„Értetlenül áll mindennel szemben, ami felületes, vagy napi célú” – Pazar könyv jelent meg Ferenczy Noémi életéről

–

A név kötelez

Nagyon kevés az olyan szerencsés együttállás a művészettörténetben, ahol a művészcsaládból származó utódot nemhogy nem nyomta agyon a névvel járó teher, de az a különleges miliő, amelyet a művész szülők és gyermekeik megteremtettek maguk körül, ilyen nagy szerepet játszott mindannyiuk alkotói kiteljesedésben.

És ahol a XX. század első felében annyira magától értetődő módon feledkezhetett bele egy nő a művészetbe: a Ferenczy család ma is modernnek ható felfogása különösen szívmelengető. Ma már láthatjuk, micsoda értékkel gazdagította a művészettörténetet.

Ferenczy Noémi 1890. június 18-án született Szentendrén. Édesapja, Ferenczy Károly, édesanyja, Fialka Olga – mindketten festőművészek, noha a nő háttérbe szorította a családért a karrierjét. Odahaza azonban, ebben a szikrázóan művelt, szabad alkotói légkörben ő is rendszeresen alkotott, mindemellett pedig a szülők a legnagyobb elkötelezettséggel támogatták a három gyermek művészi fejlődését és tanulmányait. A házaspár mindkét tagja a Nagybányai Művésztelep vezető egyénisége volt, így nem csoda, ha gyermekeik szó szerint az anyatejjel szívták magukba a képzőművészetet.

A legidősebb fiú, Ferenczy Valér öt évvel volt idősebb az ikerpárnál, Ferenczy Noéminél és Ferenczy Béninél. Valér festőművész lett, Béni szobrászművész, Noémit pedig a textilek vonzották, de ha megnézzük terveit, világossá válik, hogy elképesztően tehetséges festő is volt, őrületes színérzékkel.

Ferenczy Noémi először divatipari képzést kapott, ruhákkal kezdett foglalkozni, aztán amikor odahaza elmondta, hogy inkább a szövés érdekelné, édesapja kijelentette: akkor a legeslegjobb képzés jár neki – és beíratta a párizsi Manufacture de Gobelins-be. A technikát pazarul elsajátította, azonban még maga sem volt biztos abban, voltaképpen mit keres. 

A kirándulás, ami mindent megváltoztatott

Ferenczy Noémi édesanyjával sokat utazgatott Franciaországban is, így jutottak el Chartres-ba, ahol a XIII. századi katedrális monumentális üvegablakai egy csapásra megváltoztatták Ferenczy Noémi életét.

A művésznőt – saját bevallása szerint – már-már vallásos áhítattal töltötte meg a színes üvegeken áthatoló fény, és ekkor érezte életében először azt az olthatatlan alkotóvágyat, amely később egész életében jellemezte.

Végtelen maximalizmus

Ferenczy Noémi reggel hét-nyolc körül már a szövőszéke előtt ült, csak egy rövid ebéd erejéig szakította meg a munkát, és télen négyig, nyáron hatig folyamatosan dolgozott. Fegyelmezett, már-már aszketikus életében mindent a művészetnek rendelt alá: híresen elszigetelten töltötte mindennapjait, válása után pedig gyakorlatilag mindent jelentett neki az alkotás. Férjével, Kőrözsi-Krizsán Sándorral nem született gyermekük. „Értetlenül áll mindennel szemben, ami felületes, vagy napi célú” – írta róla Oltványi-Ártinger Imre.

Aki azonban savanyú vénlányként képzeli el Ferenczy Noémit, nem is tévedhetne nagyobbat.

A Ferenczy-család eleve különleges és sokszínű életet élt: a szülők és gyermekeik a sok utazás mellett lovagoltak, futballoztak, esténként hosszú sétákat tettek a környéken – nyilván innen ered az oly jellegzetes és érzékletes természetábrázolás, amely a művésznőre annyira jellemző. Elég rápillantanunk Ferenczy Valér 1912 körül készült rajzára, amely az elmélyülten dolgozó Noémit ábrázolja: még a ceruza vonalain át is érezhető a boldog szenvedély.

Szuverén művész

Amilyen visszahúzódó volt Ferenczy Noémi, olyan szuverén és öntudatos alkotó – már a kezdetekkor.

Franciaországi tanulmányai során például magántanára az egyik órán azt mondta: másnap hoz egy tervet, amit meg kell majd szőnie, hogy a technikáját tökéletesítse. Másnap Ferenczy egy saját tervvel érkezett az órára: ő nem óhajtotta más tervét megszőni.

A szokással ellentétben, Ferenczy nem soronként szőtt, hanem az egyes alakokat külön-külön fejezte be, amivel sok borsot tört oktatói orra alá. Ő azonban nagyon is tudta, mit csinál. Olyannyira, hogy manapság a textilművészet nagy megújítójaként tartják számon.

Ugyanez az alkotói tudatosság jellemzi bibliai témájú kárpitjait, amelyekből olykor meglepő „elemeket” hagy ki szándékosan: a Teremtés című szövésén híre-hamva sincs almafának, ezzel érzékelteti az idillt, a Menekülés Egyiptomba című főművén pedig József nem szerepel. A kompozíció, a szín, a növényzet a lényeg, a bordűrökben pedig a nagybányai termények, növények tűnnek fel – nyugodt egészet alkotva a pálmákkal.

Éljen a középkor!

Ferenczy ábrázolásmódja könnyen rokonítható a preraffaelita festőkével: mindannyian a középkori technikákhoz, látványhoz tértek vissza.

Ferenczyt leginkább a XVI. századi verdűrök ihlették meg: ezek olyan kárpitok, amelyeken a buja növényzet dominál, az állatok és emberek jellemzően a dús ágak és virágok között jelennek meg.

Ferenczy figyelt arra, hogy a növények és az állatok sokszínűek legyenek, s noha nem törekedett botanikai alaposságra, komoly tanulmányokat folytatott, hogy hitelesen ábrázolhassa a különféle fajokat. Ahogyan a preraffaelitáknál, úgy Ferenczynél is lényeges minden apró részlet: míg előbbieknél minden egyes virágszál szimbolikus jelleggel bír, Ferenczy híres piros madaras kárpitján minden piros madár más testtartással, más szögből látható. Nem merev, funkcionális falikárpitot kapunk tehát, hanem felfedeznivalóval teli, szimbolikával gazdagon átszőtt (értitek, átszőtt, hahaha) műveket.

Könyvélmény és virtuális túra

Aki a járvány miatt lemaradt az idei szentendrei Ferenczy-kiállításról, azt igazán kárpótolja ez a csodálatos kötet, amely könyvtárgyként is első osztályú. Hisz mi más lehetne egy Ferenczy Noémiről szóló könyv borítója, mint textil? A belső borítók a Ferenczyre oly jellemző sötétkék háttér színében pompáznak, belül pedig gazdag és értő alapossággal feliratozott képanyag várja az olvasót.

Ja, és a kedvencem: a gerincen a már említett piros madaras kárpit fut végig, amitől akkor is különleges a kötet látványa, ha csak szimplán a polcon áll.

Ha valaki szeretné legalább virtuálisan megtekinteni a kiállítást, ajánlom figyelmébe a Ferenczy Múzeumi Centrum Facebook-oldalát, amelynek videói között találunk virtuális tárlatvezetést is – méghozzá a könyv szerzőjétől, Bodonyi Emőkétől.

Csepelyi Adrienn