„Egy szemüveg akkor jó, ha észrevétlenül teszi a dolgát” – DTK tippjei (nem csak) új szemüvegeseknek

 – 

A tavaszi karantén (hivatalos nevén kijárási korlátozások) bevezetése előtti utolsó utam a városban a frissen elkészült szemüvegemért vezetett. Talán emlékeztek rá (ha nem, akkor EBBEN A CIKKBEN frissíthetitek a memóriát): 45 éves koromra eljutottam odáig, hogy feladtam a küzdelmet egyre romló látásommal, az esténként összefolyó betűkkel és a rendszeres fejfájásokkal (a feladás pillanatára is emlékszem: egy étteremben a szomszéd asztalnál ülő nő szemüvegét elcsaklizva sikerült csak elolvasnom az étlapot), és rászántam magam arra, hogy végre szemüveget csináltatok. Elmentem egy alapos vizsgálatra, ahol kiderült, hogy az egyik szemem távolra, a másik meg közelre nem lát jól, úgyhogy igen, eljött az idő. Felpróbáltam vagy harminc különböző keretet, és a négy „döntőbe jutott” szemüvegkeretet szavazásra bocsátottam az Instagram-oldalamon.

Majd kiválasztottam azt a kettőt, ami nekem a legjobban tetszett (az egyes és a négyes – de leginkább a négyes, ami az első számú szemüvegemmé lépett elő mostanra). Elvégre az én fejem, az én szemem, az én döntésem, nem igaz? De. És ez akár lehetne, mondjuk, a mínusz egyedik tippem is;

két emberre hallgass, amikor szemüveget választasz: egy jó optometristára és magadra. Egy szemüveg ugyanis szerintem akkor jó, ha úgy teszi a dolgát észrevétlenül, hogy a viselése közben te is tudod tenni a tiédet.

És akkor most jöjjön a többi hét!

1. Hagyd mászni a gyereket!

A közellátásunk akkor alakul ki, amikor babakorunkban elkezdünk mászni. Ez a tesztidőszak elengedhetetlenül fontos a térérzékeléshez, a tárgyak, arányok az ember és a környezete viszonyának megtanulásához. A szemünk ebben az életkorban tanulja meg, hogy mi a leginkább optimális távolság az éles látáshoz – ez a legtöbb embernél a könyöktávolság. Szakemberek szerint éppen ezért érdemes a gyereket hagyni minél tovább mászni, nem siettetni, nem erőltetni a felállást. És érdemes tartani a könyöktávolságot felnőttként is, mint természetes beállítást, ameddig a látásunk engedi. 

2. Kompenzáld a digitális eszközöket!

A digitális kijelzőkből óriási mennyiségű kékfény-hatás éri a szemet. Ahogy korábbi cikkemben is írtam, a kék fénnyel alapvetően nincs baj, hiszen a természetben is jelen van, és a szem képes a feldolgozására. De a képernyőkből jövő kék fény nem természetes, ráadásul mindenféle napszakban beengedjük a szemünkbe.

Minősített eset: a késő esti, elalvás előtti képernyőhasználat, amely beleavatkozik a bioritmusunkba is – és ebből a szempontból a felnőttek és gyerekek egyaránt veszélyben vannak.

Szemüveg nélkül a szemünk a kijelzőt nézve folyamatosan igyekszik kompenzálni, az agy nem tud pihenni, lenyugodni. Elalvás előtt egy-másfél órával érdemes letenni minden digitális eszközt, vagy legalább olyan szemüveget fölvenni, amelynek lencséje a kék fényt kompenzálja. Az én egyik (műanyag) keretembe HOYA Sync III került, amit kifejezetten a digitális szemfáradtság enyhítésére fejlesztettek ki, és ami számomra különösen fontos: az alsó, „olvasós” részén egy úgynevezett teljesítménynövelő zóna található. Ez épp azoknak a digitális nagyfogyasztóknak segít hatékonyan, mint amilyen én is vagyok. A másik (fém-) keretem pedig egy multifokális lencsét kapott. 

 3. Tanulj meg újra pislogni!

A megfelelő szemüveglencse mellett neked is dolgod van a szemed védelmével. Amikor képernyő előtt ülsz – legyen az telefon, tablet, számítógép, LCD-tévé vagy bármi más –, a központi idegrendszered automatikusan ritkítja a pislogási reflexedet. És ez nem jó. A pislogás ugyanis nedvesen tartja a szemgolyó felületét, ami a szem egészségéhez elengedhetetlen. A modern embernek ezért, az optometrista szerint, újra kell tanulnia pislogni, méghozzá tudatosan. Néha pedig érdemes összeszorítani a szemedet, hogy ezzel segítsd a szemed felszínén a könnyfilm létrejöttét.

4. Tartsd be az „arany húszas” szabályt!

És még mindig képernyő: ha szemüveges vagy, ha nem, jegyezd meg a következő szabályt.

Húszpercenként húsz másodpercre emeld föl a tekintetedet, és nézz el húszlábnyira (kb. 6-7 méter távolságra) a képernyőtől.

