-

Kezdjük a szülinapossal: Picasso

Belegondoltál már valaha abba, hogy Picasso miért kezdett absztrakt képeket festeni? Mi állhat a különleges, páratlan világú művek hátterében? Vajon mi az oka annak, hogy a festményein szereplő nőalakok olyan furcsán ki vannak csavarodva, hogy miközben testük eltorzulva vonaglik, végtagjaik természetellenes pózba csavarodnak, arcuk bizarr, szokatlan színekben tündököl? Persze, Picasso az avantgárd festészet egyik legnagyobb képviselője. Tudjuk, hogy ez a stílus ilyen. De... ha az ember lekapargatja egy kissé a fénylő olajfestéket, kiderül, hogy a képei jóval realisztikusabbak, mint azt a felszínes szemlélő sejthetné. A zseniális festő ugyanis amennyire imádta életének asszonyait, legalább annyira meg is gyötörte őket. Így váltak végül – a képekkel párhuzamosan – az ártatlan, kiegyensúlyozott teremtések Picassóval való kapcsolatuk során valóban eltorzult, lelkileg megnyomorított nőkké.

„A nők szenvedésre teremtett gépezetek.”

– mondta az akkor 61 éves Picasso szeretőjének, a 21 esztendős Françoise Gilot-nak. „Számomra csak kétfajta nő létezik: istennő és lábtörlő.”

Magánélete híven visszatükrözi szemléletét: hét nagy szerelme közül kettő megőrült, kettő pedig öngyilkos lett. Nem lehetett könnyű a művész mellett múzsaként tündökölni, az avantgárd képek eltorzított formájú, darabokra vagdosott figurái a nyomába sem érnek annak a tengernyi drámának, melyek az elkészülésükkel párhuzamosan zajlottak a háttérben. Ha szeszélyes úri kedve úgy diktálta, Picasso kedves, megnyerő és nagyvonalú volt, ám meglepően brutális, kegyetlen is tudott lenni azokhoz, akik a legközelebb álltak hozzá.

19 éves korában két másik spanyol művésszel együtt Párizsba utazott. Ott egyik társa halálosan beleszeretett egy lányba, ám impotens lévén, csak plátóian szerethette őt. Picassót nem hatották meg különösebben a gyöngéd érzelmek, így nem is sokat hezitált, gyorsan beugrott a barátja helyére, és elcsábította a lányt. A férfi végül úgy orvosolta összetört szívét, hogy golyót röpített a saját halántékába.

Később, amikor második szerelme, Eva tuberkulózisban haldoklott, Picasso féltő gondoskodással ápolta... de közben azért el-elszökött a lány halálos ágya mellől, hogy új szeretőjével, Gabyval hetyegjen.

Még legnagyobb szerelmeihez is képtelen volt hűséges maradni, de ezt is a világ legtermészetesebb dolgaként kezelte. Egy alkalommal, amikor épp új hódításával, Dora Maarral enyelgett műtermében, barátnője, Marie-Thérèse véletlenül rájuk nyitott. Picasso persze cseppet sem jött zavarba e kínos incidenstől, sőt! Amikor Marie-Thérèse követelte, hogy válasszon kettejük közül, a festő azt felelte, döntsék el ők harcban, melyikük maradjon. A két nő egymásnak ugrott, a művész pedig az eset által megihletődve megalkotta a Madarak kalitkában című festményét.

A fekete madár, Dora került ki a birkózásból győztesen, a szegény, hűséges, hófehér galamb pedig, aki még csak 17 éves volt, amikor a 46 éves festő szeretője lett, testileg, lelkileg megtörten távozott.

Picasso rajongott a nőkért, képtelen volt nélkülük élni, de egyúttal nyomorúságot is hozott azok számára, akiket szeretett.

„Művészként talán különleges vagy, de erkölcsileg semmit nem érsz” – mondta róla egy ízben Dora Maar.

Elnézve Picasso zseniális képeit és viharos magánéletét, az emberben óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon hogy képes egy gyenge jellemű, önző, hűtlen, a környezetét semmibe vevő ember oly kiváló műalkotások létrehozására?

Ám ha tovább kutatunk a művészek bohém világban, hamar kiderül, hogy távolról sem Picasso volt az egyetlen, aki gátlástalanul és élvezettel kínozgatta a szeretteit, így teljesen érthető volna, ha minden anya szigorúan eltiltaná lányát attól, hogy művészemberrel adja magát össze.

