igen.

Az elmúlt 24 órában legalább 196 kérdés érkezett a lányunktól, aki még a fagyiról is lemondott a sokk hatására. Melyik volt a legnagyobb földrengés? Mikor dőlnek össze a házak? Mit lehet csinálni földrengés idején? Összedőlnek-e a házak 8-as erősségű rengéskor? Van-e 10-es erősségű földrengés? 

„Ez a cikk szar. El sem olvastam” – Tényleg muszáj kommentben kivégeznünk egymást?

WMN Life – 2020. november 1.

 

A legnagyobb mért földrengések

A XX. század eleje óta lehetséges szeizmológiai eszközökkel mérni a földrengéseket. Ez idő óta a legnagyobb, 9,5-es erősségű rengés 1960-ban, Chile partjainál, a Csendes-óceánban történt, amelynek következtében közel kétmillió ember vesztette el lakóhelyét, az áldozatok száma pedig 5700 körüli volt. Szerencse volt a szerencsétlenségben, hogy több 7-es erősségű előrengés annyira megijesztette az embereket, hogy sokan az utcára szaladtak a kora délutáni órában, így a 9,5-es rengést már ott élték át.

Az áldozatok nagy része a rengés utáni cunamiban vesztette életét. Az óránkénti 350 mérföldes szökőár a több ezer kilométerre lévő Fülöp-szigeteken, Japánban és Hawaiin is követelt emberéleteket. Alaszkában, 1964-ben, nagypénteken négy és fél percig tartott a 9,2-es erősségű földrengés, amelyben 131-en vesztették életüket.

Az utórezgések még egy éven át tartottak.

A 2004-es cunami okozta károk képeire talán sokan emlékszünk: Ázsia délkeleti, déli részén és Afrika partjainál karácsony második napján hatalmas károkat okozott a 9,1–9,3 erősségű földrengés az Indiai-óceán mélyén. Az utána következő szökőár 228 ezer halálos áldozatot szedett 14 országban.

Mit lehet tenni?

A lányomnak összegyűjtött zanzásított tanácsok így hangzottak.

  • Érdemes a felkészüléssel kezdeni: könyvespolcokat a falhoz rögzíteni.
  • A magasan lévő, borulékony tárgyakat biztonságos helyre helyezni.
  • A lakáson belül ágy vagy asztal mellé ajánlott leülni, távol az ablaktól és olyan tárgyaktól, amelyek leeshetnek.
  • Liftet használni tilos.
  • Ha az utcán ér mindez, akkor érdemes minél távolabb állni az épületektől, ablakoktól, elektromos vezetékektől.
  • Számítani kell arra is, hogy utórengések várhatók.

Tizenöt másodpercbe sok minden beleférhet. Van olyan tizenöt másodperc, amelybe az élet pakol bele jó vagy rossz történéseket.

Ahogy magunkra gondolok a két utca kereszteződésében állva, miközben remeg a lábunk alatt a föld, az a sok-sok tizenöt másodperc jut eszembe utólag, amelyekről mi dönthetünk, hogyan töltjük meg.

Trembácz Éva Zsuzsanna

*sajnos a halálos áldozatok száma a cikk megszületése óta emelkedik.

Szerzőnk írásait Facebook-oldalán és a honlapján is olvashatod.

A képek a szerző tulajdonában vannak

Kiemelt kép: Földrengés Törökországban 2020. november 1-én, keresik a túlélőket az összedőlt házak romjai alatt – Getty Images/Burak Kara