A (majdnem) legrövidebb éjszakán a legnagyobb a buli – Varázslatok Szent Iván éjjelén

–

Nem a legrövidebb, de azért izgalmas

Először is érdemes tisztázni, hogy Szent Iván éjszakája a közvélekedéssel ellentétben nem az év legrövidebb éjszakája, hiába azt ünnepeljük ekkor (meg még annyi mást is ezzel együtt.) Az igazi nyári napfordulótól valójában két vagy három nap választja el a Föld északi féltekéjén (idén június 20-án volt). A magyarázat: korábban a csillagászati nyár kezdete valóban június 24-re esett, azaz 23-án éjszaka vette kezdetét, de a különféle naptárreformok és a tropikus időszámítási mód miatt korábbra csúszott a leghosszabb nappal dátuma.

(Az eredetileg használt Julián-naptár szerint tíznapos késés mutatkozott a civil- és a csillagászati időszámítás között, így XIII. Gergely pápa végrehajtotta híres naptárreformját, amelynek célja a kettő különbségének a hosszú távú szinkronizálása volt. A naptárreform évében, 1582-ben, radikális lépésként, tíz napot átugrottak, és a reform értelmében meghatározott időszakonként a második hónap végét egy szökőnappal is megtoldották. Valójában ez a szökőnap február 24-e, nem pedig 29-e.

Ha már mindenki alaposan összezavarodott, akkor elárulom, annyi a lényeg, hogy ennek a reformnak köszönhetően, körülbelül háromezer évenként kell majd jelentősebben eltolni a valódi nyári napfordulót, de ez a ma esti ünnepen szerencsére semmit nem változtat.

Pogányság és kereszténység

A Szent Iván-éj egy igen régi pogány ünnep, de aztán erre a jeles napra is talált egyfajta beolvasztási megoldást az egyház. Már az V. századtól is vannak említések a Szent Iván éj együttes megünneplésére Keresztelő János ünnepével (az Iván név pedig a régi magyar Jovános, Ivános alakból eredeztethető), mivel az egyház erre a napra tette a szent születésének időpontját.

A csillagok állásával minden valaha létezett kultúrkörnek együtt kellett élnie. Ennek köszönhetően mára már természetes, hogy a napfordulóhoz nemcsak nálunk, hanem az egész világon egyházi és világi ünnepek egyszerre kapcsolódnak.

Hiszen mi lehet szimbolikusabb és fontosabb bármilyen tanmesében, hiedelemben, hitvilágban vagy kultúrában, mint az a pillanat, amikor eljön az az egyetlen nap, amikor az év során a fény, a világosság győzedelmeskedik a sötétség és az elmúlás felett? Ez valóban szent és misztikus, ugyanakkor mindenki által vágyott állapot.

A fény az élet, a tudás, a megvilágosodás, a mindenféle szentség jelképe, az éj pedig az elmúlásé, a gonoszé: a titkok, a rejtélyek birodalma. E kettőnek a váltakozása mindig is sokféle rítuslehetőséget hordozott, például a sötét legyőzésének varázslatát. Ezért vált mindenfelé szokássá a tüzek gyújtása. Persze a világosság jelképezése csupán az elsődleges szerepe a tűzrakásnak, amelyhez megannyi hiedelem társult világszerte.

A csodatévő tüzek

A XIX. század végéig majd minden európai faluban égtek a néha egészen elképesztő nagyságú örömtüzek égtek, és nem volt ritka a dombos, hegyes vidékeken, hogy lángoló kerekeket gurítottak le egy-egy magaslatról. Volt, ahol mindenki vetett a közös tűzbe valamit, mert hitték, hogy aki nem táplálja a lángot, annak vetéséről elszáll az áldás, és nem lesz mit ennie télen.

A tűz átugrásához is több hiedelem kötődik, az egyik szintén a földeket érinti, miszerint így serkenthető az elvetett növények növekedése, a gazdag termés.

Van, ahol almát vagy más gyümölcsöt dobáltak a tűzbe. Ennek több oka is lehet. Az egyik, hogy az asszonyok hittek benne: az meghalt gyermekeiknek így juttathatnak elemózsiát, így jelezhetik, hogy gondolnak rájuk. A másik magyarázat pedig az, hogy a tűzben megégett gyümölcsök elfogyasztását gyógyító erejűnek hitték. Csakúgy, mint magát a tüzet. Az ekkor érő és a tűz mellett elfogyasztott cseresznye pedig – így gondolták a régi korok emberei, a gyermekáldást segítette elő. Ártani biztos nem árt, úgyhogy lehet most is próbálkozni...

