A szolidaritás vajon mi? – Miért és hogyan vállalhatsz közösséget a romákkal? (14 megszívlelendő tippel)

–

Mit jelent a szolidaritás?

A szolidaritás szó sajnos teljesen félreértelmezett a köznyelvben, és emiatt egy helytelenül indukált érzelem is társul hozzá. Sokan azt gondolják, hogy a sajnálat szinonimája, pedig ennél jóval mélyebbre kell ásni: a közösségvállalásra való képességet és hajlandóságot jelenti ugyanis. Sőt mi több, a sajnálattal szemben célja is van, mégpedig a csoporthoz tartozás, összetartozás megerősítése, és a más(ok) által elszenvedett kár vagy az abból fakadó negatív hatások csökkentése.

Nem csak amolyan „lélekben veled vagyok” típusú támogatás, hanem egy aktív, cselekvő attitűd, amelynek különböző formáit ismerjük és alkalmazzuk.

Ilyen például a nyilvános kiállás egy csoport érdekei mellett, az adott csoport érdekeinek meg- és elismerése, a csoport helyzetével való azonosulás, illetve ennek a képességnek a kialakítása magunkban, a csoporttal kapcsolatos előítéletek felismerése, illetve a csoport képviselőinek támogatása. Ezen cselekvések pedig szerencsés esetben a közös értékrendszert, ideológiát, a társadalomban betöltött helyünket fogják erősíteni és más eredményei is mérhetőek lesznek például a további sérelmek számának csökkenésében.

A szolidaritás nem csupán divatos, légből kapott kifejezés, hanem alapérték, amely nélkül a társadalmunkat és az országunk államformáját sem nevezhetnénk demokratikusnak. Ezen felül egyébként minden jellemzője egybecseng a keresztény tanításokkal is, úgymint egymás kölcsönös támogatása, az emberiséghez tartozás érzése, és az egyének felesleges szenvedésének elkerülése.

„Igen, de csak ha…”

Gyakran felmerül az az érv, főként a perifériára szorított társadalmi csoportokkal szemben, mely szerint a közösségvállalás, egy a csoport érdemességén alapuló (csak akkor, ha ők…) szubjektív megítélés után válhat csak valóra. 

„Csak akkor:

• adok pénzt a hajléktalanoknak, ha tudom, hogy nem italra/drogra költik.”
• támogatom a melegek jogait, ha a szexualitásukat a négy fal között élik meg.” 
• látok szívesen roma családot a falumban/városomban, ha nem az én utcámba költözik.” 
• állok ki a menekültek befogadása mellett, ha nem erőltetik rám a vallásukat.” 
• választok női vezetőt, ha nem vállal gyereket.”

Ismerősek ezek a mondatok?

Amennyiben így korlátozzuk a szolidaritás gyakorlását, háttérbe szorítjuk a közösségi érdeket objektíve szolgáló bizalom, biztonság és összetartozás érzését, nem mellesleg a legkülönfélébb előítélettel mérgezzük a még csak csírájában létező közösségvállalást.

A rossz hír azonban, (és ennek elfogadása rendkívül nehéz feladat) hogy a sorsközösség vállalása nem rólunk, a saját nézőpontunkról vagy a másokról alkotott véleményünkről szól.

Miért nem tudunk szolidárisak lenni?

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi az, ami megakadályozza, gyengíti az egyén és a társadalom szolidaritását?

A legfontosabb ilyen faktor a félelem, amelyet a társadalom, gazdaság, politika hármasának egyénre gyakorolt hatása alakít ki, és amely félelem mindig más, a megszokottól eltérő attitűddel felruházott csoportokkal kapcsolatos. Elhisszük, hogy a „migránsok”, romák, hajléktalanok jelenléte növeli a bűncselekmények számát, veszélyeztetik a „rendes” állampolgárok álláshoz jutását, szociális támogatásokon élősködnek és így gyengítik a saját gazdasági helyzetünket.

Ugyanez a folyamat figyelhető meg a nemi alapú kiközösítésnél is. Ha a férfiak azt hajtogatják, hogy a nők a hormonális állapotuk rabjai és minden döntést érzelmi alapon hoznak meg, a nők nem fognak vezető pozícióba kerülni, hiszen a fentiek alapján veszélybe sodorhatják az üzleti érdekeket. Az ezen sztereotípiákra adott válaszreakció gyakran nem a félelem lebontása, hanem a társadalomból való kiszorítás, vagyis exklúzió és annak alternatívái, úgy mint a szegregáció, erőszak és megszégyenítés, üvegplafon, megkülönböztetés, mikroagresszió.

Ahhoz, hogy ez az ördögi kör kicselezhető legyen, szükséges, hogy megkérdőjelezzük a jelenlegi hatalmi viszonyokat, beleértve a saját privilégiumainkat is,  és megoldásokat keressünk arra, hogyan lehet a sérülékeny csoportokat segíteni vagy megvédeni az elnyomástól.

Ez nem kevés elszántságot és bátorságot igényel.

