–

Nehezen vitatható, hogy érdemes idegen nyelveket tanulni. Számos racionális érv szól mellette. Új kultúrát és szokásokat ismersz meg. Elengedhetetlen a diplomához. Előnnyel indulsz a munkaerőpiacon. Engem mégis a nyelvtanuláshoz kapcsolódó érzések motiválnak igazán.

1. Az örökzöld, IV. Károly után: „Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz” 

Az utolsó magyar király híressé vált mondata nem nélkülözte a saját tapasztalatot, ugyanis ő maga – német anyanyelve mellett – kiválóan beszélt angolul, franciául, magyarul és csehül, valamint latin- és görög nyelvismerete is magas szintű volt. A csehek csavartak egyet a nézőponton némi bűntudatot ébresztve sokakban; az ő mondásuk szerint ugyanis: „Ha az anyanyelveden kívül nem beszélsz másik nyelvet, csak egy életet élsz”.

Valószínűleg tudat alatt azért is választottam a munkája miatt két–három évente országot váltó amerikai férjemet, hogy kedvemre lubickolhassak a nyelvtanulásban.

Tizenegy éve a nap jelentős részében angolul kommunikálok, és változó lakóhelyünk miatt kínaiul, franciául és bosnyákul tanultam ez alatt az idő alatt.

Az első németórám hatása évtizedekkel később is érződik, de már túllépte a lila szótárfüzet varázsát. Imádok belekóstolni egy másik kultúrába, közel érezni magamhoz egy másik gondolkodásmódot, megismerni egy idegen szokásrendszert, arról hallani, hogy miért vesznek nyolc darab narancsot a kínaiak újévkor, hogy miért hívnak ramadánkor egy rászorulót az asztalhoz a bosnyákok, vagy arról, hogy miért ne egyen a szenegáli várandós nő tojást. Kicsit más vagyok, amikor idegen nyelven beszélek, változik a mimikám, módosulnak a gesztusaim; drámaibb leszek, amikor angolul beszélek, visszafogottabb kínaiul, és egyfajta eleganciát élek meg a francia nyelvű társalgáskor. Az érzés, hogy egy másik nyelv – és a hozzá kapcsolódó kulturális háttértartalom – másfajta árnyalatot csal elő belőled, szerintem megfizethetetlen.

2. Olyan mélyen rögződött görcsöket old ki, amelyeken egy jó pszichológus is sokáig dolgozna

Egész konkrétan a kínai nyelv tette ezt velem. Angol-német szakos bölcsészként belém vésődött, hogy csak akkor szólaljak meg, ha nyelvtanilag és stilisztikailag tökéletesen megkomponáltan adom elő a mondandómat. Bevallom, 19–20 évesen nem mindig tudtam Byron egyéniségtudatáról vagy Konrad Lorenz libáiról idegen nyelven nyilatkozni, így az önmagában tiszteletreméltó alapgondolat azt eredményezte, hogy inkább meg sem szólaltam.

Kikerültem az egyetemről – szerintem – egész klassz elméleti tudással, de amikor egy turista a villamoson azt tudakolta, hogyan juthatna el a Parlamentig, legszívesebben a vészféket húztam volna meg, hogy azonnal le tudjak szállni.

Egészen addig keményen tartotta magát bennem ez a görcs, amíg nem kezdtem el kínaiul tanulni. Ez az a nyelv, amely olyan idegenül hangzott a fülemnek, hogy az elkapott beszélgetésekből nemhogy egyetlen szót nem tudtam megtippelni, de azt sem tudtam megállapítani, hogy a piaci árus éppen kérdést tesz fel, vagy a sárga földig hord le azért, mert megfogtam a salátáját.

Ötödik éve tanulom a mandarin nyelvet, és tisztában vagyok azzal, hogy soha nem leszek képes jól beszélni. Ettől függetlenül folyamatosan beszélek – a helyiek nagy örömére, akikben a jelek szerint boldogsághormonokat szabadít fel a kínai produkcióm. Ez az élmény olyan felszabadító számomra, és olyan távolba repítette az egyetemen szerzett görcsömet, hogy úton-útfélen bátran beszélek. Ilyen mértékű örömmámort, mosolyáradatot, pozitív visszacsatolást minimális esélyem sem lenne egy másik nyelven produkálni.

3. Nyitogatni egy új világot

Úgy érzem, az az első lila szótárfüzet nagyon belopta magát a szívembe, ugyanis az első alkalom, amikor kinyitom a nyomdaillatú, ropogós nyelvkönyvet és az üres füzetet, tudom, annak a kezdete, hogy ezzel egy új világ nyílik meg előttem. Hellinger-terápiával (családállítás – a szerk.) valószínűleg az is megállapítható lenne, hogy bolgár felmenőim ültettek el bennem egyfajta kíváncsiságot azzal, hogy családi eseményeken az idősek mindig bolgárul beszéltek, és én semmit nem értettem.

4. Az anyanyelv árnyalatai is erősödnek

Szótározások alkalmával, hasonló jelentésű szavak között keresgélve figyeltem fel arra, hogy a saját anyanyelvemmel való viszony is finomodott az idegen nyelvekben való elmerüléssel.

Jobban érzékelem a nüansznyi különbségeket, és a nyelvtanulás az anyanyelvhez való érzékenységemen is finomított még egy leheletnyit.

5. A bónusz-feeling rossz napokra

Kutatások szerint a nyelvtanulás fejleszti a kognitív képességeket, javul a memória, a koncentrációs és problémamegoldó képesség. Ezenkívül a mentális öregedés kitolható azzal, ha egy másik nyelvet aktívan tanulunk – de ezt a gondolatot rosszabb napokra tartogatom magamnak, amikor a ráncaimat nézegetem. Azt elárulom, hogy a kínaiak azért vesznek nyolc narancsot, mert a kínai „ba” hasonlóan hangzik, mint a „fa”, amely bőséget jelent. A szenegáliak szerint a terhes nő azért ne egyen tojást, mert süket lesz a születendő gyermek. A bosnyák szokást pedig „házi feladatnak adom” nektek. Idővel rájöttem, hogy nem kifejezetten móka és kacagás, hogy holmi der, die, das-okat biggyesztünk a szavak elé, de a fenti érzésekért mindenképpen megéri nyelveket tanulni.

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása, és szívesen olvasgatnál még tőle – vagy kíváncsi vagy, hogyan él egy amerikai-magyar család most éppen Kínában, akkor látogasd meg a Facebook-oldalát is!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Westend61