–

Amikor még nem voltak gyerekeim, akkor hegyeket másztam. Kellett valami, ami kikapcsol. Most már nem mászom, mert apaként tengerszinten is tenger sok életveszély van. Egyszer majd visszatérek a felhők közé, már csak azért is, mert ott tanultam meg, hogy a legnagyobb kockázat nem a magasság, de még csak nem is az időjárás – hanem az útitársam.

A másik ember, aki fölöttem van, és bármikor dönthet rosszul, vagyis a veszély szó szerint rám eső része lehet. Jó hír viszont, hogy – az időjárással ellentétben – az útitársamat ki tudom választani! Na, hát kábé ez a helyzet a gyereknevelésre optimalizált párkapcsolattal is, amelynek klasszikus felállásában egy férfi és egy nő gondolja úgy, hogy bár tarthatnának a nappalijukban királykobrát fekete mambával, ők mégis gyerekeket akarnak nevelni, mert az társadalmilag még a láncdohányzásnál és a frakcióvezetői sajtóközlemények elolvasásánál is elfogadottabb módja az önsanyargatásnak.

Ha azt hiszed, előre tudod, hogy jól választottál-e útitársat, esetünkben párt, akkor nem kell tovább olvasnod ezt a cikket. Csinálj valami hasznosat.

Vidd le a szemetet, vagy magyarázd meg a gyereknek, hogy a Hófehérkében a herceg miért akar lesmárolni egy ismeretlen, kiskorú, halott lányt, akire gyanús törpék vigyáznak.

De sajnos, drága barátom, csak utólag derül ki, hogy jól választottál-e, ezért még kénytelen vagy benyelni pár száz karaktert. A gyereknevelés ugyanis a párkapcsolat pudingja. Annak a próbája pedig az evés. Láss hozzá. Viszont az Einstein-arcú Yoda mester szavával élve: tedd vagy ne tedd. De ne próbáld!

Vágjunk is bele!

A nők anyaként nem mindig azt mondják, amit gondolnak. Ha megkérdezik tőled, hogy mit csinálsz kedden délután három órakor, akkor néha nem arra kíváncsiak, hogy mit csinálsz kedden délután három órakor, hanem arra, hogy tudod-e, mit kellene csinálnod kedden délután három órakor, ahelyett, amit önző szemét disznó módon csinálni akartál kedden délután három órakor. Ja, hogy nem vagy gondolatolvasó? Akkor karriert csinálj, öregem, ne gyereket!

A nők ugyanis az ilyen kérdésekkel – nagyon is indokoltan – azt tesztelik, hogy figyelsz-e. Figyelsz-e rájuk, de legfőképpen a gyerekeik szükségletére, vagy külön kérvényt kell benyújtani neked – anyja neve három példányban –, hogy hazahozd a kölköt az óvodából, kiganézd a spájzot, vagy megszereld a redőnyt, amit a gyerek úgy tépett le, mint egy brazíliai jaguár az elejtett bébimajom karját (Játékból, tőből.)

Biztosan feltűnt már, hogy a nők anyaként 24 órában – alvás közben is – figyelnek a gyerekeikre. Ez a szuperképességük. A gyerekeikkel csomagban kapták, neked viszont tanulnod kell.

Szívás, tudom, de adjon reményt, hogy néha Batmannek is voltak jó pillanatai Superman ellen. Tehát vagy találd ki előre, hogy mit kellene csinálnod kedden délután három órakor, vagy mondd azt, hogy „amit csak akarsz, szívem”. Az utóbbi megoldás kicsit megúszós, de a gyereknevelés versenymedence, és a másik rajtkövön a csajod képében Hosszú Katinka fogja a lábujját. Ellene bőven elég, ha nem fulladsz bele a vízbe, és csak akkor mászol ki, amikor ő már a haját szárítja az öltözőben.