Ezzel az írással nem titkolt szándékom, hogy választás elé állítsalak, kedves olvasó, és egyben utat mutassak, ha úgy döntesz, részedről is egységben az erő. Csokorba szedtem néhány igenis hétköznapi és nem túl nagy erőfeszítést igénylő lehetőséget, ezek felfedezésével, észben tartásával könnyedén kifejezheted szolidaritásodat a roma közösséggel. Hidd el, mindannyiunkban van valami közös, csak meg kell találnod, mi az.

Mit tehetsz te?

Íme, néhány ötlet, ha szeretnéd megtalálni a hasonlóságot és a közös hangot a romákkal:

1. Ismerj meg minket!

Honnan, mikor és miért jöttünk, hányféle nyelvet beszélünk és mik a hagyományaink? A romológia ma már önálló tudományág, alap- és mesterképzésben is elsajátítható, neked azonban nem kell ilyen messzire menned, alapvető tényeket a „romológia” kulcsszó guglizása után is több tucat dokumentumból megismerhetsz.

2. Vegyél részt!

Segíts egy szervezetnek a szaktudásoddal, taníts vagy mentorálj roma gyerekeket. A Bagázs, az Indahouse és a Rosa Parks Alapítvány mindig keres önkénteseket.

3. Tapasztalj!

Menj el az Uccu Alapítvány „Gyere velünk a Nyolckerbe” sétájára, vagy vegyél részt az egyik foglalkozásukon a cégeddel, osztályoddal, baráti társaságoddal. Garantáltan életre szóló élményt kapsz.

4. Művelődj!

A Tudás Hatalom formáció vagy a Független Roma Színház aktuálisan futó előadásai a kortárs művészet gyöngyszemei. Vegyél Jónás Tamás könyvet, olvass Lakatos Menyhérttől, Choli Daróczi Józseftől vagy Szécsi Magdától. A RomArchive oldal digitális művészeti kollekciója úgyszintén lenyűgöző.

5. Kerüld az általánosítást és ítélkezést!

Légy tisztában azzal, hogy mi a tény, és mi az érzés.

Attól, hogy valamitől félsz, valamit elítélsz, még nem jelenti automatikusan, hogy az jogos és tényszerű. Így van ez fordítva is, csak azért, mert te magad valamivel kapcsolatban pozitívan érzel, még nem lesz objektíve igaz.

Húzz határt a tudás és az érzés között, és ezt érzékeltesd a környezetedben lévőkkel is. 

6. Gondolkodj kritikusan!

Minden éremnek két oldala van, minden történetnek legalább kétféle értelmezése, mielőtt az egyik alapján ítéletet hozol, érdemes megvizsgálni más aspektust is.

7. Merj kérdezni!

A kulturális hasonlóságok jók, de a különbségeket még inkább érdemes ünnepelni. Merj kérdezni arról, amit nem értesz – ha tisztelettel teszed és nyitott vagy a válaszra, abból csak jó sülhet ki. 

8. Fogadd el, hogy minden ember, sőt minden roma ember más!

A cigányság a közhiedelemmel ellentétben nagyon is heterogén közösség. Emiatt hihetetlenül nehéz és igazságtalan szinte bármilyen kérdésben általánosítani a cigányság egészére nézve. 

9.Tanulj lováriul vagy beásul!

Azt gondolod, hogy a lovári a világ legkönnyebb nyelve és mindenkitől ezt hallod? Kóstolj bele, nézd meg, milyen!

10. Egyél nálunk!

A cigány konyha legizgalmasabb fogásait próbálhatod ki a Romama lakásétteremben Tomoron, a Kóstoldában Pécsett és a Kirában Békéscsabán. Ha haza is vinnéd a recepteket, a Romani Gastro szakácskönyvet neked találtak ki.

11. Szólalj fel, erősíts meg civil ügyeket!

Használd a hangodat, a befolyásodat, ami eljuthat több millió emberhez. Vegyél fel a networking e-mail-listádra, zárt csoportodba kompetens roma vezetőket, hívj meg minket előadónak, vendégszerzőnek, tanácsadónak.

12. Oszd meg a pozitív tapasztalataidat!

Sajnos hajlamosak vagyunk a rossz tapasztalatok kiemelését és továbbadását fontosabbnak tartani, mint a jó élményeinket elmondani másoknak. Roma kis- vagy nagyvállalkozó (fodrász, hentes, kőműves) szolgáltatását továbbajánlani abszolút ér!  

13.Támogasd a roma közösséget a saját eszközeiddel!

Rendelj cateringet a következő konferenciára egy roma étteremből, ha céges ajándékcsomagot állítasz össze, nézz körül a Romani Design vagy a Szuno termékei között. Üzletvezetőként csatlakozhatsz az Autonómia Alapítvány Integrom programjához és segíthetsz fiatal roma szakembereknek az elhelyezkedésben, vagy mentorálással támogathatod őket a HBFL Romaster programján keresztül. 

14. Állj ki másokért!

Ha a környezetedben elnyomást, megszégyenítést tapasztalsz, tedd szóvá és kérd ki magadnak. A kiközösítés önzősége helyett válaszd a támogatás hídépítő erejét!

Suha Nikolett

Olvassátok el korábbi hasonló témájú írásaikat is ITT és ITT.

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images