A változások kezdete – így emlékezett vissza Sir Paul McCartney arra a pillanatra, amikor John Lennon először hívta meg feleségét, Yoko Onót a Beatles stúdiójába. A legendás zenész McCartney: A Life in Lyrics című podcastműsorának legújabb epizódjában beszélt arról, milyen érzéseket keltett a zenekar tagjaiban Ono jelenléte a stúdióban, ahol éppen az 1968-as a The White Albumként is emlegetett kilencedik lemezük munkálatai zajlottak. Filákovity Radojka írása.
–
John és Yoko kapcsolata olyan kötelék volt, ami hatott az együttesben működő dinamikákra, állítja Sir Paul McCartney, aki hosszú idő után beszélt ismét a Beatles Yoko Onóhoz fűződő viszonyáról.
„Az olyan dolgokkal, mint hogy Yoko belecsöppen a lemezfelvétel kellős közepébe, meg kellett küzdeni” – hangsúlyozta a podcastműsorában. Majd hozzátette:
annak ellenére, hogy a zenekar engedett ebben Lennonnak, és nem csináltak felhajtást, mondván: „ha John azt akarta, hogy így legyen, akkor így kellett lennie”, McCartney szerint egyiküknek sem tetszett Ono jelenléte.
John Lennon és Yoko Ono – Forrás: Getty Images / Susan Wood / Getty Images / Contributor
Utólagos kemény kritikák
„Ez egyfajta beavatkozás volt a munkánkba. Volt egy módszerünk, ahogyan dolgoztunk, négyünkhöz George Martin (hangmérnök és zenei producer, az ötödik Beatle-ként is emlegették – a szerk.) csatlakozott ilyenkor, és lényegében ennyi, mindig így csináltuk” – mesélte McCartney. Azt is hangsúlyozta: a stúdióban való lét a munkájuk fontos része volt, így születtek a dalok, amiket szintén ott rögzítettek. Így ha éppen nem turnéztak, akkor minden idejüket a stúdióban töltötték.
Bár McCartney utólag már keményen fogalmaz a dolog kapcsán, annak idején a Beatlesből egyikük sem merte jelezni, hogy problémája lenne Ono jelenlétével.
Ezzel kapcsolatban McCartney azt mondta: mivel a bandában senki sem volt konfrontatív alkat, ahelyett hogy szóltak volna, hogy zavarja őket Ono jelenléte, magukba zárták az ellenérzéseiket, és így folytatták a munkát.
Paul McCartney – Forrás: Getty Images / Kevin Mazur / Contributor
Kész helyzet elé lettek állítva
McCartney már egy korábbi, 2013-as interjúban is nyíltan beszélt arról, hogy nem látták szívesen Yoko Onót munka közben. Akkori elmondása szerint a stúdióban volt egy külön helyiség, ami a barátnők és a feleségek gyors vizitjeire volt fenntartva, a stúdió azonban szent és sérthetetlen terep volt – a hely, ahol a kreatív munka folyt, és ahová rajtuk kívül más nem tehette be a lábát. Egészen Ono megjelenésééig, amiről úgy beszél, mint egyfajta határsértésről, határátlépésről. „Őrjítő volt” – mondta korábban.
John Lennon érdekeit szem előtt tartva azonban igyekeztek megbarátkozni a helyzettel, bár elmondása szerint könnyebben vették volna be a keserű pirulát, ha John diplomatikusabban kezeli a dolgot és nem állítja őket kész helyzet elé.
„Mondjuk, ha azt mondta volna: »hé, srácok, nagyon szeretem őt, mindig csak mellette akarok lenni«. De erre nekünk kellett rájönnünk, ami meg is történt, de idő kellett hozzá” – mondta, és mint utalt rá, ez az idő nem volt feszültségektől mentes.
A szerelem, ami a Beatles végét jelentette?
John Lennon és Yoko Ono 1966 novemberében ismerkedtek meg a londoni Indica Galleryben, ahol Onónak kiállítása volt. Állítólag a Beatles zenésze beleharapott egy almába, ami – mint kiderült – kiállítási tárgy volt, és így vette kezdetét a románc, amely sokak szerint a Beatles feloszlásához vezetett Ono manipulatív viselkedése miatt (szerelmükről Kurucz Adri kolléganőm cikkét ITT olvashatjátok).
John Lennon és Yoko Ono – Forrás: Getty Images / Mirrorpix / Contributor
A valósághoz azonban az is hozzátartozik, hogy addigra már a tagok között többen kacérkodtak a szólókarrier gondolatával, ahogy az is igaz, hogy belső feszültségek, anyagi zűrzavar is nehezítették a közöttük lévő kapcsolatot, a szakadék pedig a menedzserük halálával csak tovább mélyült.
Paul McCartney egy szintén korábbi interjúban úgy emlékezett vissza a pillanatra, ami végül a Beatles feloszlásához vezetett, hogy egy nap Lennon belépett a szobába, és azt mondta, elhagyja bandát.
„A lényeg valójában az volt, hogy John új életet kezdett Yokóval. John mindig ki akart szakadni a társadalomból, mindig arra törekedett, hogy szabad legyen” – mondta.
A WMN igazodási pont egy keszekusza világban, és egy lélegzetvételnyi nyugalom a feszültség társadalmában. Reagálunk a társadalomra és a világra, amelyben élünk. Figyelünk a közös ügyeinkre, a közösségi és magánéleti tereinkben zajló, mindannyiunk életét meghatározó folyamatokra és figyelünk rád. Ha szeretnéd, hogy megmaradjunk, és továbbra is létezzünk, támogass minket a tagsággal, és férj hozzá minden tartalmunkhoz!
„Egy élő jelkép, szimbólum pusztulása mindig sokkal több egy ember halálánál.” Negyven éve született egy legendás lemez. A megjelenése után három héttel az alkotó halott volt. John Lennonnak hívták.
John Lennonról írta a matektanára: „Ha ez így megy tovább, biztosan megbukik.” Az iskolában ő volt a fekete bárány, és még a nagynénje is azt gondolta, szép dolog a gitározás, de megélni ebből nem lehet. Egy zseniális alkotó a sok közül, akinek az iskola rémálom volt.
Az ösztöneire hallgatott Zsigmond Kriszta és Son Pham is, mikor párjaikkal együtt ismeretlenül találkoztak azért, hogy egy közös gyerek lehetőségéről beszélgessenek. Különleges vakrandi volt ez, amin többek között szóba került hit, étrend, betegség, sőt, még a háború kérdése is. Aztán 18 évre előre megterveztek mindent, hogy a lehető legjobb társszülei legyenek az azóta már négyéves közös kisfiuknak.
„Az autópályán, a negyven fokban az otthoni dézsára gondolok, a teltházas kempingben az otthoni tücsökciripelésre, a szállodában meg az otthoni memóriahabos fejpárnámra. Szóval vágyom valami frenetikus-exotikus-exkluzív útra olyan másfél órányira otthonról, de nagyon maximum, tele kényelemmel, nem tudom, van-e ötletetek.”