A nők másik szuperképességének a házimunkát tartják, de ez egy ordas, évszázados, hímsoviniszta hazugság. A nők „genetikailag” semmivel nem értenek jobban a főzéshez, a mosáshoz, a vasaláshoz és takarításhoz, mint a férfiak, „csak” a barlangrajzoktól a „háromdés” nyomtatókig elnyomásban éltek, ezért kénytelen-kelletlen beletanultak. Ám ma már – legalábbis a világnak ezen a szerencsésebbik, felvilágosultabb felén – nem csak az ő dolguk.

Szörnyű, mi? Dehogy az. Új világ van, és jó, hogy új világ van. A házimunka egy apaforradalmár, tehát anyabarát családban annak a dolga, aki épp ráér.

Ennek elfogadásához először állítsd át az agyad.

Ha kell, programozd át a neveltetésed, vágd ki a kukába a szocializációd, és rúgd fel a padlásra az örökölt családi mintáidat. Ha pedig sikerült, akkor legyél türelmes magadhoz, és tudj nevetni magadon. A férfi nem gyorsnaszád, hanem konténerhajó. Lassan fordul.

Nem kell megszeretned a házimunkát, és neked sem fogja senki megköszöni vagy kifizetni ezt a láthatatlan melót. Ne is várd el.

Egyszerűen csak csináld. Hogyan? Hát figyeld a nőt! Én az anyámtól, az első feleségemtől és a mostani páromtól tanultam meg mindent, gyerekként ugyanis se nekem, se a bátyámnak, se az apámnak nem kellett a háztartással foglalkoznunk. Mindenki ismer anyákat, akik pikk-pakk lerendezik a lakást, és senki sem érti, hogyan csinálják. (Lassított visszajátszásra, sajnos, a fociközvetítéssel ellentétben nincs mód.)

Anyám is ilyen „mártírterminátor” volt. Mondjuk, rá is ment, de ezzel most nem rontom el a hangulatot. Szóval csináld úgy, mint a profik, tehát a nők.

Először a mosást kell berakni

Amíg megy a program, addig tudsz mást csinálni, például elpakolhatod a játékokat, felporszívózhatsz, kitakaríthatod a vécét, és meglocsolhatod a virágokat. A lehetőségek végtelenek. Azzal ne foglalkozz, hogy a nőd szerint túl sok vegyszert használsz, vagy nem jókat, vagy rossz rongyot, mert ezek csak provokációk, amiknek amatőrök ülnek fel. Trollt nem etetünk. Amúgy kétféle ruha van, a színes és a fehér, feltéve, ha előtte nem egyeztetsz a csajoddal. Ha egyeztetsz, akkor életed végéig egy Excel-táblával és egy Pantone-színskálával a kezedben kell mosnod.

Úgyhogy ne egyeztess, ne foss, hanem moss. A színfogó kendő a barátod.

A szárítógép nem környezetbarát, de értékét tekintve egy kisgyerekes családban a manna és a búzasör között félúton lévő isteni adomány, számomra legalábbis biztosan, tudniillik gyűlölök teregetni. Aki szeret teregetni, az meg nem normális.

Utána a mosogatógépet kell bepakolni. Már ha van. Nagy dolog, hogy nem kézzel kell mosogatni, de előtte azért igyál egy kávét. A képen látható állapot nem megrendezett jelenet, hanem egy szimpla hétfő reggel.

Van néhány dolog, amit nem szabad mosogatógépre berakni. Ne tanuld meg, hogy mik ezek a dolgok. Egyszerűen ne használd őket. Nem vagy te Rockefeller, minek ennél arany mintás tányérból?

Ami teflonból van, az a nők számára platinából van, azokról rendezz konzíliumot, különben…

Ááá, le sem merem írni, mi lesz különben. Beszáradt tejbegrízes tányért csak a saját felelősségedre mosogass el, vagy áztasd be egy hétre a garázsban, utána pedig dobd ki, és hazudd, hogy összetörted. Nulla százalék az esélyed arra, hogy tiszta legyen. Ha kézzel – mármint szivaccsal vagy kefével – mosogatsz, akkor legyél tudatában, hogy kétféle nő van a világon: aki törölget, és aki szerint a törölgetés válóok. Időben tisztázd, hogy a tiéd melyik típus, mert a jövőd múlik rajta.

