Készpénztaszítás, kiadáskövetés és listák – így lettem szülőként tudatosabb pénzügyileg

–

Nekem egy szám kézzelfoghatóbb, mint egy bankjegy

Gyerekkorom óta rossz a viszonyom a készpénzzel. Tizenévesen lett bankszámlám, akkor, amikor még távolról sem volt elérhető opció a netbank vagy a folyamatos sms-visszajelzés az egyenlegedről, mégis mindig pontosabban tudtam, mekkora összeg van rajta, mennyit tudok még költeni. Azt viszont legtöbbször ma sem tudom megmondani, mennyi készpénz van nálam, éppen ezért igyekszem nem is tartani magamnál – a nullát viszonylag könnyű megjegyezni. Egyébként ebben szerepe lehet annak is, hogy apukám pénztárcájából annak idején tiniként el-elcsórtam egy kis kápét, ha éppen úgy éreztem, hogy anyagilag megszorultam, de nem akartam kérni. És sajnos (nekem akkor szerencsére) ő sem tartotta számon a tárcájában található bankjegyeket (vagy jó fej módon szemet hunyt az alternatív pénzügyi megoldásom felett?!).

Szóval azt szoktam mondani, hogy taszítjuk egymást a készpénzzel – amennyit kiveszek, annyit elköltök, sokkal hamarabb, mint amire számítok.

Éppen ezért a családunkban a készpénzes ügyeket inkább a férjem intézi, bár ő sem szereti különösebben. A készpénzes költések valahogy mindig „fekete foltok” a kiadásaink között, pedig néhány éve rászoktunk, hogy írjuk, mire költünk.

Túlköltekezés ellen segítség a kiadások vezetése

Egy alkalmazásban vezetjük a kiadásainkat, amit néha nem olyan lelkesen nyitok meg, de néhány hét alatt rászoktattuk magunkat arra, hogy lássuk, mire költünk túl sokat (például ételre), hol tudunk spórolni, ha szükséges (én még mindig a ruhavásárláson), és megéri-e a parkolás helyett bérletet fizetni.

Egy online alkalmazásban nekem sokkal könnyebb az ilyen hétköznapi, praktikus mintázatokat végigkövetni, mint egy kockás füzetben, többek között azért, mert az app magától rendezi a kiadásokat többféle módon, és ezáltal sokkal átláthatóbb.

Ettől függetlenül megértem, hogy sokan a kockás füzetre esküsznek. Nekem is voltak próbálkozásaim korábban, de azért nem vált be, mert nem passzol hozzám. Szóval szerintem aki jól kézben tartja a pénzügyeit (az nem én vagyok), annak elég csak időszakosan vezetnie a bevételeket és kiadásokat, nem kell mindig. Akinek pedig nehezebben megy a tudatosság (na, ez vagyok én), annak akkor is érdemes folyamatosan csinálnia, ha a hónapok kísértetiesen hasonlítanak egymásra, mert kontrollt ad, és segít abban, hogy ne csak nagyjából lássuk, ha bajba kerülünk a hónap végén.

Fő a strukturálás

A kiadások írását nagyban megkönnyíti, ha tényleg alig használunk készpénzt. Az egyenlegemet még mindig nagyon jól fejben tudom tartani, de a pontos költésekhez tök fontos nekem az sms szolgáltatás, hiszen nem a boltban, két szaladgáló és/vagy unatkozó gyerekkel küszködve szoktam beírni az appba a bevásárlás költségeit, hanem később – és ez sokkal könnyebb úgy, hogy ott az értesítő, hogy hol mennyit fizettem.

A fix kiadásokat célszerű egyben számontartani.

Külön jegyzetem van azokról, amiket minden hónapban fizetünk (külön a készpénzes fix kiadások, mint például a lányaim edzése), vagy ami negyedéves költség (ilyen, mondjuk, a kontaktlencsém), de havira is le lehet bontani. Ezt azért nézem meg időről időre, hogy lássam: nagyjából ennyi fog maradni ezen felül. De az is nagyon fontos, hogy átlátható legyen a családon belüli teherviselés.

A pénzügyekhez való hozzáállás szerintem minden családban okoz súrlódásokat, ez nehéz téma, főleg akkor, ha vannak gyerekek, gyed, gyes és hasonlók.

