Az évszázad bűnügye – Ötven éve történtek a Manson-gyilkosságok

 –

Dennis Wilson, a legendás The Beach Boys dobosa hazafelé autókázott Los Angelesben 1968 tavaszán, amikor két stoppost pillantott meg az út szélén. Felvette, saját házába fuvarozta a Patricia Krenwinkel és Ella Jo Bailey nevű nőket, aztán – otthagyva vendégeit a villában – némi bulizás után lelépett stúdiózni. Hazaérve egy különös férfi várta otthona előtt: kócos volt és borostás, amolyan művészfélének tűnt. Amikor Wilson megkérdezte a ziláltnak tűnő embertől, bántani akarja-e, Charles Manson térdre vetette magát, és lábat csókolt neki. Igen gyorsan a kegyeibe fogadta a hiúságának nyilvánvalóan hízelgő rajongót, és bevezette a házba, ahol ekkorra már tizenhét (!) nő szórakozott.

Wilson nem volt semminek az elrontója: a drogmámoros, orgiákkal és filozófiai beszélgetésekkel tarkított parti heteken át tartott. Ez nem költői túlzás, ráadásul egy huszonegyezer dolláros orvosi számla koronázta meg. Ennyibe került ugyanis, hogy minden résztvevőt kigyógyítsanak a gonorrheából. 

Ha nem híres, hát hírhedt

A Wilsonnak lábat csókoló zilált rajongó nem volt más, mint az 1934-ben született Charles Manson. A férfi már egész fiatalon lopásért került javítóintézetbe. Volt azonban egy figyelemre méltó tulajdonsága: zseniálisan tudott embereket manipulálni – ezt pedig igen korán felismerte magában. Kisebb-nagyobb rablásokból tartotta fenn magát egészen addig, amíg 1967-ben San Franciscóban, a szerelem nyarán az a kényszerképzete támadt, hogy ő afféle guru, szellemi vezető.

Manson mindig is hírnévre vágyott. Rocksztárként képzelte el magát: megtanult gitározni, dalokat írt, közben pedig különféle egyházak és az akkoriban igencsak divatos szekták tanaival flörtölt a sátánizmustól a szcientológiáig. És persze el is kezdte a szereplést: összetoborzott egy hippibuszra való követőt, akikkel beutazta fél Amerikát.

A kétes összeállítású kompánia végül Los Angelesben kötött ki, hogy féktelen bulizásba kezdjen a forró kaliforniai nap alatt. A társaságot végül Wilson menedzsere hajította ki a villából augusztusban (!).

Mansonon ekkorra a rengeteg tudatmódosítótól és a lehetetlen életmódtól végképp elhatalmasodtak a kényszerképzetek. A sivatagba, egy elhagyatott ranchre vezényelte híveit, akiknek

előadta vízióját a Helter Skelterről, azaz a világ újrarendeződésének általa kitalált elméletéről. Ehhez szemléltetésként a Beatles azonos című számát használta, amelynek szövege szerinte kódolt üzenet volt.

A dal – amelyet amúgy a heavy metal egyik előhírnökének tartanak – valójában egy vidámparki játékról szól, amelyben egy toronyból csúszunk le egy csúszdán.

„Amikor az aljára érek, újra felülre kerülök” – kezdődik a teljesen ártalmatlan szöveg, ami Manson olvasatában azt jelentette: a feketék hamarosan erőszakosan átveszi a hatalmat a világ fölött. Csakhogy Manson szerint ők genetikailag alkalmatlanok a kormányzásra, ezért jön majd ő és a szektája, és amikor a világ fölött eluralkodik a káosz, könnyedén átveszi az uralmat.

Fehér album, sötét értelmezés

Manson minden idők egyik legjobb lemezét, a Beatles 1968-as, legendás White Albumát használta prédikációihoz. Az volt ugyanis a fixa ideája, hogy a liverpooli zenekar személyesen neki, a leendő uralkodónak üzen a számokon keresztül, a szekta, azaz „a Család” tagjaiba pedig belebeszélte, ők hol jelennek meg az egyes szövegekben.

A bírósági tárgyalásokon több tanú is elmondta, őt mely részletekben „énekelte meg” Manson szerint a Beatles. A nem túl konkrét külső vagy belső tulajdonságokra utalások a szerelmes dalok alapkellékei, hiszen így tudnak oly sokan azonosulni a szövegekkel. Arra nyilván egyetlen szerző sem vágyik, hogy műveit ilyen brutális módon magyarázzák félre.