A párod egyébként soha nem lesz elégedett a mosogatásod minőségével, ezért kondicionáld úgy, hogy a mosogatásod tényével legyen elégedett.

Mivel a férfiak hatékonyan csak a Niagarával tudnak mosogatni, sokat jelent, ha a végén – miután mindent a helyére pakoltál – szárazra törlöd a konyhapultot és a padlót, különben megkapod, hogy „úszik minden, vizes lett a zoknim, rálép a gyerek és felfázik, elesünk, a traumatológián halunk meg mind, ez így nem segítség nekem”.

Végül össze kell hajtogatni a kimosott ruhákat

Az ember leszállt egy robottal egy millió fényévekre lévő üstökösön, de erre még nem tudott gépet készíteni. Ez skandalum. De nincs mit tenni. Ha halogatod, oda jutsz, ahová én. A lényeg: csináld agyatlanul! Ha gondolkodni kezdesz, akkor azon kapod magad, hogy az HBO GO-n nézed A farkas gyermekeit, ahelyett hogy Sziszüphoszként másznád a tiszta ruhák hegyét. Ja, és a gyerekek ruháit tömni kell, totál felesleges hajtogatni, még akkor sem, ha a csajod esetleg azt hajtogatja, hogy hajtogasd. (Minden hülyeséget azért még Supermantől sem kell eltanulni. Batman se hordta kívül az alsógatyáját, csak azért, mert megismerte őt.)

Nem árt, ha utána el tudod pakolni a ruhákat a megfelelő szekrénybe, mert nem sokkal később hallani fogod, ahogy anya a gyerek felsőjét kéri:

„tudod, a zöld ujjas, amit múlt héten kaptunk, amin az a sárkány van, a könyökénél kikopott kicsit, hát nem igaz, hogy nem tudod!”

Fogalmad sincs, miről beszél, ugye? Nekem se. Tedd azt, amit én: kérd meg a csajod, hogy rakjon feliratokat a fiókokra, ha pedig átrendezi azokat – át fogja! –, akkor időben értesítsen a megtanulandó változásokról.

A fenti szórakoztató tevékenységek közben lehet főzni

Ez is egy érzékeny téma, tudniillik saját, persze korántsem reprezentatív megfigyelésem szerint a mai nők vagy mesterszakácsok, vagy pontosan ugyanannyira járatlanok a konyhaművészetben, mint az átlagférfiak. Ettől függetlenül a legtöbb családban a konyha az ő territóriumuk. Tiszteld ezt, de ne távolról. Mozogj benne otthonosan! Egy apaforradalmár a tésztaszűrőt ugyanúgy megtalálja akár álmából felkeltve is, mint a hatos pelenkát, a vécétisztító gélt és a muskátlik tápoldatát. Szerintem nincs szánalmasabb az olyan férfinál, aki elveszett kisgyerekként bolyong a saját lakásában, mert a párja nélkül a saját alsógatyáját sem tudja felvenni. A gyereked a csajod gyereke, te nem vagy az. Főzni egyébként bárki tud. Az internet tele van hülyebiztos receptekkel, csak gyakorolni kell. Én az elrontott palacsintákat szeretem a legjobban, és azokban vagyok a legjobb. Szerencsés egybeesés. Anyámtól viszont megtanultam, hogy nem a főzés fárasztó, hanem a menü kitalálása, mindennap, végtelen éveken át. Amit aztán két perc alatt felzabálnak. Úgyhogy ne legyenek skrupulusaid: rendeljetek kaját, ha nincs kedvetek vagy időtök főzni!

A játékok elpakolása, a szobanövények gondozása, a szemét lecipelése, a por letörlése, a porszívózás és a felmosás sem olyan munka, amihez summa cum laude kell végezni a Harvardon. Csak a játékokat lehetőleg jó dobozba tedd, a virágokat ne locsold túl, a kukába rakj üres zsákot, a port ne csak a látható helyekről tüntesd el, a porszívófejen állítsd át a kapcsolót (különben tökön vágod magad a szőnyegen megakadt csővel, mint én), a felmosáshoz pedig azt a vegyszert használd, amit elvisel a padló.

