–

Sötét volt, amikor Mártika – jószerivel még félálomban – kibotorkált a nappaliba. Magára kanyarította a vastag, szürke kardigánját, lábára húzta a gyapjúzoknit, majd óvatosan, hogy minél kevesebb zajt csapjon, kiosont a konyhába.

Először a kutya táljába tett friss vizet, aztán elővett két bögrét a kakaókhoz. A mozdulatai lassúak és fegyelmezettek voltak, igyekezett úgy belekeverni a port a tejbe, hogy a kanál még véletlenül se érjen a bögre falához. A két poharat betette a mikrohullámú sütőbe, és nagyon óvatosan benyomta az ajtót, hogy az a lehető leghalkabban csukódjon be. Amikor mindezzel végzett, összeállította és feltette a kotyogós kávéfőzőt a tűzhelyre. Amíg lefőtt, csöndesen odakuporodott a szemetes tetejére, jó szorosan összehúzva magán a kardigánt, és elővette a telefonját.

A kora reggeli órák ellenére máris volt négy értesítése, az anyukája sms-ben, három ismerőse pedig a Facebookon kívánt neki boldog születésnapot.

Mártika halványan elmosolyodott ennyi figyelmességtől, aztán rákattintott a levelezésére. Egy értesítés érkezett az iskolától, a nagyobbik fia kettest kapott kémiából. Mártika már épp készült szomorúan felsóhajtani, amikor észrevette, hogy a két legjobb barátnője is küldött neki egy e-mailt. Furcsa, csak a legritkább esetben szoktak egymással a levelezőrendszeren keresztül kommunikálni.

„Édes drága Mártikánk! A jóisten éltessen téged még nagyon sokáig” – kezdődött a levél. „Arra gondoltunk, hogy a negyvenedik (de durva ezt leírni, te kis csíra!) szóval a 40. születésnapodon olyan ajándékkal lepünk meg, amire szerintünk a legnagyobb szükséged van. Ne is tiltakozz, hidd el, jó lesz! Mellékelve találod a vouchert, amivel elvégezheted a tanfolyamot. Reméljük, a hasznodra fog válni. Tudjuk, kicsit szokatlan ötlet, de nagyon szeretünk, ezt ne felejtsd el. Bízz bennünk! Sokszor csókol,

a te két dinka barátnőd

P.S.: És legyen kivételesen szép a mai napod!”

Mártika homlokát ráncolva görgetett lejjebb. Hát ezek meg mire készülnek? A mellékletben egy meghívó szerepelt:

Önzőségi tanfolyam – Ez most valóban csak rólad szól!
  • Ha úgy érzed, a kelleténél többször csapnak össze feletted a hullámok
  • Ha soha sincs magadra időd a családod mellett
  • Ha hajlamos vagy arra, hogy még a kutya igényeit is a sajátodé elé helyezd…

…akkor ezt a kurzust pontosan neked találtuk ki!

Gyere, és sajátítsd el a segítségünkkel az asszertivitás legelső lépéseit. Az alapmodul négy alkalomból áll, aminek a végén résztvevőink sikeresen letehetik a kezdő vizsgát. Nem kell megijedni, a kurzus során nem célunk egocentrikus, nárcisztikus pszichopatákat nevelni. Csupán annyit szeretnénk elérni, hogy megtanítsuk az arra rászoruló családanyákat, hogyan gondoskodjanak a rokonaik mellett saját magukról is.

Mártika szinte révületben állt fel a kuka tetejéről, és töltötte ki az időközben lefőtt kávét a férjének, majd egy tálcán egyensúlyozva bevitte a gőzölgő kakaókat a két fiának. Önzőségi tanfolyam? Neki? Milyen furcsa ötlet! De hát mégsem bánthatja meg a legjobb barátnőit, kénytelen lesz elmenni.

A körúti bérház harmadik emeletén kialakított iroda tágas termében már gyülekeztek a kizárólag nőkből álló résztvevők, amikor Mártika – némi késéssel – beesett. Képtelen volt elszabadulni otthonról időben, mert épp akkor, amikor kilépett volna az ajtón, érkezett haza a két fia az edzésről – természetesen farkaséhesen.

Bár a fiúk már nagyok voltak, nemcsak korban, de magasságban is, az egyik egy-, a másik már szinte két fejjel magasabb az anyjánál, tehát maguk is elláthatták volna magukat, Mártika tudta, hogy holtfáradtan soha sincs türelmük vacakolni az ebéd megmelegítésével. És különben is szeretett róluk gondoskodni, hiszen ők mindig az ő kicsikéi maradnak. Már kabátban, sapkában visszaszaladt hát a küszöbről, gyorsan feltette a rezsóra a gulyást, vastag szelet kenyereket szelt mellé, és kirakta az étkezőasztalra a terítéket meg az Erős Pistát.

A tanfolyam szervezői azonban mintha csak számoltak volna a kurzus látogatóinak slendrián időkezelésével, szépen mindenkit bevártak, így húsz perc csúszással indult el az óra.