A szekta a sivatagban elvonultan várta, hogy bekövetkezzenek a Manson által jósolt események – ám a feketék állítólagos hatalomátvétele csak nem akart elkezdődni. A szektavezér kitalálta hát, hogy felgyorsítja a folyamatot, és „megmutatja a feketéknek, hogyan is kellene ezt csinálni”. Azaz: valamiféle hagymázas érvelés mentén arra szólította fel a Család tagjait, hogy vérengzéssel provokálják ki a feketék vérengzését.

Tragikus véletlenek

Sharon Tate, azaz Roman Polanski filmrendező nyolcadik hónapban lévő terhes felesége, három barátjuk, illetve az egyik alkalmazott lényegében egy szörnyű véletlen miatt halt meg: a házaspár Cielo Drive 10050-ben lakott, amit egy Manson által ismert producer bérelt korábban. Ez a férfi lett volna az első célpont 1969. augusztus 9-én

így azonban Tate-et, a kor ismert színésznőjét és a többi vendéget késelték halálra a „Család” tagjai.

Tate akkoriban már ismert színésznő volt, ám folyamatosan küzdött azért, hogy ne a külseje alapján ítéljék meg (mint a Ne verj hullámokat! című filmben, ahol egy hús-vér Barbie-babát játszott). Tate a Vámpírok bálja 1967-es forgatásán jött össze a filmben főszerepet játszó rendezővel, Polanskival, aki egyébként őt szerette volna a Rosemary gyermeke című kultfilmje főszerepére szerződtetni, ám nem tartotta volna etikusnak, ha a saját barátnőjét protezsálja be. Így a címszerep Mia Farrow emblematikus alakítása lett.

Ígéretes karrier, és egy családdá válás tört tehát derékba 1969. augusztus 8-án éjjel, amikor Susan Atkins, Patricia Krenwinkel és Charles „Tex” Watson azzal a szándékkal érkezett a Cielo Drive-ra, hogy kirobbantsa a Helter Skeltert. Az autóban Linda Kasabian várta a triót, hogy minél gyorsabban eltűnjenek a tetthelyről. Sharon Tate vendégei borzalmas halált haltak, a színésznőnek pedig végig kellett néznie mindannyiuk haláltusáját, és hiába könyörgött a saját és gyermeke életéért. A kertben az egyik alkalmazott életét is kioltották a szektatagok, akik a bejárati ajtóra Tate vérével azt írták: PIG, azaz disznó.

Az agyrém folytatódik

A Család másnap folytatta a mészárlást: kivégezte a tehetős szupermarket-tulajdonos LaBianca házaspárt. A rendőrség sorra követte el a kapitális hibákat, eleinte össze sem kötötte a két gyilkosságot. Aztán szép lassan kezdett összeállni a borzalmas kép. Ahogy szivárogtak ki a gyilkosságok részletei (a helyszínelés képei, rajtuk a holttestekkel ma is fenn vannak neten), úgy indultak meg a találgatások a kiváltó okokról és kaptak lábra a legkülönfélébb összeesküvés-elméletek. Mintha nem lett volna épp eléggé elborult már így is az egész történet. Mivel Tate korábban boszorkányt alakított egyik filmjében, Polanski pedig félelmetes hírnevet szerzett magának a Rosemary gyermekével, az emberek bezárkóztak, felfegyverkeztek és sátánista leszámolásokról kezdtek suttogni.

Az is hamar nyilvánosságra került, hogy a tettesek a falra vérrel mázolták a Helter Skelter feliratot – rossz helyesírással.

A borzalmak érthető módon megrázták a Beatles tagjait is, hiszen az évszázad perének titulált tárgyalássorozat idején közvetlenül összekapcsolódott az együttes neve egy gyilkosságsorozattal. Sokaknak szent meggyőződése ma is, hogy a LaBianca házaspár meggyilkolása (villákkal szurkálták halálra őket) George Harrison Piggies („Malackák”) című dalának egyik sorához – „Kést és villát fognak, hogy megegyék a szalonnájukat” – köthető. A Revolution No. 9. című dal hangmintáiban pedig a Család szerint fegyverropogás hallható, meg egy hang, amely azt ismételgeti: „Rise!”, azaz „keljetek fel!”.