Nagyon sok jó út van, de az biztos, hogy mindegyik kulcsa a tiszta kommunikáció. És sajnos még ez sem óv meg minket a konfliktusoktól, sőt. Nekünk egyébként nagyon hasonló a pénzügyekhez való hozzáállásunk, nagyjából egyforma mértékben vagyunk tudatosak is, és arról is hasonlóan gondolkodunk, hogy a gyerekeinknek mit szeretnénk megtanítani.

Ebbe beletartozik az a fajta tudatos hedonizmus, amit próbálunk képviselni. Szerintünk, ha a fontos dolgok mellett belefér az, hogy örömöt szerezzünk magunknak vagy másnak egy-egy kisebb kiadással, akkor tegyük meg.

Akkor is, ha abban a hónapban ennyivel kevesebbet tudunk félretenni a távoli jövőre.

Ha már örömöt adó vásárlás: az elmentett kosár a kedvenc opcióm

Nagyon sok webshop vagy alkalmazás ad lehetőséget arra, hogy amit bepakoltál a kosárba, az két héttel később is ott vár. Ez segít akkor is, ha éppen hónap vége van, és már nem szívesen költenél, mondjuk, könyvre vagy ruhára (vagy rohadtul szívesen költenél, csak nincs mit), de pont belefutottál valamibe, amiről tudod, hogy szükséged lesz rá, vagy szeretnéd megvenni. Több oldal van, ahol hetekig gyűjtögetem a holmikat, és amikor anyagilag is belefér, plusz elértem az ingyenes szállításhoz szükséges keretet, akkor kattintok a rendelésre (és az online fizetésre).

Azt, hogy az óvodás gyerekeim szerint mennyire összefonódik a telefon és a vásárlás, jól mutatja, hogy szerintük a Jézuska a telefonján megnézi az ajándékokat, és odavarázsolja a fa alá. A nyuszi kapcsán is ez volt a legnagyobb kérdésük, hogy vajon hogyan szerzi meg az ajándékokat, ha nincs telefonja. Vagy van telefonja?!

A tudatosság alfája és ómegája: a lista

Mielőtt megszületett az első gyerekünk, alkalmi online vásárlók voltunk, az étkezéseket szinte mindennapos boltba beugrással oldottuk meg – meg persze sokkal többet ettünk házon kívül. Ekkor kezdtünk el tudatosan tervezi, és először a heti bevásárlásra átállni a napi helyett. Elég nagy feladat volt, hiszen pont ezzel esett egybe az is, hogy mindketten (vagyis akkor már mindhárman, csak a harmadik személy akkor még kizárólag anyatejet fogyasztott) sokkal több időt töltöttünk otthon, ezáltal sokkal többet ettünk és ittunk – vagyis több étel és ital kellett (meg persze kávé). Az átállás nem ment könnyen, de rögtön listaírással próbálkoztunk (én már előtte is többször vásároltam listákról, de azért korántsem voltam profi).

Az áttörést az áruházak online szolgáltatásának megjelenése hozta meg: sokkal könnyebben átláttuk a szükségleteket úgy, hogy ott volt egy terméklista, mint korábban a konyhában ülve egy üres alkalmazás fölött (már akkor telefonos listában gondolkoztunk).

Azóta már online bolt nélkül is jól megy a listázás, közösen szerkeszthető listából dolgozunk egy alkalmazás segítségével. Van egy „vásárlás” címkénk, ahol a háztartási bevásárlólista mellett az ajándékötleteket is tudjuk vezetni, és mindketten szerkeszthetjük. A lista az impulzusvásárlás ellen is jó – persze nem nyújt teljes védelmet, mert én még listából és online is képes vagyok szükségtelen, de cuki dolgokat bepakolni a virtuális kosárba. Viszont a listás vásárlásba már annyira belejöttem, hogy mostanában megtippelem, hogy egy-egy bevásárlás milyen értékű, és elég profin sikerül eltalálni (azért a kiadásokba a tényleges összeget vezetem be, nem a tippemet). Ezt nem gondoltam volna akkor, amikor kezdő anyukaként megcsináltam a bolognai szószt ebédre, majd kiderült, hogy nincs otthon semmilyen tészta. Ilyesmi ma már nem fordul elő. Ahogy remélhetőleg az sem, hogy elfogy a pénzünk a hónap végére.

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images