–

Károlyi Amyt a legtöbben „csak” Weöres Sándor feleségeként ismerik. Az idézőjel indokolt, hiszen nem szabad megfeledkeznünk Amy költészetéről, egyedi stílusáról, sejtelmes mondanivalójáról, tehát mindarról, amitől sorai amolyan „károlyiamysak”.

Károlyi Amy (családi nevén Károlyi Mária) 1909. július 24-én született Krisztinavárosban. Értelmiségi családban nevelkedett. A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán tanári oklevelet szerzett, később pedig Bécsben folytatta tanulmányait. Harmincnyolc évesen jelent meg első verseskötete, a Szegezzetek a földhöz csillagok. Műfordítóként Emily Dickinsont szellemi rokonának tekintette, mindketten zárkózottak voltak, csöndesek, hasonló személyiségek.

A költészet rögös útján – avagy a kulcslyukon át

1940 a fordulópont éve, amikor is Babits Mihály a költőnő első verseit publikálta a Nyugatban. Amy eleinte meséket (A kislány, aki fütyülni tudott) és verses képeskönyveket írt, mint például az 1946-ban megjelent, Cili cica kalandjait. Nagyszülei budai, naphegyi kertjének „varázslatos világa” inspirálta ebben. A látvány magáért beszélt (és magáért írt): virágokat, gyümölcsfákat és állatokat is megfigyelhetett Amy, mindezek pedig rendkívül mélyen megérintették a lelkét. Huszonöt évvel később megjelent A harmadik ház című kötete, ami megmutatta lírájának önálló arculatát: tömör stílusában játékos elemek keveredtek. Ha már a líránál tartunk, fontos megjegyezni, hogy 1977-ben a Kulcslyuk-lírával megalkotta a lírai montázst, ami egyfajta kombinációja a verses vagy prózai szövegeknek, illetve az idézeteknek és az aforizmáknak. 1981-ben József Attila-díjat kapott.

"Mi a verseim közös jellemzője, ami már a legkorábbiakban is feltűnik? A valóság jelentéktelen dolgait kapcsolatba hozom a mindenséggel, anélkül, hogy életemben leírtam volna azt a szót: galaktika vagy kozmosz. Legyünk szerényebbek: a kicsit szembesítem a naggyal, a halászháló csomóit a csillagokkal, a piacot a halottas szobával, s most valóban mondjunk nagy szavakat: az életet a halállal, és még tovább: a halált a végtelennel" – idézte Károlyi Amy szavait Steinert Ágota a Kortárs folyóiratban.

Teltek-múltak az évek, de az idősödő Amy számára a költészet továbbra is létértelmezést, világmagyarázatot jelentett. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1981-ben József Attila-,1996-ban pedig Arany János-díjat kapott.

Weöres Sándor, Illyés Gyula és Károlyi Amy (1965) – Fotó: Fortepan.hu/HUNYADY JÓZSEF

Ők ketten, a kivételesek

1947-ben házasodtak össze Weöres Sándorral (Sanyikával), majd egy évre, ösztöndíjjal Rómába utaztak, ők ketten, a kivételesek. Nem túlzás azt állítanom, nemcsak Weöres Sándor volt zseniális és kivételes, hanem Károlyi Amy is. A kettejük közötti kapcsolat szinte földöntúli volt, kölcsönösen inspirálták egymást, maradandót alkottak – még akkor is, ha Amy költészete sok negatív kritikát kapott. Zárójelben: én úgy gondolom, pardon, érzem,

igazán jól írni csak szívből lehet. Máshogy nem érdemes, vétek. És ő a szívdobbanásaiból írt őszintén, ami az évek során sok fájdalmat bírt el.

 Idézet a Hazamegyek című verséből:

„Hazamegyek a szavakhoz
szónak,
jelzőnek és határozónak.
Megjelölni az utat,
meghatározni a helyet.
A szavakhoz szónak hazamegyek.”

A szegények és megalázottak, kirekesztettek oldalán álltak mindketten. Rajongva szerették a természetet és egymást. Elbűvölte őket az állatok viselkedése, sokszínűsége, mert függetlenek, öntörvényűek, „ártatlanul vadak”, és úgy gondolták, az állatok sorsa hasonlít az emberekéhez. Gyermekkönyveket is írtak közösen, mint például a Tarka fogót vagy a Hetedhét országot. Kettejük kapcsolata tehát igen kivételes volt. Tallér Gyula a Kortársban ekképpen emlékezett vissza a költőházaspárra, miközben felidézett egy Károlyi Amy-legendáriumot: 

„(...) Ugye, Sanyika szeretett volna szétszóródni, elvegyülni a világban, Amyka sarkantyúzgatta szépen, hogy dolgozzon, hogy ne alkoholizáljon, a legenda szerint időnként bezárta a szobába, és addig nem engedte ki, amíg bizonyos fordításokat meg nem csinált.”

„A szeretet csak van és vár”

Negyvenkét évig voltak házasok. Nem volt könnyű házasságuk (kinek az?!), de szerették egymást; a maguk módján, a maguk zajában, a maguk csöndjében, a maguk kivételes zsenialitásában. Igen, többes számot használok, miért is használnék mást, nem célom megkülönböztetni őket, de nem is akarom, csak róluk, a kivételesekről szeretnék írni, néhány szóban, néhány sorban, hogy egyikük neve se merüljön feledésbe. Tegyük fel, ha Weöres Sándor neve vastagon szedett és dőlt betűs, akkor Károlyi Amyé se íródjék másképp. Ne legyen közöttük szakadék. Amy(ká)nak nehéz sors jutott, de ő nem panaszkodott, ő csak szeretett.

Mert ahogy írta a Tárgyeset című versében: „A szeretet csak van és vár”. 

Szigorú és szelíd mentsvár volt, és jól tudta, kettejük házassága volt az ő „nagy feladata”.

Weöres Sándor 1989. január 22-én tért örök nyugalomra.

Tizennégy évvel később, 2003. május 29-én követte őt Károlyi Amy, férje halála után: Weöres Sándorné. Egymás mellett nyugszanak a Farkasréti temetőben. Társakként.

„Vannak csendek, mikor a percet átüti a szó”.

Károlyi Amy nem „csupán” költőfeleség volt. Sokkal, de sokkal több annál.

Eötvös Natália

 

Források: ITT és ITT.

Albert Zsuzsa: Legenda Károlyi Amyról, Kortárs irodalmi és kritikai folyóirat, 2005 (49. évfolyam, 11. szám)

Weöres Sándor – Károlyi Amy: Macskaszerenád, Helikon Kiadó, 2017 (Válogatta, szerkesztette és az utószót írta: Steinert Ágota)

Kiemelt kép: Fortepan.hu/NÉMETH LÁSZLÓ TÁRSASÁG