Egy gyilkosság utóélete

Az elképesztő médiafelhajtás és a történet sokkoló volta okán nem csoda, hogy a Manson-ügy popkulturális vonatkozásainak a mai napig se szeri, se száma. Nem nehéz kitalálni például, kitől kölcsönözte a sokkoló külsejével és dalszövegeivel polgárpukkasztó Marilyn Manson a művésznevét. De a Kasabian együttes nevének eredete sem kérdés: az ügy koronatanúja az a Linda Kasabian volt, aki a LaBianca-gyilkosság helyszínére fuvarozta a Családot, de létezik egy Heltah Skeltah nevű, feketékből álló hiphop-együttes, ami szép kis fricska Charles Manson zavaros fajgyűlölő teóriájának.

A legbizarrabb sztori mégis a Nine Inch Nails frontemberéé, Trent Reznoré, aki ma már ugyan Dr. Dre partnere a Beats fejhallgatócégben, de korábban nem épp a megfontoltságáról volt híres.

Az indusztriális zene ikonjának ugyanis az az eszement ötlete támadt, hogy Sharon Tate házában rögzíti következő lemezét. Reznor meg is vette a házat, az együttes pedig szó szerint beköltözött a Cielo Drive 10050-be,

És igen: itt készült Reznor pártfogoltjának, Marilyn Mansonnak a következő albuma is. A ház meglehetősen nyomasztó volt, különösen, hogy a nyilvánosságra került, sokkoló rendőrségi fotók alapján tökéletesen rekonstruálható volt, hol feküdtek a holttestek. Mivel Reznor remek producer, a baljós hangulat nem akadályozta meg kollégáit abban, hogy tiszteletüket tegyék a terhelt múltú házban. Ott járt például Tori Amos is, és a dalszerző-énekesnő különös eseményekről számolt be. Noha Reznor előre figyelmeztette, hogy a konyhában egyszerűen képtelenség főzni, hiába jó a sütő, az ételek egyszerűen rosszak lesznek benne, Amos otthonossá akarta tenni a munkát a stúdióban, ezért egy több évtizede használt családi receptjüket próbálta elkészíteni a zenekar számára. Nem sikerült.

Arcul csap a valóság

Mégsem a paranormális jelenségek űzték el Reznort a házból, hanem egy véletlen találkozás: összefutott Sharon Tate húgával, aki nemes egyszerűséggel lekevert neki egy jókora pofont a nyílt utcán, mondván: hasznot húz a testvére tragédiájából. Reznor hebegve azzal védekezett, hogy mindössze izgatják a fantáziáját azok a helyek, ahol korábban bizarr dolgok történtek. Aztán hirtelen felfogta, mit is tett: „Miközben hallgattam őt, leesett a tantusz” – mondta a Rolling Stone magazinnak 1997-ben. – „Mi van, ha mindez az én húgommal történik? Arra gondoltam: bassza meg Charlie Manson, nem akarom, hogy úgy tekintsenek rám, mint valakire, aki támogat egy sorozatgyilkost. Hazamentem, és végigbőgtem az éjszakát. Hirtelen megláttam a dolog másik oldalát.”

Mondjuk, a legenda szerint azért annyira mégsem rázta meg a dolog, hogy miután kiköltözött, ne vigye magával azt a bejárati ajtót, amelyre annak idején vérrel írták fel a disznó szót. 

Egy gyilkos dalai

Az évszázad perében kilencszeres életfogytiglant kapott Charles Manson 2017. november 19-én halt meg. Valóra vált az álma: az egész világ ismeri a nevét. A férfi, aki horogkeresztet tetováltatott a homloka közepére, a börtönben az évtizedek során rengeteg rajongói levelet kapott, mi több, meg is házasodott: elvette egyik elborult rajongóját. Sosem tudjuk meg, lett volna-e belőle rocksztár, ha nincs ez az egész borzalom. Dalait – érthető módon – alig néhányan próbálták felvenni az idők során. Egy közülük a Guns N’ Roses, amely a tagok állítólagos tiltakozása ellenére Axl Rose nyomására dolgozta fel a Look At Your Game, Girl címűt. Hogy szabad-e, helyes-e, szükséges-e az ilyesmi, azt mindenki döntse el maga.

Csepelyi Adrienn

Kiemelt kép: Getty Images/ John Malmin/Los Angeles Times