Ami egyébként – ezt Mártika kénytelen volt megállapítani – valóban nagyon érdekes és újszerű volt. Kedvence az a gyakorlat lett, ahol párokba álltak, és nem kellett mást tenni, mint hosszan nézniük egymás szemébe. Eleinte ugyan sokat fészkelődött a székében, szokatlannak és furcsának találta, hogy valaki ilyen sok időn keresztül őt szemléli. De aztán átadta magát inkább a másik megfigyelésének, és ettől máris megkönnyebbült egy kicsit.

A következő feladatban egy újabb párral kellett egymásnak háttal állni, majd szép lassan, fokozatosan nekidőlni. Mártika nehezen engedte el magát, nem tudta, mitől jön inkább zavarba: hogy egy kvázi vadidegenhez kell hozzáérnie, vagy attól, hogy még rá is kell támaszkodnia? Inkább csalt egy picit, úgysem veszik észre, és a testsúlyának csupán töredékével terhelte meg a másikat, miközben a lábát keményen nekitámasztotta a szoba parkettájának, hogy ügyesebben meg tudja tartani a párját. Összességében azonban jól érezte magát, sőt, izgatottan várta a következő órát. Vajon ott milyen feladatok várnak majd rá?

Nem kellett csalódnia, az egy héttel későbbi alkalom is tartogatott szokatlan meglepetéseket. Mint például az a gyakorlat, amikor szintén párokba rendeződve, (úgy tűnik, az oktatónak ez volt a mániája) kellett egymásnak bemutatkozni, méghozzá úgy, hogy öt–öt percen át sorolják a tulajdonságaikat. Mártika szájából csak úgy áradtak a szavak az első percben.

Márti vagyok. Feleség vagyok. Anya vagyok. Valakinek a lánya vagyok. Testvér vagyok. Magyar vagyok. Boldog vagyok. Háziasszony vagyok. Kutyatulajdonos vagyok. Munkatárs vagyok.

Ám aztán elakadt. A ráeső maradék négy percet kissé zavartan töltötte ki, miközben a párja igyekezett belőle még nagy kínnal, keservvel előcsalogatni jellemzőket. Mindketten megkönnyebbültek, amikor térfelet cserélhettek. Mártika kíváncsian hallgatta a középkorú, kövérkés nő (akiről végre kiderült, hogy Editnek hívják, szintén férjezett, és négy kislány anyukája) saját magáról szóló jellemzését.

A tanfolyam harmadik órájára azonban sajnos nem jutott el. Az előző két alkalommal is nagyon későn ért haza, a családja nélküle ült le vacsorázni, és egy ízben úgy érezte, a férje neheztel is egy kicsit, amiért Mártika nem volt otthon épp akkor, amikor neki hatalmas szüksége lett volna rá. A cégénél ugyanis átszervezések voltak, mindenki helyzete bizonytalanná vált, hirtelen sok lett a feszültség, a súrlódás. Mire Mártika hazaérkezett a tanfolyamról, a férjének egy Aszpirint is be kellett vennie, olyan migrénje lett a sok idegeskedéstől. Az önzőségi tanfolyam harmadik leckéje pedig épp a vezetőségi értekezlet előestéjére esett volna, Mártika egyszerűen nem tehette meg, hogy magára hagyja a férjét egy ilyen szorongató helyzetben. Otthon maradt hát.

A negyedik, lezáró alkalomra időben érkezett, pont akkor, amikor a molett Editet kitette az autóból a férje a bejárati ajtó előtt. A férfi gondosan lefékezett a járdaszegély mellett, kipattant, átszaladt a másik oldalra, hogy gondoskodva kisegíthesse Editet az autóból. Mártika szerényen a kapualjba húzódva várta be a párját. Nahát, mennyit változott egy hónap leforgása alatt ez a nő! – állapította meg magában. Ki van virulva, mintha fiatalodott is volna vagy öt évet. Csak nem terhes? – tűnődött, lopva Edit pocakja felé sandítva.

A tanfolyamot lezáró vizsga nem volt igazi, iskolai felméréshez hasonlatos, de azért így is feladták a leckét Mártika számára.

A végén, az írásbeli részben fogalmazást kellett írniuk arról, hogy miben látják magukat különlegesnek, egyedinek. Mártika szép gyöngybetűkkel odaírta, hogy ő különlegesen nagyon szereti a családját, és ahogy észrevette, sokkal elégedettebb, boldogabb élete van, mint sok más embernek.

Aztán mégsem merte beadni a papírt. Félt, nehogy másokban esetleg rossz érzéseket keltsen, amiért ő olyan szépen él. Inkább összehajtogatta, a táskájába csúsztatta a lapot, majd a bokros teendőire hivatkozva az óra vége előtt húsz perccel hazasietett.

A tanfolyam haladó szintje Mártika nélkül folytatódott tovább.

 

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Leon Harris