–

WMN: Híresség, sztár, celeb, influencer – a te olvasatodban van lényeges különbség közöttük?  

Guld Ádám: A kérdésben említett kategóriáknak számos meghatározásuk van. Én úgy gondolkodom róluk, hogy a három megnevezés három különböző korszakot, illetve három eltérő ismertségtípust jelöl.

A sztárok a XX. század első felére jellemzőbbek, amikor kevés média létezett, ezért csak az igazán kivételes emberek szerezhettek átfogó ismertséget. Ebben az időben, a mozi aranykorában, még óriási távolság volt a sztár és a hétköznapi ember között. A hírességek szinte isteni magasságokban tündököltek, elég csak Elizabeth Taylorra vagy Marilyn Monroe-ra gondolni.

A celebek a XX. század utolsó harmadában jelentek meg nagyobb számban, ez szorosan összefügg azzal, hogy hirtelen egyre több csatorna lett, ahol folyton több ismert arcra volt szükség.

Így egyre többen tűntek fel a televízióban, de ehhez a láthatósághoz egyre ritkábban társult egyedi tehetség vagy kimagasló teljesítmény, leleplezések és botrányok viszont annál gyakrabban. Ahogyan azt sokszor hallani, a celeb arról híres, hogy híres.

Végül a XXI. század első felében már a közösségi média sztárjai hódítanak, mindenki kamerát és mikrofont kapott a kezébe, elvileg bárki lehet híres. Ezzel együtt a hétköznapiság hódít, azt látjuk, hogy a legnépszerűbb online véleményvezérek vagy influencerek olyan hétköznapi fiatalok, akik a mindennapi életük részleteit osztják meg a követőikkel. Videójátékokat játszanak, főznek, sminkelnek, megmutatják, mi van a táskájukban.

Ma mindenkinek a hétköznapi oldalát kell láttatnia ahhoz, hogy hiteles vagy sikeres legyen.

WMN: Van különbség abban, ahogy a közönségükre hatnak?

G. Á.: Feltétlenül. Ez a kérdés nagyon messzire visz, ezért a jelenségnek csak egyetlen szeletét emelném ki. A híres embereket minden korszakban identitásképző funkció jellemezte, ez a hatás a tizenévesek esetében a legnagyobb.

Korábban a szűkös csatornaválaszték és a viszonylag kevés, de rendkívül ismert ember miatt, kevés mintából lehetett válogatni, ugyanakkor a hírességeknek jóval nagyobb kohéziós erejük volt egy generáción belül. Hogy egy érzékletes példát említsek, a nyolcvanas évek Amerikájában fiatal lányok milliói kezdték másolni Madonna megjelenését, viselkedését, gesztusait.

Ma már végtelen számú csatornán, kisebb-nagyobb mértékben ismert emberek ezrei érik el a közönséget, s ennek jelentős hatása van.

Egyrészről a közönség fragmentálódik, széttöredezik, vagyis mindenki kiválaszthatja a saját ízlésének leginkább tetsző témát és hírességet, míg az egész korosztályt átfogó kulturális élmények száma és jelentősége csökken. Másrészről, az online influencerek egy része sokkal kevesebb követőt ér el, mint a klasszikus televíziós celebek, viszont a hatásuk jóval nagyobb.

Ez azzal magyarázható, hogy az online felületek interaktívak, a hírességek megközelíthetők, vagyis a szituáció, amiben a találkozás létrejön, életszerű, azt az illúziót kelti, hogy az ismert ember a személyes barátunk.

WMN: Hogyan és mire használod a közösségi médiát? Szereted?

G. Á.: Y generációsként én viszonylag gyorsan szocializálódtam az online média világába, oktatóként, kutatóként, kommunikációs szakemberként a munkaidőm nagyobb részében is ezekkel a felületekkel foglalkozom. Talán éppen ezért, rám az utóbbi két-három évben vált jellemzővé az a gyakorlat, amit „kivonulásként” emleget a szakirodalom.

Ez az információs túlterheltséggel magyarázható jelenség lényegében azt jelenti, hogy az ember a szabadidejében valamilyen offline tevékenységet folytat.

A közösségi médiát változatlanul izgalmas terepnek tartom, minden új applikációt, alkalmazást azonnal kipróbálok, de ez csak szakmai kötelesség, ezeknek már nem válok felhasználójává, fárasztanak. A szabadidőmben szívesebben nézek régi olasz filmeket vagy megyek sétálni a kutyámmal a Duna-partra.

WMN: Mit tartasz megfelelő attitűdnek a gyerekek tartalomfogyasztásával kapcsolatban?

G. Á.: A tudatosságot. És ez nemcsak a gyerekekre vonatkozik, hanem a szülők tudatosságát is értem ezen. A média világa tele van veszélyekkel, és a legkisebbek már pár éves korukban kapcsolatba kerülnek ezekkel a felületekkel, tartalmakkal.

A gyerekeknek nem az iskolában, médiaórán kell először találkozniuk azzal a kihívással, amit a biztonságos, tudatos médiahasználat jelent. Szerencsés esetben a szülőnek kell kézen fognia a kicsiket, és kalauzolnia őket ebben a világban, tehát a közös médiahasználat és a jó példa ereje fontos. 

WMN: Hol és hogyan érdemes meghúzni a határt abban, amit egy híresség megmutat – és amit megtart magának? 

G. Á.: Az ismertség kétélű fegyver, mindig is az volt, de ez ma még inkább így van.

Ha keveset mutatunk magunkból, akkor elfelejtenek minket, ha túl sokat, akkor unalmassá válunk.

Ma már professzionális tanácsadók segíthetik a hírességeket abban, hogy mikor és mennyit mutassanak magukból, de ez még így is óriási feladat.

Persze az arányok azzal összefüggésben is változnak, hogy ki milyen területen híres. Egy celeb esetében nincs olyan, hogy túl nagy láthatóság, de egy A listás szupersztár vagy egy politikus esetében nagyon érzékeny ez a határ. Az utóbbi két példa esetében a túl sok rivaldafény, a túl sok szereplés hatására a hírnév megkopik, a különlegesség, a távolság illúziója szertefoszlik, és ez kontraproduktív lehet.

Érdemes megtanulni, hogy különösen a közösségi média világában a kevesebb néha több, és ez nem feltétlenül csak a hírességek esetében érvényes.

 

Figyelem! Új helyszínre költöztünk, így mostantól a MOMkultban, 18.30-tól várunk titeket szeretettel – ezúttal május 16-án.

A májusi Hello, WMN!-estünkre még korlátozott számban lehet jegyet vásárolni, EZEN A LINKEN megtalálsz minden fontos információt.