Lengyel Tamás: „20 év alatt jöttem rá, hogy ilyet nem lehet csinálni a másikkal” – Elviszlek magammal

Marton László, Gothár Péter, Eszenyi Enikő. Három meghatározó ember Lengyel Tamás pályáján… és mellette persze a Színház- és Filmművészeti Egyetem. Szóval nem hiába vittem őt az egyik legnépszerűbb magyar tévésorozat, A mi kis falunk forgatására, nem csoda, hogy Tamásnak nagyon sok mondanivalója volt arról, mi történt a közelmúltban, és mi történik most a színházi szakmában. (Nyugi, azért volt szó „mindenki Gyurijáról” is.) A színészt épp a nászútján érte egy olyan hír, amelynek hatására eldöntötte, nem marad tovább csöndben a Vígszínházban őt ért verbális és érzelmi zaklatással kapcsolatban. Számára a végleges felnőtté válást épp a Víggel való szakítás jelentette – tény, hogy mindez elég későn, negyvenéves kora körül történt. De mi tartott ennyi ideig? Vajon hol a határ a rendezői határozottság és a bántalmazás között? Tényleg kellenek a fájó élmények, az erőszakos hatalmi szavak ahhoz, hogy valaki jobb színésszé váljon? Mi a jelentősége szerinte a mostani színművészetis fiatalok kiállásának? Ha újrakezdené a szakmát, menne-e megint szappanoperába szerepelni? És hogyan építi Tamás személyiségét Gyuri, a fociedző, akit A mi kis falunk sikere óta az egész ország ismer? Hosszú az út Esztergomig, és mi örömmel végigbeszélgettük. Elviszlek magammal: Lengyel Tamás.