Vasalni viszont csak végszükség eseten szabad! A nőknek is. A vasalás ugyanis nem házimunka, hanem civilizációs betegség.

Mint a pollenallergia vagy a koffeinmentes kávé. Oké, tényleg lehet néhány ruhátok – ingek, blúzok, nadrágok –, amiket nem árt gyűrődésmentesen felvenni, de a többi vagy kirúgja magát (nem legenda!), vagy nemes egyszerűséggel le kell tojni, hogyan néz ki. Az első gyerekem megszületése után minden este – miközben Zsuzsi Tomikát altatta – egy órán át textilpelenkákat vasaltam. Fogalmam sincs, hogy miért! Még a szar is leszarja, hogy mivel törlik le a gyerek seggéről. Most is előfordul néha, hogy este csak Zsuzsi felszólítására hagyom abba a kilincsek monomániás fertőtlenítését, és megyek be végre a gyerekekkel foglalkozni, hogy ne egyedül kelljen egyszerre két álmos rozsomákot megszelídítenie.

Igen, a túlbuzgóság… Nagy hiba!

Bagoly mondja verébnek: ne legyél stréber, mert ha túltolod, eltolod. A nők értékelik ugyan, ha egyenrangú társuk vagy a háztartás vezetésében, de olykor csak arra van szükségük, hogy néhány órára szabadítsd meg őket a gyerekeiktől. Az ő dolguk, hogy mire fordítják az ajándékba kapott időt. Fogadd el, ha nem magukra, hanem a főzésre vagy a takarításra. Fogalmad sincs, hogy anyaként mekkora élmény nyugodtan, egyedül, csendben, rohangáló és követelőző gyerekek, illetve arcodba rúgott kávéscsésze nélkül, a háttérben a Gilmore Girls végtelenített epizódjaival a képernyőn megfőzni egy levest vagy szétválogatni a szennyest! Ez jár a nőnek. Ha igényli, add meg neki.

Vedd a hónod alá a kölköket, és vidd őket az anyjuk látó-, és hallótávolságán kívülre. Képes vagy rá. Életben fognak maradni. Nem baj, ha unod a játszóterezést. Én egyenesen gyűlölöm. De ez nem kívánságműsor. Vagy ha igen, akkor olyan, amelyben csak az Alma együttest szabad kérni.

A házimunkát is a gyereknevelés részeként fogd fel, hiszen ezzel is példát mutatsz az utódodnak, és amikor majd tinédzserként egy mangalicaólra hasonlít a szobája, a képébe vághatod, hogy „én nem erre tanítottalak!” Nyilván akkor sem fog rendet tenni, de te legalább lelkifurdalás nélkül ülhetsz vissza a tévé elé sörözni. Ami viszont ennél sokkal fontosabb: mesélj neki! Mi mindennap egy-másfél órát olvasunk Tomikának és Annának. Igazi könyvekből, mindenféle történetet.

Néha diafilmet vetítünk, sokat társasjátékozunk, és meséket improvizálunk. A specialitásom, hogy a számukra ismeretlen szavakat elmagyarázom nekik. Erre szükség is van, mert a „kend uram, magának aztán ügyibevaló legénykéje van” típusú Benedek Elek-sztoriknál úgy néznek rám, mint Luke Skywalker a tatuini óvoda apák napi ünnepségén.

De nem baj. Egy a lényeg: ha velük vagy, akkor legyél is velük. Teljes valóddal, összes figyelmeddel, minden gondod nélkül. Ezt hívják mindközönségesen apaságnak. Ennél többet, jobbat a párodért sem tehetsz, akire legalább annyira kell vigyáznod, mint a gyerekeidre.

Na, ezt viszont vedd mértéktelenül komolyan!

 

Herczeg Zsolt

A képek a szerző tulajdonában vannak