– 

Az az igazság, hogy ha jobban belegondolsz, nem annyira buli és menőség ám felnőttnek lenni, mint ahogy azt elképzelte az ember kis pupák korában. Én legalábbis azokból a fogadalmakból, amiket nyolcévesen tettem, hogy „ha majd egyszer felnövök, akkor feltétlenül megcsinálom”, nem sok mindent valósítottam meg. Mire eljutottam volna odáig, hogy elérjem a villamos felső kapaszkodóját, és hintázhassak rajta, valahogy már nem fűlt hozzá a fogam. Cirkuszban sem léptem fel se műlovarnőként, se kötéltáncosként, nem utaztam körbe a világot, nem lettem rocksztár, óvónő vagy fodrász. A nyolc saját készítésű purdéból is csak kettőt tudtam teljesíteni, viszont egy darab afrikai árvát sem fogadtam örökbe. Nem találtam fel az önbeágyazó fekhelyet, az automata gyerekhelyettesítő dublőr-robotot, a télen is hordható fűtőszálas pörgős szoknyát vagy a repülő oldalkerekes biciklit sem.

Szembesülve tengernyi zsenge álmom és tervem megfeneklésével, valóban lesülne a bőr a képemről szégyenemben, ha nem tudnék azért imitt-amott apróbb sikereket is felmutatni.

Mert rosszalkodásban és kajálásban abszolút hozom azt a szintet, amire a kisiskolás Borcsa is büszkén düllesztené a mellkasát.

Melyik gyerek nem ábrándozik például arról, hogy ha egyszer végre kikerül a spenótmániás nagymamája fennhatósága alól, ha valahára sikerül levetnie magáról a „pro-főzelékista” anyukája által rárakott béklyókat, akkor azontúl csak desszertet fog enni rogyásig?! Gumicukor-becsináltat csokoládépürével! Roston nyalókát pillecukros krokettel! Vaníliás pudingvagdaltat csillámos szórással! Vaaagy... Vaaagy!!! Fagylaltot reggelire!

Ugyanis épp ma van a fagylaltot reggelire! nap. Igaz, hogy kicsit lekéstem a reggelit, de holnap is lesz reggel, szóval ne habozz!

Ráadásul roppant szórakoztató a nap kialakulásának háttere:

Történt ugyanis, hogy az 1960-as években egy hatgyerekes New York-i anyuka, bizonyos Florence Rapport otthon gubbasztott egy februári reggelen a csemetéivel, akik a feneküket a földhöz verdesték már unalmukban. Nem igazán tudták elfoglalni magukat, a környéket elborította a hó, túl hideg volt ahhoz, hogy bármi izgalmasba foghassanak odakint. Szegény Florence pedig kínjában bedobta a jolly joker ötletet, hátha azzal egy kis nyugalomhoz jut: „Együnk fagylaltot reggelire!” A srácok annyira megörültek e rendhagyó étkezésnek, amivel az uncsi szombat reggelükből egy csapásra frankó mini-ünnepet kreált a kedves mama, hogy a rákövetkező évben már ők követelték a hagyomány folytatását. Így ment ez évről évre, majd ahogy a gyerekek felnőttek, sokasodtak és különböző helyekre költöztek, így ment országról országra. Olyannyira, hogy ma már az egész világon számon tartják e jeles napot, Nepáltól Namíbiáig. Hát miért pont mi maradnánk ki a dologból, nem igaz?

Hozzávalók

Ami engem illet, buzgón dolgozott bennem a versenyszellem, ha az amerikai ünneplő tömeg simán fagyit tol, én bizony azt megfejelem egy kis szicíliai csavarral! Így sütöttem reggeli gyanánt Limara receptjét követve forró kókusztejes brióst, hogy aztán annak a közepén olvadozzon a reggelire szánt fagylalt, mint ábrándos nő szíve egy kedves bóktól.

A briósokhoz megfuttattam 115 ml langyos cukros tejben az élesztőt, majd összegyúrtam 450 gramm liszttel, 115 ml kókusztejjel, egy tojással, három csomag vaníliás cukorral, 25 gramm kókuszreszelékkel és 40 gramm puha vajjal, majd az egészet bő félóra alatt meleg helyen duplájára kelesztettem. Akkor tíz egyenlő részre vágtam, hurkákat sodortam belőle, csiga alakban feltekertem úgy, hogy a végét behajtottam az egész konty alá, és ráültettem. Kelesztettem még 40 percet, közben a kollégákat nem győztem arrébb hessegetni, mert – a kókusznak és a vaníliának hála –

már nyersen is olyan illata volt, hogy a csillámpónik az unikornisok mellé ültek a szivárványon gyönyörűségükben.

Végül lekentem tojással, bedugtam a 180 fokos sütőbe húsz percre, hogy aztán nagy kínnal-keservvel kivárjam azt a plusz negyedórát, amíg langyosra hűlt annyira, hogy félbevágva jól megtömködhessem fagylalttal, reggelire. 

Szabadítsd ki te is a benned lakozó gyereket, és egyél fagyit reggelire! Ja, hogy már dél van, akkor holnap … és MINDIG!!!

 

Fiala Borcsa

 

  A képek a szerző tulajdonában vannak