A tüzet átugrani nem csupán a párkeresés okán volt szokás, hanem a betegek is erre a pillanatra vártak egész évben (már amennyiben megélték ezt a csodás napot). A tűz purgatórikus ereje ezen az éjszakán az élők világában is hat a hiedelem szerint.

Az eladósorban lévő lányok nem csupán átugráltak a tűzön, hanem annak kialvása után kifeküdtek a kenderföldekre, és aki után felegyenesedtek a kenderszálak, az állítólag elkelt egy éven belül. Vagy nem. De legalább reménykedhetett…

Mindenesetre nem feltétlenül kellett ugrálni, mert anélkül is zsongnak a vágyak, hogy szerelmet varázsolnánk ezen a bűvös és misztikus éjszakán. Mert lássuk be, ha buli van, sokszor alakul a szerelem amúgy is.

De félre a komolytalansággal! 

Beszéljünk inkább a többi varázslásról!

A hamut helyenként amulettbe is foglalták, vagy a földekre szórták a rontás és a kártevők ellen, a megégett, de egyben maradt faágakat pedig a házakra rögzítették, hogy megvédje őket a gonosz erőktől.

Növények mágikus ereje

Ezen az éjjelen a lányok ablaka elé a szerelmes férfiak, fiúk nyírfaágakat vittek, bár azt nem tudom, hogy a lányok aztán hogyan szaszerolták ki, hogy ki hordta oda ezeket a „vallomásokat”. De nem csupán a nyír volt kiemelt szereplő, ugyanis, ha ezen az éjszakán gyűjtötték be a gyógynövényeket, azoknak állítólag többszöröződött a gyógyító ereje.

A néphit szerint ezen a napon virágzik ki az aranypáfrány, és aki talál ebből a ritkaságszámba menő növényből, az különösen szerencséssé és boldoggá válik.  De az még hagyján, nagy eséllyel érteni fogja az állatok nyelvét is, és minden elrejtett kincset megtalál. Csakhogy a bökkenő az, hogy amikor a páfrány virága kinyílik, mágikus szellő tör elő belőle, és a megtalálója mély álomba merül, mielőtt letéphetné a kelyhet.

Nem véletlen, hogy az ördögnek tulajdonították ezt a cselt, aki nem tudná elviselni, ha földi halandó bármennyit is kaphatna az ő tudásából és erejéből. Úgyhogy csak óvatosan a páfrányokkal ma éjszaka! Kivéve, ha álmatlanságtól szenved valaki.  

Mágia, tündérek, boszorkányok, Shakespeare

Ugye, ezek után nem lepek meg senkit azzal, hogy a néphit szerint ezen az éjszakán egyszerre jelennek meg az ártó és a segítő szellemek, összecsapnak a gonosz (sötétség) és a jó (világosság) erői. Kirajzanak a boszorkányok, a tündérek, a faunok, angyalok, kisördögök, manók és mindenféle csodás lények. A tüzek és varázslatok mind a fény térnyerését szolgálják, de ha valaki nincs résen, akkor a rossz és a baj ugyanolyan eséllyel érheti utol, mint a jó, a lelki, szerelmi és tárgybéli gazdagság. A varázslatoknak se szeri, se száma ezen az éjszakán az egész világon. Mindezen hiedelmek legszebb példája és összegzése pedig Shakespeare Szentivánéji álma.

Mi van, ha 

az egész éjszaka csupán egy ébren töltött álom, amiben a végén minden a helyére kerül? – teszi fel a kérdést a költő.

Higgyünk abban, hogy Puck majd helyrehoz mindent, és addig is gyújtsunk (óvatosan) tüzeket, vagy kívánjunk, álmodjunk magunknak egy kicsit világosabb nappalt és egy kicsit napsütöttébb, boldogabb nyarat! Ránk fér.

„Ha mi árnyak nem tetszettünk,

Gondoljátok, s mentve tettünk:

Hogy az álom meglepett,

S tükrözé e képeket.

E csekély, meddő mesét,

Mely csak álom, semmiség,

Nézze most el úri kegy,

Másszor aztán jobban megy.

S amint emberséges Puck

A nevem: ha megkapjuk,

Hogy most kímél a fulánk,

Jóvátesszük e hibánk,

Máskint a nevem ne Puck

Legyen inkább egy hazug.

Most uraim, jó`tszakát. -

Fel, tapsra hát, ki jó barát,

S Robin megjavitja magát.”

(Shakespeare: Szentivánéji álom, V. felvonás, II. Szín)

Marossy Kriszta