–

Miközben az isztambuli egyezmény ratifikálása egyre várat magára, hazánkban továbbra is hetente egy nő veszíti életét kapcsolati erőszak következtében. Sokan azért nem lépnek ki idejében a bántalmazó kapcsolatból, mert anyagilag függő helyzetben vannak, nincs hová menniük, vagy egyszerűen csak félnek a megtorlástól. Az, aki mégiscsak elhatározza magát, kaphat bizonyos fokú állami segítséget, azonban elsősorban saját magára kell támaszkodnia.

Reményteljes indulás, kudarcos kapcsolat

Anitával gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Jóban is voltunk annak idején, bár titkon kicsit irigyeltem. A hosszú, szőke hajával és a finoman rajzolt vonásaival egy kis Madonnára emlékeztetett, emellett értelmes és szorgalmas volt, így az iskolában sem adódtak gondjai.

Mindannyian azt gondoltuk, hogy ha valakinek, neki biztosan egyenes lesz az útja az életben.

A „papírforma” beigazolódni látszott. Anita a főiskola után HR-es lett egy nagyvállalatnál, és a szerelem is rátalált egy érzékeny és intelligens fiú személyében, aki főállásban tanított, de zenészként is bontogatta a szárnyait. A lánykérésre azonban, bárhogy várta is Anita, csak nem került sor, mivel a srác még évek múltán is korainak érezte a családalapítást, és egy idő után félre is lépegetett.

A bántalmazó Grál-lovag

Anita végtelennek tetsző türelme egyik pillanatról a másikra fogyott el, amikor megismert egy másik férfit, aki két lábbal állt a földön, és aki mellett igazán nőnek érezhette magát. Rövid úton ki is tette a csélcsap művészlélek szűrét. Új párja maga is sürgette az elköteleződést, így hamarosan összeházasodtak.

Ezután sokáig nem is hallottam Anita felől, mígnem egyszer összefutottunk az utcán. Más volt, mint amilyennek korábban ismertem, hajszoltnak, törődöttnek látszott. Érdeklődésemre, hogy miként megy a sora, kitérő választ adott, és kerülte a tekintetemet – mintha félne. De vajon mitől? Vagy kitől?

Egy közös barátunktól aztán megtudtam, hogy mi áll a furcsa változás hátterében.

Mint mondta, Anita valóban fél, és erre meg is van minden oka, mivel az egykor Grál-lovagnak hitt férj lényegében teljes kontroll alatt tartja őt.

A munkahelyén és a bolton kívül szinte sehová sem engedi, és még ilyenkor is hívogatja, mintegy ellenőrzésképpen. Kutat a telefonjában, számontartja a benzinfogyasztását, elszámoltatja az idejével, elveszi a fizetését. És veri is.

Tényleg bele kell törődni?

Anita tulajdonképpen még mindig jobb helyzetben van, mint sok más bántalmazott nő, hiszen van végzettsége, jövedelme, még egy kis vagyona is, bár ez utóbbihoz pillanatnyilag nem fér hozzá. Mégsem mer lépni, mert fél, hogy a férje bosszút állna. A legnagyobb baj pedig talán az, hogy mostanra saját magában sem hisz, olyannyira, hogy tudomásul vette: neki ez jutott. Valóban így kell már élnie – számos sorstársával együtt?

A bántalmazó a szakítás idején a legveszélyesebb

Spronz Júlia, a Patent Egyesület jogsegélyszolgálatának vezetője elmondta: hosszú és rögös úton keresztül ugyan, de azért nem lehetetlen egy bántalmazó kapcsolatból kiszállni.

Sajnos Magyarországon nincs olyan jól működő állami intézményrendszer, amely hatékonyan és szakszerű, olajozott módon kezelné ezeket az eseteket, de az érintettek – megtámogatva a civil szakmai szervezetek segítségével – ki tudnak lépni.

Persze nehéz ez annak, akinek egy bántalmazó kapcsolatban leépítették minden önbecsülését, mégis meg kell tenni – mégpedig jól átgondolt stratégiát követve.

Hová mehetsz áldozatként?

Ha nincs olyan hozzátartozód, ismerősöd, akinél valameddig meghúzhatnád magad, és – gyerek híján – egy anyaotthon sem opció számodra, az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálaton keresztül jelentkezhetsz a titkos menedékházak valamelyikébe. Változó, hogy éppen hol van hely, de valahol szinte biztosan, igaz, alapesetben legfeljebb kétszer huszonnyolc napra.

Mivel azonban ezek az intézmények valóban titkosak, biztonságos körülmények között, lényegében állami védelem alatt teheted meg az első lépéseket a helyzeted hosszú távú rendezése érdekében.

Van, ahol jogász és pszichológus is segít ebben, de számíts rá, hogy a feladat oroszlánrésze így is rád marad.

Menekülési terv nélkül egy lépést se!

A siker nagyrészt az átgondoltságon és a következetességen múlik. Így, mielőtt bármit is lépnél, feltétlenül ki kell dolgoznod egy menekülési tervet. Például, ha van egy kis lyuk a napirendedben, nyiss egy bankszámlát a saját nevedre. Még ha a fizetésedet vagy más jövedelmedet esetleg nem tudod is egyelőre ide utaltatni, lehetnek a környezetedben emberek, akik addig is tehetnek rá némi pénzt, amivel „túlélhetsz” majd az első időszakban.

