Kelt tészta, titkos ovis trükk és tömbösített főzés – Ilyen volt konyhásnéninek lenni két és fél hónapig

–

Kitalálni majdnem nagyobb meló, mint megcsinálni

Számomra a főzésnél tényleg sokkal nehezebb feladat volt a kitalálás, pedig közös családi ötletelés volt általában, annak ellenére, hogy nálunk az én saját választásom alapján a konyha az én felségterületem. Főzni ugyanis imádok (és néhány dolgot sütni is), nekem egy ünnepi menü összeállítása és megvalósítása tényleg igazi hobbi és élvezet, nem túlzok.

De a kőkemény hétköznapi „ma is enni kell valamit” étel-előállító kisipar kicsit sem tűnt szórakoztatónak, pedig tényleg akartam szeretni. Nem sikerült.

Azért helytálltunk becsülettel, mindenki kivette a részét az ötletelésből, a gyerekek kétnaponta bedobták, hogy „együnk Nutellát”. Néha ettünk is.

Sokat segítettek a bloggerek, akiket követek, a főzős anyukacsoport, aminek tagja vagyok, mert az aktuális, beszerezhető alapanyagokból készült ötletek mellett az elérhető online élelmiszer rendelések várakozási időit és a frissen felfedezett élesztő-lelőhelyeket is megosztottuk egymással.

Innen kaptam a legjobb ötletet, amivel az ovimenzát imádó lányaimat sikerült teljesen leszerelni: minden étel ovismenzás lesz, ha teszel bele egy evőkanál cukrot. Nem hiszitek el, de tényleg bevált.

Toastkenyér és házi kalács

Bár mi tényleg kifejezetten kevés kenyeret és egyéb péksüteményt fogyasztottunk mindig is, ezt nyilván azért tehettük meg, mert a gyerekek uzsonnára általában azt kaptak az oviban. Így a karantén idején ráálltunk a kalácssütésre, ezt közös projektként vezettük be heti egyszer, dupla tésztával és összesen négy darab kicsi, fonott kaláccsal (a gyerekek fonták). Ez majdnem egy teljes hétre elég, főleg úgy, hogy megfejtettem a kelt tészta fagyasztás nálunk működőképes titkát.

Én Limara tejszínes kalácsreceptjét használom (a négy kicsi kalácshoz duplán). A tésztát meggyúrja a gép, én csak szétosztom, a gyerekeket kitanítottam a sodrás-fonás témában, így nekem már csak a kész kalácsok gardírozása marad. Ez annyit jelent, hogy kettőt a recept szerint tovább kelesztek és sütök, kettőt pedig megfonva, de nem lekenve bezacskózok, és mennek a fagyasztóba. A fagyasztott kalácsot a felhasználás előtti este veszem ki, zacskótlanítom, deszkára rakom és letakarom, majd egy éjszakát hagyom kiolvadni. Utána lekenem és megsütöm – majdnem olyan tökéletes lesz, mint a frissen sütött.

Így egyszeri dzsuvával lesz négy friss kalácsunk – ezt a munkamódszert szeretném tartani a továbbiakban is, mert eddig is örök probléma volt, hogy kevés helyen elérhető finom pékáru, és nincs mindig lehetőség utánamenni. A langyos házi kalács meg mindent üt, még az ovis kosztot is.

Ráadásul eddig inkább kakaós csigákban és hasonlókban gondolkoztam uzsonnára, de most rájöttem, hogy sokkal jobb a kalács, mert változatosan lehet elkészíteni, szezonális dolgokkal körülvenni, vészhelyzetben pedig vastagon megkenni Nutellával. A karantén legnagyobb kedvence az először húsvétra készített retek-tzatziki, amit Mautner Zsófi receptje alapján csinálok: lereszelem a retkeket és hozzá egy icipici gyömbért, besózom, kifacsarom, teszek hozzá egy löttyintésnyi fehér balzsamecetet, egy teáskanál cukrot és annyi görög joghurtot, hogy jól kenhető állaga legyen.

Persze akárhogy számolom, nem jut minden napra kalács, így aztán a többi napon előrecsomagolt toastkenyeret pirítok, és úgy érzem, hogy a két szélsőség között megtaláltam a saját egyensúlyomat. Ezt szeretném megtartani a karantén után is.

Tömbösített főzés: mindenre jó hús és paradicsomszósz

Korábban is tettem kísérleteket arra, hogy egyszerre több ételt csináljak, de valahogy sosem vált be tökéletesen.

Na de most! Megfejtettem: nálunk nem az működik, hogy ötféle készételt sakkozok be a hűtő nemlétező szabad polcaira, hanem az, hogy egy-két bevethető alapanyagból csinálok egy vagonnal, és azt mindig kiegészítem pár perc alatt.

