Csak a szeméthez ne kelljen hozzáérni
Megfogadtuk, hogy mostantól figyelünk a környezetre, mert a szemléletváltásnak már ma el kell kezdődnie ahhoz, hogy az unokáinknak is maradjon egy Földje. Igyekszünk kevesebb műanyagot használni; amit lehet, újrahasznosítani; helyi élelmiszert vásárolni; az autóból átülni a biciklire, a tömegközlekedésre. Csak épp azt nem vesszük észre, ami az orrunk előtt van… Egy olvasónk, Lukács Noémi írása.
–
Reggel 7 óra. Még a metró is álmosan gördül be a megállóba. Padlóján egy elhagyott reggeli újság. Pont a kapaszkodónál terpeszkedik.
7.05 – Fiatal lány ugrik be az éppen záródó ajtón. Megkapaszkodik. Körme a legújabb divat szerint neon színűre lakkozva. Vékony farmer kabát, virágos ruha. Haja laza hullámokban, pár tincs hátra tűzve, smink. Telefonja a másik kezében. Oldaltáskájából kikandikál a kulacsa, odafigyel, hogy ne kelljen vennie a műanyag üveges, félliteres innivalót. Máshol jár az agya, nem veszi észre az újságot, rá is lep.
8.53 – Fáradt, középkorú nő toporog. Késésben van. Világossárga len nadrágján átüt a fekete bugyi. Kezében egy vászon szatyor, benne a gondosan csomagolt ebédjével. Nem szeret rendelni, a dobozok, amikben kiszállítják, csak a szemétbe mennének, pazarlás, környezet szennyezés. Meg azért drága is. Észreveszi az újságot, a kapaszkodó másik oldalára áll.
9.27 – Jóképű fiatalember, vasalt ingben. Cipője fényesre suvickolva, órája csillog. Új hóbortja, hogy autó helyett metrózik. A városban úgysem lehet közlekedni, legyünk hát környezettudatosak. Amúgy ez még ingyen is van, fizeti a cég, és simán lehet a szar közlekedésre hivatkozva 10-re becammogni lihegést színlelve, hogy felháborító, mi van ebben a városban.
A koszos újság szamárfüles széle rálóg a cipőjére, így lábával kissé odébb tolja, hogy ne zavarjon.
10.40 – Egyetemista srácok hömpölyögnek be a metró kocsiba. Körbeállják a kapaszkodót és emelt hangon ugratják egymást az előző napi ivászat emlékeit felelevenítve. Telefonjaikról körbemutogatják a képeket. Ma még erőt is kell venniük magukon, hogy az előadás után összerámolják a szemetet a koleszban. Ma van a heti szobatakarítós nap. Bőven elég azt egyszer a héten, elvégre nem piperkőcök. Megszavazzák, hogy Roli a soros, neki kell lehordani a sörös és energiaitalos dobozokat, meg az üres italos üvegeket a szelektívbe a negyedikről. Muszáj, hallod, mert ha még egyszer lebuknak, hallod, hogy áthágták a házirendet, hallod, mehetnek albérletbe. Vágod? Felváltva elrugdossak a tépett újságot a kapaszkodótól.
11.08 – Farmeres, göndör hajú nő álldogál. Alig észrevehető smink és H&M-ből online vásárolt kék csíkos blúz van rajta - nincs ideje shoppingolni. Gondolatban most is azt logisztikázza, hogyan ér oda az úszóedzésre a gyerekért és onnan hogyan kerülnek a város másik felére a fogászatra. Ja, és el ne felejtse holnap reggel odaadni a 2 WC papír gurigát, amit technika órára kell beküldeni! Persze külön gyűjti a Nők lapját és a bolti akciós újságokat is, amit majd bevihet a gyerek a suliba papírgyűjtésre. Legalább megtanulja, hogy amit lehet, újra fel kell használni. Meg talán nyernek egy osztálykirándulást is.
Nem ül le a helyre, ami alatt az újság van. Inkább áll.
12.00 – Idős házaspár támogatja be egymást az ülőhelyekhez. Mindketten a "szépruhájukban", amit gondosan, vállfán tartanak a ruhásszekrényben felakasztva. Naftalinnal óvják, nehogy belemenjen a moly. Hivatalos intéznivaló alkalmával mindig ebben mennek, most receptet szorongatnak. Végre túlvannak a vizsgálatokon, amire hónapokat kellett várni. Otthonról, majd a vezetékesről hívják Mónikát, a háziorvos asszisztensét, hogy tudassák, két hét múlva, kedden kell befeküdni a kezelésre. Otthon, a kamrájukban katonás rendben sorakoznak a befőttek és házi lekvárok, a kisunokájuk, a Levike, hogy szereti! Mindig visznek belőle haza is, hogy ne az ócska boltit egyék, az tele van E betűvel, nincsen azokban rendes gyümölcs!
Nincs nagy kertjük, de dédelgetik a gyümölcsfákat és a virágos kertet. A hátsó kis műhelyben régi székből csináltak hintát Levikének a múlt nyárra. Idén kismedence is lesz, a szomszéd Józsi tegnap hozta le nekik a padlásról a régi szőnyeget alá. A háborúban megedződtek, megtanulták, hogy semmit sem pazarlunk, semmiből nem veszünk, nem használunk többet, mint amire szükségünk van. Ha valamiből több lett, semmit nem dobunk el, újra felhasználjuk, mindent gondosan elteszünk, jó lesz az még valamire... Rend a lelke mindennek!
– Édeském, eléred ott azt az újságot? Igen, azt a cafatosat. Dobjuk ki a kukába, ne heverjen itt szégyenszemre össze-vissza! Ezek a mai fiatalok…
Lukács Noémi
Kiemelt képünk illusztráció