Eszenyi Enikő bocsánatot kért, de valami mégsem hagy nyugodni
Eszenyi Enikő bocsánatkérése szükségszerű, de az időzítés komoly aggályokat vethet fel többekben.
Eszenyi Enikő bocsánatkérése szükségszerű, de az időzítés komoly aggályokat vethet fel többekben.
A mentális jóllét egyre fontosabb szerepet kap a munkahelyeken, így a színházakban is. Egy, a hazai művészeti életre rálátó szakember szerint egyre több helyen van etikai kódex, és törekvés is arra, hogy biztonságos közeget teremtsenek. A változás szerinte a 2017-es Marton László-ügy után indult el, és sok köszönhető fiatalabb generációknak is, akik nem félnek kimondani, ha valami nem stimmel.
Eszenyi Enikő, Marton László, Gothár Péter, Kiss-B. Atilla. Nevek a magyarországi metoo történetéből. Botrányok, elmaradt bocsánatkérések, mentőövek. Volt értelme a kiállásnak? Hova jutottunk ezen a téren az elmúlt években? Gyárfás Dorka riportja pár nappal ezelőtt jelent meg a WMN új, XL rovatában, íme, a legizgalmasabb részek:
Mondhatjuk-e, hogy a magyarországi metoonak vannak eredményei? Vagy nagyobb a csalódottság, és marad a hallgatás törvénye? Mit adunk át a következő nemzedéknek, sikerül-e számukra tisztább és egyenlőbb viszonyokat hagyni? Gyárfás Dorka nagy lélegzetvételű riportja a WMN új, XL rovatában:
Október közepétől azt az Eszenyi Enikőt láthatjuk a TV2 Dancing With The Stars című műsorában szambázni és csacsacsázni, aki számos kollégája szerint éveken keresztül lelkileg terrorizálta a munkatársait.
Orosz Ákos Kaszás Attila-díjas színész másfél éve eljött a Vígszínházból, majd visszament, közben szabadúszott, filmezett, és most őszintén mesél jóról és rosszról, politikáról és színházról, színpadi lemeztelenedésről, celofánba csomagolt véleményről, időhúzásról, a levegővételhez szükséges lépésekről és arról, hogy miért tartja magát végletesnek.
(…) „egy olyan korba értünk, ahol újratanulunk kommunikálni egymással. Újratanuljuk azt, hogyan lehet egymással beszélni, és mit jelentenek bizonyos szavak. Akkor van baj, ha valaki nem látja be, hogy változtatnia kell, mert a világ is változik körülötte, és ami régen oké volt, az ma már nem oké. Normálisnak kellene lennie, hogy folyamatosan újrafogalmazzuk az egymáshoz való viszonyunkat.”
„Nekem Gyuri a szabadság földje. Fölveszem a bajuszt, és onnantól kezdve azt csinálok, amit akarok, senki sem haragszik meg” – így szabadítja föl egy vezető színész gátlásait a gátlástalan sorozatkarakter. Hogy Gyuri milyen „jót tett” neki, az kiderül az e heti Elviszlek epizódból, ahol az önfegyelméről híres Lengyel Tamás meglehetősen szókimondó oldalát mutatja. Mondjuk, volt is miről beszélgetni vele a színházi szakma kapcsán…
Ha nem vetted volna észre, Eszenyi Enikőt épp tegnap este rehabilitálták.
Tényleg van, aki szerint a színésznek még jól is jön a fájdalom, a megaláztatás, mert így legalább van miből építkeznie? Most komolyan…?