Egy megbízható személynél helyezd biztonságba azokat az irataidat – vagy legalább a másolatukat –, amelyekre később szükség lehet. Legyen – szintén biztos helyen – összekészítve egy bőrönd is alapvető holmikkal. Ha van autód, legyen hozzá egy másik slusszkulcsod is. A szóba jöhető dokumentumok listája és néhány, a menekülést egyszerűbbé és biztonságosabbá tévő praktika ITT olvasható.

A jó hír az, ha lehet ilyenről beszélni, hogy a bántalmazók támadásban jók ugyan, védekezésben azonban nem.

Egyszerűen nem gondolják, hogy az áldozatuknak is lehet annyi esze, mint nekik – ez pedig a te malmodra hajtja a vizet a menekülés előkészítése során. Légy viszont nagyon óvatos: a bántalmazók, ha gyanút fognak, gyakran bármilyen módon megpróbálják visszaszerezni az uralmat az áldozatuk felett. A gyilkossággal végződő bántalmazások nagy része éppen ebben, illetve a szakítás utáni időszakban történik. 

A bizonyítékgyűjtés elengedhetetlen

A menekülést megelőzően folyamatosan gyűjtsd a bizonyítékokat a bántalmazás körülményeiről. Ennek számos egyszerű módja van, amelyeket azonban nem lenne szerencsés itt megosztani, hiszen így a bántalmazók is megismerhetnék, ily módon pedig mindjárt „ki is védhetnék” őket. Érintettként azonban minden ezzel kapcsolatos információt megkaphatsz például a Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesületnél (NANE), vagy a Patent Egyesületnél.

A bizonyítékgyűjtés létfontosságú, hiszen a rendőrség, a bíróság az áldozattól várja, hogy a bizonyítékot letegye az asztalra. Családjogi per esetén pedig már a perfelvételi szakaszban be kell nyújtani minden rendelkezésre álló bizonyítékot, ezt követően ugyanis már csak azokat veheti figyelembe a bíróság, amelyek utóbb keletkeztek.

A per során szükség lehet tanúkra is. Mivel van rá mód, hogy az adataikat zártan kezeljék, lelkiismeret-furdalás nélkül felkérheted tanúnak azokat a barátokat, rokonokat, ismerősöket, akiknek rálátásuk volt vagy van a helyzetedre.

Figyelj magadra!

Légy tudatában annak, hogy lehetséges: sem az e-mail-fiókod, sem a Facebook-profilod, sem a telefonod nem biztonságos. Még az is lehet, hogy az otthonotok évek óta be van kamerázva. Éppen ezért szigorúan csak olyat írj, mondj vagy tégy, ami a későbbiekben védhető lesz.

A bántalmazók egyik bejáratott technikája éppen az, hogy az áldozatukat kihozzák a sodrukból, direkt hergelik, amire mindenki más is felfokozottan reagálna, majd videóra veszik az őrjöngését és/vagy egyszerűen kihívják rá a mentőt. Volt, akit sikerült is ily módon pszichiátriai betegnek elkönyveltetni, és a zárt osztályon kötött ki. Viselkedjen bárhogy a partnered, őrizd meg a hidegvéred!

A bántalmazóknak is vannak gyenge pontjaik

A bántalmazók többnyire nem őrültek, nem pszichopaták vagy szociopaták, ellenkezőleg: nagyon is racionálisak. Például jellemzően nem esnek neki a főnöküknek, az orvosuknak, az őket igazoltató rendőrnek, így a harmadik személy jelenléte akár számodra is biztonságot jelenthet. Tévhit, hogy a bántalmazókat türelemmel, kedveskedéssel, együttműködéssel le lehet állítani. Az erőszakos partner csak kihasználja a gyengeségedet és tágítja a határokat.

Vele szemben a saját fegyverével tudsz visszavágni: támadj! Ez persze nem fizikai erőszakot jelent, hanem azt, hogy használd a rendelkezésre álló jogi lehetőségeket, intézményes megoldásokat.

Kérhetsz távoltartási végzést is a volt/jelenlegi házastársaddal, élettársaddal szemben akut esetben – a rendőrségtől a helyszínen vagy a bíróságtól. Ilyenkor elég a veszélyhelyzetet valószínűsíteni.

Az „utolsó esély” nem járható út

A bántalmazó kapcsolatoknak általában megvannak a maguk ciklusai: erőszak, békülés, majd – a feszültség növekedésével – újabb erőszak – a bántalmazó pedig jellemzően egyre többet és többet enged meg magának, aminek beláthatatlan következményei lehetnek. Ha sikerül továbblépned, elképzelhető, hogy a partnered megpróbál „jobb belátásra bírni”: szánja-bánja, amit tett, fogadkozik, hogy „soha többé nem fordul elő… – csak még utoljára adj neki egy esélyt”.

A szakszerű segítség talán hozhat javulást, ám a bántalmazók legnagyobb része ott folytatja, ahol abbahagyta. Mondjon a férfi bármilyen szépeket, biztos, ami biztos: ne add fel a szabadságodat, amiért annyit küzdöttél!

Mezei M. Katalin