„Együtt mindenki többet ér!” – Öt civil kezdeményezés, amiért jó magyarnak lenni
Két hónapig be voltunk zárva, aki tehette, az orrát sem igen dugta ki otthonról. A legidősebbeket leszámítva, a mi életünkben nemigen volt hasonlóra példa, így nem csoda, ha kicsit mindenki elveszett volt eleinte ebben a helyzetben. Sokféle megküzdési stratégiát láthattunk a közösségi média felületein görgetve, a kenyérsütéstől a karanténkoncertekig, új és rég elfeledett hobbik kerültek elő. Volt, aki a kiesett munkái helyett próbálta a túlélését megoldani, más bedobta a gyeplőt, és ajándék időként tekintett erre az elveszett tavaszra, amit a sors is az ezer éve dédelgetett „majd, ha egyszer lesz időm” tervek kivitelezésére teremtett. És volt, aki nekiállt megmenteni a világot: a klasszikus civil kurázsinak sosem látott sokszínűségét figyelhettük meg az elmúlt hónapokban. Jöjjön hát öt civil kezdeményezés, öt példa, amiért jó most magyarnak lenni! Persze ennél sokkal több van, Mérő Vera szubjektív válogatása következik.
–
Eleinte az új élethelyzettel küzdött mindenki, egymás után alakultak az önsegítő csoportok, például a gyerekeikkel összezárt szülők egymást segítő, Muti mit játszotok ötletbörzéje. Aztán gyűlni kezdtek az – általában ingyenes, olykor támogatható – felolvasások, a zenészek a lemondott koncertjeik helyett online kezdtek fellépni. Lett karanténszínház is, a magam részéről alapvető műfaji kétkedéssel ültem be az első ilyenre, aztán mégis remek volt. Közben pörgött az előadóművészeket támogató #neváltsdvissza akció, aminek keretében sokan inkább nem váltották vissza az elmaradó előadásokra szóló jegyeiket, és erre buzdítottak másokat is.
Aztán beindult a „civilcunami”. Divat lett segíteni. Végre.
Bőven akadt ebben az időszakban olyasmi, amiért, ha nem is felhőtlenül, de hálásak lehetünk. Sok megkezdett úton lenne érdemes továbbmenni, és ha valami biztos ebben a még mindig üvöltő bizonytalanságban, az az, hogy már most van mit magunkkal vinni belőle. Az elmúlt bő két hónap a progresszív civil összefogások korszaka volt. Felbecsülhetetlen értéket hoztak létre emberek, és ami igazán különleges ebben, hogy a kezdeményezők többnyire olyanok voltak, akik most csináltak először hasonlót. Lássuk, mit is tud az a bizonyos civil kurázsi!
A járvány első kőkemény kihívása az iskolák digitális átállása volt, ami irgalmatlan extra terheket pakolt az eleve kizsigerelt pedagógusokra. Ráadásul mindent nekik maguknak kellett megszülniük, hogy melyik videókonferencia-platform a legjobb, hogyan lehet virtuálisan lekötni egy osztály figyelmét, és mederben tartani az órát, miközben a tanárnak a saját gyerekei is a nyakán lógnak. Erre a teljesen váratlan kihívásra gyorsan és hatékonyan reagáltak a szülők és a pedagógustársadalom:
pillanatok alatt jött össze 87 ezer ember a csoportba, amely az otthoni online oktatás és otthoni online tanulás jó gyakorlatainak összegyűjtésére teremtett felületet.
„Programok, alkalmazások, online platformok, virtuális tantermek, digitális oktatással foglalkozó portálok, kiadványok, megoldások és kérdések: ezeket vártuk itt induláskor. Jelenleg a már kialakult megoldások minél jobb felhasználását szeretnénk segíteni. Tanuljuk együtt az eszközök használatát, megosztjuk egymással a tudásanyagainkat és segítünk egymásnak, ha elakadtunk. Támogatjuk egymást, pedagógusok, szülők, közösen, együtt, mert együtt mindenki többet ér!” – írják a csoport bemutatkozásában.
Igazuk van: együtt mindenki többet ér.
3D Nyomtatás a koronavírus ellen! – Önkéntes csoport
Ez volt az egyik első projekt, ami felkeltette a figyelmemet. Mindenhonnan azt lehetett hallani, hogy az egészségügyi dolgozóknak nincs megfelelő védőfelszerelése, és kénytelenek a mit sem érő sebészi maszkokban ellátni a betegeket. Mit lehet tenni akkor, ha a netről sem lehet rendelni a hiánycikknek számító orvosi eszközökből? Nyomtatni kell! Összeállt hát pár szakember, hozzájuk pedig csatlakozott nyolcvan civil önkéntes az ország különböző pontjairól, akiket az kötött össze, hogy segíteni akartak és van 3D nyomtatójuk. A nyomtatáshoz volt letölthető kód és útmutató, nemsokára százszámra gyártották az önkéntesek a biztonságos orvosi maszkokat és szemüvegeket.
A projekt szervezői így írnak magukról: „Civil csapatunk a Facebookon szerveződött, hogy tagjainak szakmai tudását összeadva a koronavírus elleni harcban segítséget nyújtson.
Van köztünk kutatóorvos, 3D-programozó, termékfejlesztő, közgazdász, villamosmérnök, vannak termelésért és beszerzésért felelős személyek, és immár több mint 80 önkéntes nyomtatja a termékeinket 3D nyomtatóval országszerte.”
A rengeteg felajánlásnak köszönhetően mostanra több ezer kilónyi alapanyagból nyomtattak felszerelést, és szállították ki a rendeltetési helyére. Mi ez, ha nem vérbeli civil kurázsi?
