-

1. Őrzik a hagyományaikat és ezekből nekem is sokat megmutattak

Megtanítottak Próbáltak megtanítani kínai gombócot és tavaszi tekercset készíteni, elmesélték hány darabot érdemes a szerencsét hozó narancsból és almából vásárolni újév idején (hat vagy nyolc), és elhalmoztak minden olyan információval, ami a szerencsémet biztosítja a következő évre (zelleres gombóc, hal, rizssüti fogyasztása, piros alsónemű az állatövi jegyem évében, egy teljes fodrászmentes hónap a kínai újév után). Beavattak gyereknevelési praktikákba, meséltek a kedvenc kínai ünnepemről, a Holdünnepről, és elvittek qipaót, azaz hagyományos kínai ruhát venni.

2. Parkok

A parkok itt nemcsak zöldek és szépen rendezettek, hanem egyéni és csoportos performanszoknak is teret adnak – leginkább önjelölt, amatőr művészeknek, sportkedvelő nyugdíjasoknak és bárkinek, aki a szabadtéri önkifejezést kedveli. Természetesen a szemem se rebbent, amikor egy vasárnapi séta alkalmával az egyik padon önfeledten kínai operaáriákat gyakorló férfibe botlottunk, vagy kétkazettás magnó mellett ringatózó párok mellett haladtunk el, vagy amikor a szőkére festett hajú, fehér műbőr dzsekis helyi Zámbó Jimmy zenéjére kisebb tömeg tapsolt. Kíváncsi lennék, mi történne, ha a Margitsziget bejáratánál egy padon állva a Csárdáskirálynőt énekelném fennhangon, vagy ha a Vigadó téren VIT-hangulatot teremtve szalaggyakorlatot mutatnék be. Itt éppen beálltam egy spontán szerveződő csoportos táncba.

3. Ízek

Az ételek ízkavalkádja, a hatalmas ország sokszínű konyhái, a számtalan zöldség, a jellegzetes szecsuáni ételek, a sokféle fűszer egy életre meghatározták a kulináris preferenciámat, és egyértelműen átdefiniálták a „csípős” fogalmát. Ropogósra sült pekingi kacsa, csípős szósszal leöntött dan-dan tészta... és a kedvencem: a fél kilónyi szárított, majd sült csípős paprikába rejtett apró húsdarabkák. A „Keressük meg a húst a paprikahalomban!” labirintusjáték olyannyira magával ragadott, nem tudtam Kínától elszakadni anélkül, hogy be ne kéredzkedjek a sarki kifőzde szakácsa mellé.

+1 Kiegészítés a fentiekhez: Az étlapokon szinte valóban minden szerepel: cápauszonyleves, angolna, kacsanyelv, vietnami tavaszi tekercsbe rejtett disznófül (nem kifejezetten kellemes érzés ráharapni). A kínaiak bevallása szerint ők valóban mindent fogyasztanak (kutyát, macskát nem), és ez a sok éhínség miatt alakult így a sokat megélt országban. A sült skorpiót, a pirított selyemhernyót, a nyársra húzott csikóhalat nem mertem bevállalni, de a lepukkant mobilsütőkön sült csípős paprikaszószos, zöldhagymás palacsintáért még visszafutottam, mielőtt a reptér felé menet örökre búcsút intettem Pekingnek.

Krokodilbél
Kacsanyelv

4.Tisztelik az időseket

A Konfuciusz által teremtett értékrend szerint az időseket feltétlen tisztelet illeti meg, és ennek számos példáját láttam nap mint nap.

5. A napi rendszerességgel megjelenő bizarr, furcsa és érdekes szituációk

Pillanatkép egy átlagos napomból: munkába menet a sarkon éppen két férfi egy lavór előtt guggolt, amiben két teknős fürdött, felettük Sex and Da City felirat díszelgett egy étterem bejáratán, az ebédnél az étlapon wikipédiával készült főtt tojás szerepelt, majd a pincér kérdés nélkül kivette kezemből a tésztához kapott pálcikát, és egy rozsdás ollóval felvágta a rizstésztát.

6. Lépten-nyomon szembejön a történelem

A több száz éves, szürke falú keskeny utcákban, a hutongokban, a Tiltott Városban vagy eldugott buddhista templomok kertjében sétálni olyan, mintha évszázadokat ugrana vissza az ember az időben.

7. Kicsit önös, de talán érthető ok

Általában tudják, hol van Magyarország és Budapest. Ez annak is köszönhető, hogy egy híres kínai színész annyira beleszeretett a fővárosunkba, hogy fiait Chen Budának és Chen Pestnek nevezte el. Na, és még egy dolog a közelmúlt történelmi párhuzama mellett: Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versét kívülről szavalják a kínai kisiskolások.

8. A kitartás érték

Jó volt látni, hogy ha valamit el akartak érni, addig gyakorolták, addig kezdték újra, amíg az valóban nem sikerült – és erőfeszítéseiket a környezetük is méltányolta.

+1 egy egoista ok

A kínai nyelv elsajátítása alatt jöttem rá, milyen jó a humorom. Egy-egy félmondatomtól soha sehol nem dőlt a röhögéstől egy étteremnyi dolgozó, és nem sereglett körém jegyvásárlásnál a vasútállomáson várakozó tömeg, hogy hahotázva hallgassák mondandómat.

+1 utóirat

Amikor a napokban megtiltottam a férjemnek, hogy újévkor a kínai szokásokkal szembe menjen, és kivigye a szemetet, így reagált: Ugye, tudod, hogy nem vagy kínai? Tudom – mondtam – pedig a lelkem egy szelete bőszen tiltakozott e válasz ellen. A kínai nevem pedig: Yu Li.

 

Trembácz Éva Zsuzsa

Látogass el Éva szerzői oldalára: KATT IDE!

Képek: a szerző felvételei