Lehet, hogy a komfortzónán túl kezdődik a boldogság? – A 25 éves Krisna-völgyben jártunk

–

Tetszhalott földből virágzó gazdaság

Huszonöt évvel ezelőtt – a korábbi nagyüzemi gazdálkodás hagyatékaként – erősen leamortizált terület fogadta a völgy első lakóit. Sivaráma Szvámi vezetésével fokozatosan, nemritkán a maguk kárán tanulva keltették életre a tájat, amely azóta mind több érzékeny növény- és állatfajnak ad otthont.

A kíméletes művelés eredményeképp jó ideje nemcsak a saját betevőjük tudják megtermelni, jut eladásra is.

A földhöz hasonlóan a teheneiket és a bikáikat, ökreiket is nagy becsben tartják, amiről az istállóban járva mi is meggyőződhettünk.

Mivel a farm egyben vallási és turisztikai központ is, az itt élő szerzeteseknek és szerzetesjelölteknek sokféle feladatot kell ellátniuk, ám mindenki olyan munkát végezhet, ami a természetének leginkább megfelel. Mindeközben a lelkiség hatja át mindennapjaikat, körülményeik azonban annál egyszerűbbek.

Ágy, asztal, tévé – ja, tévé nincs

A Krisna-völgyi házak nélkülöznek mindenféle felesleges teret, így könnyen felfűthetőek cserépkályhával, nem utolsósorban pedig takarítani is egyszerűbb őket – ez utóbbi okból lakóik dísztárgyakat sem halmoznak fel, ahogy láthattuk is annak a kedves házaspárnak köszönhetően, aki beengedte a vendégeket az otthonába. Mint Fodor Kata sajtóreferenstől megtudtuk, mosógép, hűtő egyetlen háztartásban sincs. Utóbbinak már csak azért sem érzik szükségét, mert az ételt az elkészítést követő hat órán belül elfogyasztják, mondván, hogy az ilyenkor táplálja leginkább a testet és a lelket, húst pedig, ami könnyebben megromolhatna, amúgy sem esznek. A tisztálkodás, amire egyébként a Krisna-hit különös hangsúlyt helyez, szintén nem a legkomfortosabb módon, lavór-kancsó bevetésével történik, a felhasznált víz pedig a nádgyökérzónás szennyvíztisztítóba kerül. 

Akad olyan család, ahol mindenkinek van egy-egy ruhás ládája – a saját maguk által hozott szabály szerint több holmijuk nem lehet, mint amennyi ezekbe belefér.

A tévézés, mint olyan nem létezik, telefont, számítógépet kontrolláltan, inkább csak a munkához kapcsolódóan használnak. Persze, aki ideköltözik, tudja, mit vállal, és a legtöbben gond nélkül át is állnak.

Szórakozás és szakralitás együtt

Nekünk persze látogatóként nem kellett efféle viszontagságokon keresztülmennünk, sőt, alig tudtunk választani az egyszerre izgalmas és felemelő programok között. Így a dolgok közepébe vágva először is megcsodáltuk a farm ékességét, a szentélyt, azon belül pedig Krisna és örök társa, Rádhárání anyagi inkarnációját, amit szankszrit szóval múrtinak neveznek. Templomi idegenvezetőnk elmondása szerint a völgylakók minden napjukat itt kezdik úgy hajnali fél öt magasságában, hogy kinyilvánítsák az isteni párnak az irántuk való szeretetüket. Szó sincs bálványimádásról, hiszen a hívők nem várnak mindezért semmit – mégis ők „járnak jól”, hiszen Krisnának nincs szüksége semmire, rendkívüli kegyénél fogva azonban minden gesztust százszorosan viszonoz.

Színek fesztiválja

A búcsú keretein belül idén először rendezték meg a színek fesztiválját, az úgynevezett holit, amely egy tanulságos történethez kapcsolódik. Élt valamikor egy Holiká nevű démonnő, aki a kegyetlen uralkodó parancsának engedelmeskedve máglyára vitt egy nemes lelkű fiúcskát, Prahládot. A tűz azonban, mintha csak igazságot akart volna tenni, a némber ruhájába kapott bele, így a gyermek megmenekült. Ezt megidézendő, most elégették a Holika képmását, amivel „egy füst alatt” a rossz szellemeket és a negatív emlékeket is elűzték. Levezetésképp pedig a vállalkozó kedvűek jól meglocsolhatták egymást festékes vízzel.

Ez a jó értelemben vett tombolás elválaszthatatlan magától az ünneptől, és garantáltan közelebb viszi egymáshoz a „játékosokat” – színt adni ugyanis annyit tesz, mint szeretet adni. 

Nincs búcsú jógabemutató nélkül

Akinek kedve volt, be is kapcsolódhatott az alkalmi órákba. Fontos azonban megjegyezni, hogy a védikus felfogás szerint a jóga sokkal több egyszerű tornánál – egyfajta erkölcsi-, filozófiai- és hitrendszer is, melynek révén a gyakorló felelevenítheti és elmélyítheti Istennel való kapcsolatát, végső soron pedig kikerülhet a születés és halál körforgásából, és visszatérhet oda, ahonnan jött: a transzcendentális világba.

Ősi indiai táncok

A védikus kultúra elválaszthatatlan részét alkotják az ősi indiai táncok, amelyek két válfaját ismerhettük most meg. Közös vonásuk, hogy a finom, egyszerre visszafogott és plasztikus mozdulatokon kívül fontos szerepet kap a táncosok arckifejezése és tekintete is. Mindezek nemcsak az érzelmek kimutatását teszik lehetővé, hanem szakrális tartalommal is bírnak, ugyanis – akárcsak a jóga – a láthatatlan fenti birodalomhoz segítenek közelebb kerülni. 

Védikus esküvő

Nemigen lehetett olyan látogató, akit ne érintett volna meg a védikus esküvő, ami nem csupán a nagyközönségnek szóló mutatvány volt: a két fiatal szívből esküdött egymásnak örök hűséget. A kézfogó fénypontját a szó szoros értelmében a tűzceremónia jelentette, amely végérvényesen összekötötte a sorsukat.

A menyasszony szemkápráztató piros-arany szárit viselt, ezek a színek ugyanis a bőséget és a szerencsét hivatottak bevonzani.

Bár Európában elképzelhetetlen lenne ilyesféle viseletben járulni az oltár vagy az anyakönyvvezető elé, érdemes legalább a csokorban vagy a hajban elhelyezni valamilyen színes elemet, ez ugyanis a virágzást jelképezi.

Biztos, hogy a kényelem nem kényelmetlenség?

Az a fajta természetközeli élet, amit az itteniek élnek, persze nem való mindannyiunknak. De jobban belegondolva: nem fizetünk-e túl nagy árat a viszonylagos kényelmünkért?

Mi használjuk a technikát, vagy a technika használ minket? Jót teszünk maguknak azokkal az ételekkel, amelyeket nap mint nap magunkhoz veszünk?

Kata tapasztalatai szerint bárki élete harmonikusabbá és boldogabbá válhat, ha nem hagyatkozik a szükségesnél nagyobb mértékben a modern kor vívmányaira. A hús elhagyása – vagy legalább fogyasztásának mérséklése – nemcsak fizikai, hanem mentális szinten is felszabadító. Aki pedig esetleg rászán napi tíz percet a tisztító hatású Hare Krisna-mantra recitálására, hamarosan pozitív változásokat tapasztalhat például az önmagával és a környezetével való kapcsolatában. Persze nem kell mindezt elhinni – de egy próbát talán megérhet.

Mezei M. Katalin

Fotók: Benkő Cher Vivien