–

Régóta vágytam rá, hogy eljussak Kőbányára, ahol egy – számomra – eleddig felfedezetlen kínai piac található. Nem a bugyik, olcsó zoknik és parfümök vonzottak, hanem az, hogy állítólag van itt egy csomó jó étterem és kifőzde. És mind kínai. Kőbánya-alsó megállónál szálltam le a meglehetősen multikulti 9-es buszról, átvágtam egy kies területen, követve a kínaiakat, akárcsak egy béna magánnyomozó. Ők persze leléptek jobbra, én viszont megláttam egy Wealth-shopot, ami csábító Chocome- csokireklámokkal csábított. Az elegáns üzletben a Lamy-töltőtolltól a Balea-arcpakolásokig minden volt, ami azért lepett meg, mert tudomásom szerint ez a Drogerie Markt saját márkája, amit ők terítenek csak, de ennél furcsább dolgokkal is lehet találkozni a kínai boltokban. 

Az elegáns bolton áthaladva, egy rakodási terület és egy falunapos sátor egyvelegébe botlottam – ami mellett plakátokon kínáltak izgalmasan kinéző ételeket, majd a térköveken átvágva megcsodáltam az üzemen kívüli „csodálatos jéghegyekkel dekorált” szökőkutat. 

A szomszédos belső utca távol állt a néhány kilométerre arrébb lévő szakadt bódéktól, kilógatott ruháktól és seftelő emberektől, itt rend, béke és nyugalom honolt. Az óriási kirakatok mögött táskák, öltönyök és kiegészítők kaptak helyet, de van itt műanyagos bolt is. Mivel engem elsősorban a gasztronómia érdekelt, ezért inkább az éttermek felé vettem az irányt. A halastól a BBQ-s helyig a klasszikus kifőzdén át az elegáns étteremig lehet választani a kínálatból.

Érzésre tértem be egy helyre, ahol a klasszikus forgós asztal várta a nagycsaládokat az IKEA-lámpák alatt. Sehol a szokásos piros lampionok, fa dekor, pont olyan, mint bármelyik kifőzde a városban. Az étlapon fotók és kínai szöveg, illetve az ár: 1000-1500-2100 Ft. Én menüt kérek, rábökök, a nem csípősig jutunk, meg addig, hogy milyen állatot fogok enni. A többi egyelőre rejtély. Rendelek egy levest is, és italt. 

A hűtőben fél literes poharak állnak lefóliázva. Kiválasztok két furcsa kinézetűt, az egyik alján valamilyen csíra van, nem meglepő módon szójára tippelek. A másik világosbarna, egészen halvány, tej jellegű. Persze kiderül, hogy a barnás amerikai mogyoróital, a másik kilétét azóta is homály fedi. Legyen, mondjuk, szójababcsíra-turmix vízzel. Ezekre az italokra senkit nem beszélnék rá, inkább maradjon mindenki a kókuszital vagy lónyál vonalon. A tésztaleves (la mian) tengeri állatokból, tésztából és mosogatóléből állt, de legalább surimi mellett rendes rák került bele, nem is beszélve a polipkákról. Hatalmas adag volt, de sajnos a látvány erősen dominált az íz felett. (ital: 300 Ft, leves: 1500 Ft)

A menüben volt 100 napos tojás, kínai kel párolva és egy egészen furcsa, pulled pork és sok-sok nagyra vágott szalonna keveréke. Ezt kellett volna rizzsel enni, nekem bevallom, túl zsíros volt, ám a néhány pixeles fotóból nem derült, ki mi is van valójában a képen. Így jár, aki szemre rendel. (1800 Ft).

A hedonizmus jegyében nem bírtam ellenállni a hússal töltött tésztának (jiaozi), amiből 15 darabot adtak 1000 forintért. A darált húsos, káposztás tészta fokhagymás szójaszószba mártva igen jól sikerült, de bőven sok egy embernek. 

A rizst hatalmas fadézsából halászták elő, a felszolgáló/szakács a szomszédos asztalnál gyúrta a tésztának valót, a pulton sorakoztak a banán- vagy talán pálmalevélbe csomagolt édességek. 

Az senkit nem zavart, hogy nincs közös nyelv, boldogan mutogattunk egymásnak, bólogattunk, majd a maradékot elcsomagolva távoztunk a szomszédos élelmiszerüzletbe.

Itt tátva maradt a szám a csodálkozástól, mintha Kínába csöppentem volna. Mondjuk, egy kisebb shanghai szupermarketbe. Van itt minden, mi szem-szájnak ingere, zöldségek, gyümölcs, friss hal, magok, édességek – ebből hihetetlen mennyiség – kozmetikum, papíráru, alkoholok. 

A képre kattintva nézd meg a galériát!

Sok esetben csak találgatok, a fagyasztott, lila jam-gyökérnek nem tudok ellenállni, sem a kínai Oreónak és a Pringles másolatnak, meg a kilós cukrozott gyümölcsöknek sem, de ha kocsival jöttem volna, most egy csomó izgalmas élelmiszerrel lett volna tele a szatyrom. Ide nem azért érdemes jönni, amiért az emberek nagy része az AsiaCenterbe jár. Itt nincs olcsó Nescafé meg mosószer, de van helyette egy csomó sokkal érdekesebb dolog.

Bár ez merőben más, mint a 25-ös raktáráruház látszólag kaotikus működése, mondhatni, skanzenszerű nyugalom honolt a piacon, azt biztosan tudom, nem utoljára ültem fel a Kőbánya felé tartó buszra. 

Zimre Zsuzsa

 A képek a szerző tulajdonában vannak