Tudjuk, ki a gyilkos, de ki volt igazából az áldozat?

–

Glenn Close-nak A feleség (2018) című filmjében van egy nagyon fontos mondata, azt kéri a fiatal újságírótól, hogy ne áldozatként fesse le őt, mert sokkal érdekesebb ő annál. Ez a mondat ugrik be újra és újra Sharon Tate-tel kapcsolatban. Halála mindenkit sokkolt, és leginkább, mint Charles Manson ártatlan áldozatára emlékeznek rá. Méltatlanul.

Tate egy olyan korba született, ahol a szépséget, tehetséget, szabadságot az újdonság varázsával ünnepelte Amerika.

Sharon Tate emelkedése az amerikai álomig filmbe illő. A kamaszkorában csöndes és gátlásos lány szépségversenyeken szerzett sikerekkel növelte önbizalmát, majd statisztaként kóstolt bele a színészetbe. Nem meglepő, hogy a feltűnően gyönyörű lányt azonnal kiszúrták a rendezők, ahogy azon sem lehet csodálkozni, szinte azonnal elkönyvelték maguknak, milyen szerepekre is lesz majd jó.

A fiatal színésznő azonban nem bánta a „csinos kiegészítő” szerepét, tudatosan használta ki szépségét, miközben egyre híresebb színészek oldalán játszhatott. Nem ódzkodott a meztelen jelenetektől sem, elfogadta, hogy az is „a csomag” része. Így volt a hatvanas években, és így van ez ma is. A meztelenség a vásznon nyers feltárulkozás és egyben titokzatos elérhetetlenség. A mítosz része.

Naiv, szexi, szabad, szépségével tisztában lévő hippi

Sharon akkor sem Shakespeare-típusú drámákra gondolt, amikor eldöntötte, hogy komoly színésznő akar lenni. Az All Eyes Are on Sharon Tate című 1967-es rövid dokumentumfilmben mondja is, hogy nem tudná magát elképzelni egy Shakespeare darabban.

Vígjátékokban, komikus szerelmi történetekben akart komoly főszerepet kapni. Nem levedleni akarta a szexi szép lány szerepét, hanem átalakítani a sablont.

A hatvanas években Hollywoodban még mindig két csoportra osztották a női karaktereket: vagy a naiv, szépségüket rejtegető szűz lányok, vagy a szexualitásukat férfiak ellen kihasználó „végzet asszonyai” kerültek a vászonra.

Sharon Tate filmjeiben könnyed természetességgel mutat be egy alternatív női karaktert. Szabad, vágyait nem kendőző, szépségének tudatában lévő ,de azt nem gonoszul kihasználó nőalak jelenik meg a játékában minden egyes filmben rövid karrierje során.

Ez a csinos, de gyakran komikus, tökéletlen, ám nagyon emberi karakter azóta is Sharon Tate nevéhez kötődik, aki ezzel a békés hippimozgalom modelljévé vált.

A Babák völgye sikere után Sharon kezdő színésznőből a média múzsájává, később a hippik hatvanas évekbeli ikonjává vált. Fiatal lányok ezrei másolták szőke frizuráját, öltözködését, táncstílusát, és sorra jelent meg a divatmagazinok címlapjain. Míg tagadhatatlanul élvezte a csillogást és a figyelmet, magánéletében zárkózott maradt, és minden vágya egy boldog házasság, valamint egy kisbaba volt, pont úgy, mint a Babák völgyében általa alakított karakternek. Mindig készségesen, vidáman mosolygott a  kamerákba, de közben a humorérzékét sem veszítette el.

Híres volt arról, hogy önmagára mint „sexy little me” (szexi kicsi én) utalt jó adag öniróniával, mely sok mai, önnön tökéletessége tudatában fürdő celebből teljesen hiányzik.

Szerelme, Roman Polanski

Sharon Tate karrierje mellett szerelmi élete is a média előtt zajlott.

Roman Polanski rendezővel való kapcsolatát és házasságát hatalmas érdeklődés övezte. A Vámpírok bálja (1967) című film forgatásán találkoztak először, ahogy azt Gene Gutowski producer büszkén meséli a Too young to die című dokumentumfilmben, az ő közbenjárásának köszönhetően. Még 2012-ben is talán sokan édesnek és romantikusnak találták, hogy a „tündérmese” így indult: Polanski telefonon utasította Gutowskit, hogy a szépséges, fiatal színésznőt költöztessék át az ő hotelszobája mellé. 2018-ban azonban már felkapja a néző a fejét, túl sok ilyet hallottunk mostanság, és azok a történetek távol állnak a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” típusú befejezéstől.

Polanski későbbi szexuális zaklatással kapcsolatos botrányai (a mai napig elfogatóparancs van érvényben ellene Amerikában egy 13 éves kislány ellen elkövetett nemi erőszak miatt, ami 1977-ben történt) csak tovább tetézik a dolgot. Persze senki nem tudja pontosan mi és hogyan történt Sharon Tate és Roman Polanski között, egy viszont biztos, a hatvanas években befolyásos hollywoodi rendezők és producerek is előszeretettel pakolgatták hotelből hotelba a szép, fiatal színésznőket – akárcsak a későbbekben.

Polanski Sharon előtt is nagy nőcsábász hírében állt, és házasságuk sem volt felhőtlen a viszonyai miatt. A férfi elrejtőzött e mondat mögé: „Mondtam neked, Sharon, ne próbálj megváltoztatni”. Sharon saját szabadszelleműségéről igyekezett meggyőzni magát, és titkon reménykedett abban, hogy a férje idővel mégis megváltozik. De azért ezt a dolgot is humorral kezelte:

„Van egy remek megállapodás közöttünk. Roman hazudik nekem, én meg úgy teszek, mintha hinnék neki”.

Életét (vagyis annak egy részletét) Tarantino rendezi

Sharon Tate talán az életben is megpróbált az a gondtalan lázadó szépség lenni, akit filmjeiben alakított, de ami a vásznon oly könnyűnek és igaznak tűnt, az – egy erőszakos, gátlástalan emberek által uralt világban – bonyolultabb volt és meglehetősen groteszk.

A hatvanas évek Hollywoodjának sajátos hangulatát dolgozza fel Quentin Tarantino készülőben lévő Once upon a time in Hollywood (Egyszer volt, hol nem volt Hollywoodban) című nagyjátékfilmje. A főszerepeket Brad Pitt és Leonardo DiCaprio alakítja majd, míg Tate-t az ausztrál származású Margot Robbie játssza.

Bár a film nem közvetlenül Sharonra fókuszál, máris támadások érik a produkciót. Sokan úgy gondolják, hogy a szexuális zaklatással és erőszakos rendezői módszerekkel vádolt Tarantino nem tudja majd azzal a tisztelettel és finomsággal kezelni a témát, amennyit megkövetelne. Egy év múlva kiderül, meg tudja-e győzni a rendező a kétkedőket.

Margot Robbie-hoz azonban mindenki nagy reményeket fűzhet, már az Instagram oldalára feltöltött kép is csodásan idézi fel a szépséges és sziporkázó Sharon Tate-et.

Forrás: ITT

Csernik Gréta

Kiemelt kép: Sharon Tate portré 1965-ből (Forrás: Getty Images/ Silver Screen Collection)