Mailer

Norman Mailer a huszadik század sokat méltatott, Pulitzer-díjas krónikása sem volt éppen egy matyó hímzés. Nem csak homofób, de végtelenül agresszív is volt, hat felesége közül a másodikat késsel nyakon szúrta, a negyediket pedig rendszeresen verte. Egészében véve sem volt valami fényes véleménnyel a gyengébbik nemről:

„Kétlem, hogy lesz valaha egy valóban izgalmas női író. Addig biztosan nem, amíg az első kurva call girlnek nem áll, hogy elmesélje a történeteit.” Ez már önmagában is eléggé felháborító, de Mailer még tovább megy: „Egy kis nemi erőszak kifejezetten jót tesz a férfi lelkének.”

Caravaggio, Rimbaud, Byron 

A reneszánsz festő Caravaggio is igazi díszpinty, egy közösen használt prostituált feletti kakaskodásban késsel kiherélte vetélytársát, aki persze nem élte túl a dolgot. Jean Genet francia drámaíró tolvajként és prostituáltként tengette fiatal éveit, Rimbaud csempészettel egészítette ki a kenyérre, akarom mondani abszintra valót. A romantikus Byron igazi botrányhős lenne még ma is, heves, féktelen természetét nem rejtette véka alá. Magasról tett mindenki véleményére, buzgón kifigurázta és nevetségessé tette kortársait, mellette pedig két merőkanállal habzsolta az életet. A társadalom minden rétegéből és mindkét neméből voltak szeretői garmadával, de ezzel sem érte be, inkább vérfertőző módon elcsábította és teherbe ejtette féltestvérét is.

Hemingway, Dickens

Hemingway sem fogja egyhamar megkapni a Tökéletes Férj és Jóságos Apa kitüntetését. Négy házasságból összesen három gyerek nyögte a híres macsó apa hivatásának árnyoldalait. Ahogy legkisebb fia megírta neki levelében:

„Amikor a végén minden összeadódik, papa, ekképp néz ki mindez: írtál pár jó történetet, de közben tönkretettél öt másik embert. Szerinted melyik fontosabb, te egocentrikus szarházi, a történetek, vagy az emberek?”

Dickens gyerekei sem nődögéltek sokkal boldogabban sikeres apjuk szárnyai alatt. „Semmi nem tehetett túl otthonunk nyomorúságán és boldogtalanságán.” – vallotta az írófejedelem lánya.

És mai követőik...

De nem kell a távoli múltba révednünk ahhoz, hogy nehéz természetű művészeket találjunk. Sean Penn 33 napot töltött börtönben, miután bántalmazott egy fotóst, később pedig letartóztatták, mert megverte az akkori feleségét, Madonnát. Roman Polanski leitatott és bedrogoztatott egy 13 éves lányt, majd megerőszakolta. Sean Connery nyilvánosan elismerte nemcsak azt, hogy szokott nőket verni, de azt is, hogy ő ebben semmi kivetnivalót nem talál. Hiszen „ha egy férfiember már minden észérvet felsorakoztatott, de a nő csak nem akar érteni a szóból, teljesen rendjén való dolog lekeverni neki egy nagy pofont.”

Az alkotók személyisége

Elnézve e temérdek elrettentő példát, óhatatlanul felmerül az emberben a fenti kérdés, ám ezúttal már más előjellel: vajon képesek jó emberek is létrehozni kiváló műalkotásokat?

Ha a jungi alapokon nyugvó Myers-Briggs személyiségteszteket vizsgáljuk, kiderül, hogy az alkotók személyiségére nem csak az irigylésre méltó kreativitás, az eredeti gondolkodásmód és a függetlenség jellemző. A művészlelkek legtöbbször befelé fordulók, hajlamosak visszatartani az érzéseiket és a gondolataikat, gyűlölik a kritikát és a konfliktusokat, képtelenek hosszú távra tervezni, viszont hajlamosak elveszni a részletekben. Emellett nehéz őket kiismerni, folyamatos kétségek gyötrik őket, és halálosan komolyan veszik saját magukat.Tökéleteset csak úgy tudnak alkotni, ha a művészetüket, és vele együtt önmagukat is minden és mindenki fölé helyezik.

Összefoglalva mindezt, talán jobban tesszük, ha mégsem vágyakozunk a múzsa dicső szerepére, a művészek esetében pedig megmaradunk puszta szemlélődőnek. Ahogy F. Nagy Angéla, Örkény István volt felesége találóan megfogalmazta:

„A zseniket olvasni kell, nem velük élni.”

Fiala Borcsa

Kiemelt kép: Getty Images/Robert Alexander