„Gondoljunk bele: nincs hol aludni. Milyen rettenetesen távol van bármilyen stabil jövőképtől az a gyerek, akinek nemhogy egy kis tanulósarka nincsen, de ágya se. A család négy-öt másik tagjával kell osztoznia egy fekhelyen, és másnap az iskolában figyelnie, teljesítenie.” Chripkó Lili képriportja.
Éljen a civil kurázsi! Mutatunk öt szuper ötletet, amelyekre nagyon büszkék lehetünk:
Adni vagy nem adni? Nem csak ez a kérdés, sokszor az sem mindegy, hogyan.
Hallgass a szívedre. Meg az eszedre. Aztán adakozz.
Aki tényleg korral érik, és egyre jobb és jobb lesz… Szeretitek?
„Nagyon makacs vagyok, és azt szeretem, amikor összeér nálam az érzelmi és a racionális oldal. És ha ez megtörténik, akkor nem tudom magam visszafogni, nagy hévvel hadonászok, és hangosan magyarázok hozzá. Meg is szoktam ilyenkor kapni, hogy »Nyugi, nem kell idegesnek lenni.« De én nem ideges vagyok, csak szenvedélyes – hatalmas különbség.”
Kőkemény meló a háttérben.
„Van egy álmom” – állítja Dóri. „Egy álmom, amiben a luxusfeleségek arról beszélnek, hogy hol- és mennyi pénzt költenek jótékonykodásra.”
„A leosztás igazságtalan, de lehet rajta változtatni." – Szerzőnk hajléktalanoknak osztott ételt a napokban. És azt mondja, nehezebb erről írnia, mint eddig bármi másról...
Hosszú, tömött sorokban várják az ingyen ebédet és tisztasági csomagot a hajléktalanok, nagycsaládosok és kisnyugdíjasok a budapesti Klauzál téren. Az osztást civil csoportok szervezik a Facebookon, akikhez rendszeresen csatlakoznak vendéglátóhelyek is.