Az Etesd a dokit! országos kezdeményezés március vége felé indult, és nagyon gyorsan mozgalommá nőtte ki magát.
Azt a célt tűzték a zászlajukra, hogy a járvány ideje alatt egy kicsit (testileg és lelkileg is) jól tartják azokat, akik ennek a helyzetnek az igazi hősei: az egészségügyben dolgozóknak főztek, nem is akármilyen színvonalon.
Az #etesdadokit mozgalom alulról szervező közösség, a rendszerük pedig azért volt nagyon ügyes, mert
pénzzel, felajánlott alapanyaggal, szállítással bárki hozzájárulhatott az ügyhöz, az akcióhoz csatlakozó éttermek pedig meg is főzték az alkalmanként több száz adag ételt, általában Michelin-csillagokat idéző kivitelezésben.
Persze mindezt az egészségügyi dolgozók speciális igényeihez igazítva, hogy az étrend tartalmazza, amire a fokozott terhelés alatt álló szervezetnek szüksége van.
Az egészségügyben dolgozók járvány idején mindig kiemelt kockázatot vállalnak, sokan nem szívesen mentek haza a szeretteikhez, inkább beletörődtek, hogy hetekig – hónapokig egy málló vakolatú orvosi/ápolói pihenőszoba tábori ágyán szorongva próbálják kipihenni a naponta erőn felül végzett munkát. Ezt a rémálmot igyekezett orvosolni az egészségügyi dolgozóknak ingyenes szállásokat szervező Pihentesd a dokit! kezdeményezés.
Március közepére gyakorlatilag kiürültek az Airbnb-szállások, a foglalásokat lemondták, az itt dolgozó vagy tanuló külföldiek, a vidéki egyetemisták, a Pesten lakást bérlő vendéglátósok úgy rebbentek szét, mint a tinik az elszabadult házibuliból, ha csenget a rendőrség. Sokan maradtak emiatt bevétel nélkül, és jó páran közülük úgy érezték, kesergés helyett inkább segítenek az üresen álló ingatlanokkal azoknak, akik mindannyiunkért küzdenek, nap mint nap.
A projekt oldalán a mai napig hatalmas az aktivitás, az ország számos pontján ajánlják fel a tulajdonosok az – általában a helyi kórháztól pár perc sétára fekvő – ingatlant, aminek jelenleg nem tudják hasznát venni, vagy ha tudnák is, ez most fontosabb.
Az OtthON nem az egyetlen kezdeményezés, amely azoknak a gyerekeknek akar segíteni, akik a digitális oktatásból a digitális eszközök hiánya miatt esnek ki, a nagyszerű Ablak a padra vagy a Digitális Batman, és több hasonló kezdeményezés is azonos céllal indult. Hogy mi teszi az OtthON-t kiemelkedővé az eleve lenyűgöző palettán? A koncepció. Ugyanis az OtthONt megálmodó Fugerth András, építész barátnőjével, Varga Noémivel és a marketinges Fehér Barbarával állt össze, hogy hosszú távú és fenntartható megoldást kínáljanak a digitális eszközök hiányára – nem csak járvány idején.
Ez lett az OtthON, ami azt tudja, hogy
33 ezer forintból raknak össze használt, de jó minőségű alkatrészekből asztali számítógépeket, amelyeket nem a rászoruló gyerekekhez, hanem az iskolákba és gyermekotthonokba juttatnak el, ahol saját igényfelmérés alapján kerülnek a tanulókhoz a gépek, kölcsönkönyvtári alapon.
Vagyis az év végén vissza kell adni a gépeket az iskolának, ősszel pedig ismét indulhat a kölcsönzés.
Az első száz gépre pár nap alatt összejött a szükséges összeg az adjukossze.hu kampányoldalon, valamint offline felajánlások segítségével, sőt: az első turnus végére 260 asztali számítógépet sikerült leszállítani a rendeltetési helyükre, és a United Way magyarországi alapítványának segítségével már meg is érkeztek a programba jelentkező iskolákba, gyermek- és nevelőotthonokba, de jutott belőlük a Mozgásjavítóba és a Bokréta lakásotthonokba is. Az öt közül ez a projekt az, ami nemhogy lecsengene a járvány első hullámával együtt, de most indul be csak igazán! A projektet megálmodó trió a kezdeti sikertől még lelkesebb lett, úgyhogy egy darabig nem is tervezik a leállást, hiszen sok gyereknek van még szüksége számítógépre.
Nagyon sok kérdést vetett fel az elmúlt időszak
Bizonyára nem fog visszarendeződni minden azáltal, hogy enyhítettek a korlátozásokon. De ez lehet, hogy baromi jó nekünk. Na, nem a gazdasági válság, a tönk szélére került, vagy akár totálisan ellehetetlenült egzisztenciákra gondolok, és nem is a közoktatásból kieső gyerekek tízezreire, vagy a megtöbbszöröződött kapcsolati erőszak esetekre.
Inkább arra, hogy egy kicsit meglett, ami az utóbbi években eléggé elveszett. Hogy léteznek pillanatok, amikor nem kérdezünk egymástól hülyeségeket, nem számít, ki miben hisz, kit vagy mit szeret.
Amikor végre tényleg az van, hogy „nem kérdezném tőle, hát, téged ki küldött, akkor lennék boldog, ha mindenki eljött”.
Most, hogy a vírus eszünkbe juttatta, ne felejtsük el. Együtt a legjobb. Mert együtt (szinte) minden lehetséges. Ez pedig még mindig egy erős, összetartó ország, ha nagyon muszáj.
Lehetne ez így akkor is, amikor nem az.
Mérő Vera
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images