Ilyen, mondjuk, a pirított hagymás, sült paradicsomos csupa paradicsomszósz, ami tésztára, pizzára vagy éppen egy kis alaplével felhúzva betűtésztás paradicsomlevesnek is tökéletesen bevethető. Ebből ugyanannyi energia hatalmas adagot csinálni, és csodásan tárolható befőttes üvegben a hűtőajtóban is. Úgy csinálom, hogy egy tepsit telepakolok elfelezett paradicsomokkal, bármilyen friss vagy szárított zöld fűszer, só, pici cukor és pár csepp balzsamecet, meg néhány löttyintés olívaolaj megy rá. Néha pár kápia paprikát is odarakok. Ezt a pakkot harminc-negyven perc alatt 180 fokos sütőben megpirítom. Miközben sülnek, a tessék-lássék apróra vágott hagymát egy pici zsír és olaj keverékén megpirítom egészen barnára, hogy jó karamelles íze legyen. Ehhez a pakkhoz hozzáadok még egy nagy üveg passatát, és leturmixolom az egészet.

Nagyon finom, nagyon sok, és nagyon sok mindenre jó.

Bár a bolognai nálunk szinte vallás (mint a húsleves, amit mindig így csinálok), és kell bele zeller, répa meg alaplé is… azért néha csak pirítok-párolok egy adag darált húst, ráküldök egy üveg ilyen szószt, meg egy hámozottparadicsom-konzervet, és eladom bolognainak. A szósz szerintem két hétig simán eláll, de most karantén idején sosem kellett tesztelnem.

A másik tutiság, amiből rögtön kettőt készítek most már mindig, az a baconbe tekert, egyben sült szűzpecsenye. A kedvenc verziómat így csinálom: felaprítok két hagymát, két marék diót, és picit megpirítom kevés olajon az egész keveréket. A két húst sózom, borsozom, bekenem méz és mustár keverékével, rátapasztom a pirított hagymás cuccot, amennyire lehet, majd ezt a ragacsos izét rápakolom egy sor egymás mellé fektetett bacon-szeletre, és jól beburkolom vele. Húsmérettől függően 180 fokos sütőben harminc-negyven perc alatt lefedve sütöm készre, majd négy-öt perc alatt maximumra csavart grillfunkcióval még rápirítok. Én kettőt szoktam csinálni, mert klasszikus húsételnek körettel, feltétnek főzelék mellé és hidegen szelve házi felvágottnak is tökéletes.

Azért édesség is kell, nem csak péksütemény

A lányaim általában fenntartásokkal fogadnak minden édességet, amit én szoktam készíteni, de ez a kettő tökéletesen bejött még náluk is.

A babkát is a karantén alatt tökéletesítettem, a tésztához Lila füge receptjét használom, ebből van a két kalács, viszont a töltelék saját fejlesztés: 20 dkg olvasztott étcsoki, 10 dkg olvasztott tejcsoki, 12 dkg vaj, 12 dkg Nutella, 10 dkg nádcukor, 6 dkg cukrozatlan kakaópor, egy csipet só. Mivel ez több, mint amit a legtöbb recept ír, ezért a végén „csak” 15 dkg cukorból és 1 dl vízből készítek szirupot rá. Egyébként ezt is szoktam nyersen, már a formában fagyasztani, úgy is jó. Annyira tömény, hogy egy szeletnél többet nem lehet belőle megenni. Kivéve, ha óvodás vagy. Akkor még azt is megkérdezed, hogy nem lehetne-e esetleg megkenni egy kis Nutellával pluszban. (NEM.)

A másik kedvenc karanténédességünk a világ legegyszerűbb túrós pitéje, szintén az anyukacsoportból, csak kicsit módosítva: 45 dkg túrót, 25 dkg tejfölt, 20 dkg nádcukrot, kevés vanília-kivonatot és egy citrom reszelt héját összekeverem a robotgéppel, hozzáadok egyesével három tojást (de nem kell szétválasztani meg külön veregetni vagy más macerás dolgot csinálni), és a végén négy púpos evőkanál lisztet adok hozzá. Ez mehet a formába (ha nem szilikon, vajazni kell), és rá mindenféle gyümölcs meg csokidarabka, és bármi, ami eszetekbe jut. 180 fok, harmincöt perc, és melegen meg hidegen is csodás.

De még mielőtt azt hinnétek, hogy a home office meg a gyerekek szórakoztatása mellett mindennap ilyen szuper dolgok készültek nálunk, el kell mondanom, hogy nem éltük volna túl a karantént a fagyasztott sült krumpli, a virsli, a ketchup, a gabonapehely, a rizspufi és a hűtött pizzatészta (csak hogy a legfontosabbakat említsem) feltalálóinak hathatós segítsége, és gyümölcskedvelő gyerekeink támogatása nélkül.

Ti milyen új recepteket kísérleteztetek ki a karantén alatt és mi az, amit megtartanátok a „konyhásnéni” korszakból?

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak