A szerelem, amit sosem bocsátottak meg John Lennonnak
1966. november 9-én a zenész belépett a londoni Indica Gallerybe, és megismerte élete szerelmét, az ott kiállító Yoko Ono személyében. Hogy miként alakul a pár – és a kapcsolat – története, ha Lennon élete nem ér véget négy pisztolylövéssel 14 évvel később, azt nem tudhatjuk, de mivel véget ért, a két művész neve örökre összeforrt a halhatatlan szerelmek legendáriumában. Annak ellenére, hogy még ma is tartja magát a nézet, miszerint a valódi merénylő Yoko Ono volt, ha nem is Lennoné, de legalábbis a Beatles együttesé, és ha nincs ez a románc, akkor talán egészen más a sztori vége. Kurucz Adrienn írása.
–
Az 52 évvel ezelőtti első találkozásuk is a mítosz része
Olvasom a nemrég megjelent, biografikusan szerkesztett Lennon-levelezést (John Lennon levelei és feljegyzései, Partvonal kiadó), és a Yokóval előzetesen kooperáló szerkesztő úgy meséli a sztorit, hogy
a zenész beleharapott egy almába, ami voltaképpen kiállítási tárgy volt, Yoko meg úgy emlékszik, kiakadt, hogy milyen bunkó ez a fickó.
(Szerintem nem akadt ki, legalábbis el nem tudom képzelni, hogy volt nő a világon 1966-ban, akit kiborított volna, ha John Lennon beleharap bármijébe. Mondjuk, Yoko azt állította, hogy nem ismerte fel Lennont. Ennek ellenére később megkereste, írogatott neki, és hogy-hogy nem, a következő kiállításának szponzorálását már Lennon vállalta.)
De akkoriban még mind a ketten házasok voltak
John Lennon egy Cynthia Powell nevű nővel élt, gyerekük is született. A hét évvel idősebb Ono pedig a második férjével járta a világot. A Tony Cox nevű filmestől kislánya született, de amikor megromlott a kapcsolatuk, a bíróság az apának adta a felügyeleti jogot Yoko Ono „szabadelvű életstílusa” miatt, és a férfi gyakorlatilag eltüntette a gyermeket, Ono és Lennon később éveken át kutatott utána, és pereskedett a láthatásért Amerikában.
De előreszaladtunk, 1968-ban, két évvel a galériás epizód után kezdődött el igazából Yoko Ono és John Lennon közös története. Akkor már nem cicóztak, rögtön össze is költöztek. Először abban a lakásban tanyáztak, amiben ott lakott még Lennon felesége is.
A legenda úgy szól, hogy egy nap arra ment haza Powell, hogy egy japán nő teázgat a kanapén az ő kedvenc köntösében.
Elváltak
Lennon és Yoko Ono pedig ettől kezdve elválaszthatatlanok voltak, nem kevéssé irritálva környezetüket, a médiát és a közvéleményt, amely kimondhatjuk, mindvégig ellenséges volt velük. Nem javított Yoko Ono megítélésén a fordulat, ami millióknak felért egy különösen pusztító természeti katasztrófával: 1970-ben feloszlott a Beatles.
A mai napig sokan úgy vélik, a manipulatív és agresszív Ono ármánykodása vezetett a szakításhoz, de azért azt is sokan tudják, hogy a menedzserük halála, a pénzügyi zűrzavar és a tagok közti – Yoko Onotól független – feszültség (is?) komoly szerepet játszott abban, hogy végül szétmentek a „fiúk”.
Lennon nem búslakodott, életében igen aktív időszak következett, Yokóval megállás nélkül ötleteltek, játszottak, kísérleteztek, zenében, képzőművészetben, performanszban, happeningben, filmben is alkotótársak lettek.
Botrány botrányt követett
Meztelenül pózoltak a lemezük borítóján, nászútjukon hotelszobájukba invitálták a sajtót, és az ágyból szónokoltak a békéért, valamint a háború-, a papok- és a politikusok ellen, néha kissé összefüggéstelenül, de mindenképpen elszántan. „Yoko és én hajlandók vagyunk arra, hogy a világ bohócai legyünk, ha így valami jót cselekedhetünk”– idézi a biográfus Lennont a már említett könyvben.
Üzeneteiket azonban sokszor nem éppen szándékaiknak megfelelően dekódolta a közvélemény, sok gúnyos, ellenséges kritikát kaptak minden irányból.
Habár Yoko még él (85 éves), igen aktív, és négy évtizeddel férje halála után is elszántan kampányol fontos ügyek mellett (a békéért, a feminizmusért, a fegyvertartás korlátozásáért stb.), még ma is sokan nem veszik komolyan - finoman szólva.
Hogy szabadságmániás vagy felelőtlen, hisztérikus vagy szenvedélyes, zabolázhatatlan vagy bolond, vagy mindez így együtt? Lényeges kérdések ezek igazából?
Ami nekem igazán érdekes és példaértékű vele kapcsolatban, hogy mekkora utat tett meg saját magához képest ez a nő, amíg japán császári leszármazottként egy befolyásos bankárcsaládból indulva az lett, aki.
Ne feledjük, egy olyan országban született, ahol a fegyelmezettség évezredek óta az egyik legfontosabb erény, és a társadalmi élet szigorúan a hagyományok tiszteletben tartása köré szerveződik!
Igaz, Yoko Onót apja tinédzserkorában Amerikába vitte – odaköltöztek a háború után – megmutatva neki egy másfajta kultúrát, de a távolság akkor is hatalmas lehetett a honnan és a hova között. Legalábbis én így képzelem.
Egyébként egyetemista korában szabadult fel
Illetve szabadította fel magát a kényszerű, számára terhes kötöttségek alól, ekkor került kapcsolatba különféle művészeti csoportokkal.
Rajongott a dadaizmusért és Warholért, verseket írt, lázadt, ami ellen csak lehetett, dacolt a szüleivel, végül megszökött egy zenésszel. (Azzal a férfival, aki az első férje lett később.)
Amikor Lennonnal találkozott, már nem a lázadó csitri volt, hanem egy nő, aki nem leadott a kamaszkori álmaiból, hanem a végletekig fokozta azokat.
És ez Lennontól sem volt éppenséggel idegen.
Játszottak, mindig játszottak
Inspirálták egymást és gátolták is, ahogy más alkotótársak és szerelmespárok is teszik. A szabadság volt a jeligéjük, de közben erősen kapaszkodtak is egymásba. Elvesztettek magzatokat. (Yoko Ono többször is elvetélt, míg végül 42 évesen megszülte Sean Lennont.) Letartóztatták őket drogfogyasztás miatt. Lennon alig kapott vízumot Amerikába. Támadta őket a sajtó. Egy éven át külön éltek – illetve John Lennon egy másik nővel: Ono „engedélyezte” a kitérőt.
Volt tehát egy csomó krízishelyzetük, nem csupa mézeshétből állt ezt a szerelem (sem) de együtt maradtak, nem bírták egymás nélkül.
1975-ben újra összeköltöztek, megszületett a kisfiuk.
Ezután új fejezetet kezdtek
Lennon otthon maradt, nem dolgozott, Seant nevelte, egészséges táplálkozásra és életmódra váltott, vigyázott magára, hogy vigyázhasson a családjára. Csak aztán öt év múlva, épp amikor a zenei visszatérésén dolgozott, jött december nyolcadika, és jött Chapman, aki immár 38 éve börtönben ül, mert lelőtte John Lennont a felesége szeme láttára.
Meghalt egy legenda, született egy legenda.
***
És Yoko? Ment tovább az úton, amin addig együtt haladtak, csak már egyedül. A Seasons of Glass című albummal búcsúzott a férjétől a nyilvánosság előtt. Később még több lemezt is létrehozott. Nemrégiben sikerült elérnie, hogy hivatalosan is elismerjék az Imagine társszerzőjének, és így átvehette Az évszázad dalának járó díjat is. 2011-ben (78 éves korában) a Move On Fast című dala slágerlistás lett, ez világrekord a kora miatt. A képzőművészettel sem hagyott fel soha, fényképezett, volt egy csomó kiállítása. Igen aktív közösségi média szereplő, Lennon emlékére pedig békedíjat alapított, hagyatékát gondozza, és nemsokára megnézheti a szerelmükről készülő játékfilmet a moziban. Nem ment újra férjhez.
Kurucz Adrienn
Forrás: ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images/Susan Wood