Azt már csak én teszem hozzá, mint saját tapasztalatot, hogy ezt elkezdtem nem csak digitális tevékenységek közben is alkalmazni, például papíralapú könyv vagy magazin olvasásakor – és bevált!

5. Néha vedd le, és nézd körül!

Ezt a legegyszerűbb betartani, és esküszöm, jól fog esni: néha ne felejtsd el levenni a szemüvegedet és szabadon hagyni a szemedet. Ezt összefűzheted a 4. pontban írt arany húszas szabály alkalmazásával, de akár a 3. pont szemösszeszorítós technikájával is. A lényeg: vedd le, és pihentesd, jól fog esni.

6. Negyven fölött rendszeres szemnyomásvizsgálat!

Legalább kétévente javasolják a szakemberek a tonométeres szemnyomásvizsgálatot, aminek a zöld hályog megelőzése szempontjából van jelentősége. A zöld hályog, vagyis a glaukóma a vakság kialakulásának egyik leggyakoribb oka. A betegség gyakorlatilag azt jelenti, hogy a szem belső nyomása elnyomja a látóideget, és károsítja az ingervezetést. Ez gyakran látótérkieséssel, -szűküléssel, a kontrasztérzékelés elvesztésével jár, de az is előfordul, hogy az érintettek színes gyűrűket látnak a fényforrások körül. Ha már kialakult, akkor a zöldhályog nem gyógyítható, de kezelhető. A kockázat az életkorral nő (de nem csak az idősek betegsége!), és cukorbetegek valamint magas vérnyomásúak esetén nagyobb.

Ha szemüveges vagy, akkor az optometristád jó eséllyel minden alkalommal méri a szemnyomásodat is. Ha nem hordasz szemüveget, ezt a vizsgálatot akkor is rendszeresen (évente-kétévente) érdemes elvégeztetni negyvenéves kor fölött,

a tüneteket ugyanis az agy képes kompenzálni, így előfordul, hogy sokáig nem veszik észre a betegséget.

7. Ha friss szemüveges vagy (vagy váltottál), légy türelmes magaddal!

Ezt a pontot magamnak is írom. Amikor márciusban megkaptam a szemüvegemet, teljes erőbedobással igyekeztem megszokni és megszeretni. És túlerőltettem a dolgot, ami nem a lencse és nem a szemüvegkeret hibája, hanem az enyém. Az első hetekben (amelyek egybeestek ugye a pandémia első hulláma kapcsán bevezetett óvintézkedésekkel és a home office-ba kerüléssel), túl gyakran és túl sokáig volt rajtam. Így aztán gyakran idegesített, kényelmetlenné vált, egy nyűg volt az egész… és megharagudtam rá. Félretettem, és nagyjából egy hónapig felé se néztem. Aztán egyik nap, amikor a szokásosnál is többet kényszerültem képernyő elé, és éreztem, hogy ezt bizony a látásom minősége bánja, újra nekifutottam a dolognak. Immár nem hűbelebalázs módjára, hanem fokozatosan, naponta növelve az időtartamot. Nem kellett sok, mindössze egy-két hét, hogy végül rászoktassam magam a viselésére. 

Szemüvegessé válni teljes életmódváltás. És mint ilyen, csak fokozatosan működik. Hagyj időt magadnak, amíg megszokjátok egymást. Hallgass a tested jelzéseire.

Az agyadnak és a szemednek, na meg a szemüvegnek össze kell hangolódnia. Ne erőltess semmit, viszont légy következetes!

Ahány ember, annyiféle igény, annyi szemüveg és annyi lencse. Én sokféle dolgot csinálok (képernyő előtt dolgozom szinte egész nap, sokat vezetek, sokat olvasok este, villanyfénynél), ráadásul feledékeny vagyok, és gyakran elveszítek dolgokat. Ezért nekem az volt a fontos, hogy amellett, hogy jól látok, a szemüvegem, benne a lencsével alkalmazkodjon hozzám és az életemhez; ne kelljen fel-le venni, tegye a dolgát észrevétlenül, hogy én is tehessem az enyémet nyugodtan. Az egyes számú fémkeret hangsúlyosabb darab, azt végül inkább alkalmakra viselem, „föl kell öltözni hozzá”, míg a műanyag (a négyes) a mindennapjaim kísérője lett. 

Eltartott egy ideig, mire megszoktam az új életmódot, de végül sikerült.

És persze azért még mindig néha elfelejtem, hogy: Helló, én már szemüveges vagyok! Ezt a cikket például nélküle kezdtem el írni, és nagyjából fél óra előrenyújtott nyakú, hunyorgós gépelés után esett le, hogy valami ne stimmel… épp e felismeréssel egy időben a gyerekem megjelent mellettem, kezében a szemüvegemmel, mondván, hogy: te most tényleg a szemüveghasználatról írsz tippeket – enélkül? Röhögtünk. Fölvettem.

Nem baj, belefér. Most még.

D. Tóth Kriszta