–

Amikor eljön a kamaszkor, akkor majd’ minden szülő kifordul önmagából – a gyerekkel együtt –, és elkezdődik a harc. Talán tényleg így kell lennie ahhoz, hogy érezzék: a gyerek már elkezdi a saját, önálló életét. A legtöbb gyerek ilyenkor azt gondolja, hogy minden szabályt sutba kell dobni, amit addig „anyuka és apuka erőltetett rá”. Az ismerős családok körében végzett – közel sem reprezentatív, de annál izgalmasabb – mintavétel alapján megállapítható: a szabályok felrúgásának mértéke és időszaka nagyon változó, de egy biztos: 14 évesen kezd a helyzet élesbe fordulni, és

baromi nehéz nem kimondani azokat a mondatokat, amiket a szüleidtől hallottál. Hiába, hogy még a gyerek megszületése előtt megfogadtad: „na, én ezeket márpedig soha”.

Megnyugtatásul: mindenki megteszi, kimondja – előbb vagy utóbb.

Hiába jártuk végig mi is ezt az utat, a szórakozás körülményei sokat változtak, pont annyit, hogy rettenetesen lehessen aggódni, amikor kiszabadulnak a gyerekek. Csupán az ad némi biztonságot, ha egészen kicsi korától valamiféle erős bizalmi rendszert építünk ki vele, emiatt tudni fogja, hogy bármikor, bármilyen segítségre lesz szüksége, elsőként minket hívhat. Mi több, az is elképzelhető, hogy néha még meg is nyílik, és mesél nekünk olyan dolgokról, melyekhez amúgy semmi közünk – szerinte.

Ezt mesélte az én tizenhat éves gyerekem:

Mese, hab nélkül – Trükkök a beszerzéshez 

„Elég nagy a szórás, de olyan 15-16 évesen kezdenek el rendszeresebben inni és szívni is a haverjaim, de sokan vannak olyanok is, akiket ez az egész hidegen hagy még ekkor, vagy csak nem találták meg a társaságukat hozzá.

Nagyjából úgy kezdődik, hogy minden baráti körben van olyan, akinek a nővére, bátyja, haverja be tudja szerezni a piát, füvet vagy cigit, úgyhogy viszonylag könnyű kipróbálni.

Nem-nem, az iskola környékén én még sosem találkoztam dealerrel, és nem is ismerek olyat, akit leszólítottak ott.

Van, akinek a szülei is simán otthon hagyják a piát, van, ahol meg az első ivós ottalvásoknál fel kell vizezni a vodkát, de ezt szerintem te is ismered… Aztán a bulik előtt kezdődik a szervezkedés, hogy ki megy be a boltba megvenni az alkoholt: vagy van-e olyan fiú, aki idősebbnek néz ki, és nem kérik az igazolványát. Egy erősen kisminkelt lány is jó lehet (a lehető legkihívóbban felöltözve).

Ha ez nem jön be, akkor jöhet a következő kör, amikor elkezdesz jó kiejtéssel angolul beszélni, amitől általában olyan zavarba jönnek, hogy simán odaadják, amit kérsz.

Ha itt is megbukik a dolog, akkor vannak a biztos helyek, ahol köztudottan bárkinek adnak piát vagy cigit, csak egy kacsintás mellett körülbelül háromszáz forint felárral… Gondolom, ez a „veszélyességi pótlék”.

Amúgy meg nem véletlenül van annyi hajléktalan a forgalmasabb dohányboltok mellett, ők is beszerzik valamennyi apró ellenében a rendelt árut.

De hallottam olyan beszélgetést is, hogy a kínaihoz bement egy fiú piáért, mire az eladó kérte az igazolványt, akkor a fiú valami másra áfás számlát akart, erre az eladó megkérdezte, hogy „melyik piát is szeretné?".

Hogy miket iszunk?

A legjobban a sör, bor, vodka, tequila és a whisky megy, persze az olcsóbb kategóriából. Sokaknál nem létezik bor három számjegy felett, csak ha a szülőktől kapják, vagy onnan hozzák el, de van olyan, akinek az ár sem számít.

A szülők? Hát, ők általában nem tudják, hol van a gyerekük, úgyhogy te örülhetsz, hogy elmondom.

Általában az a duma, hogy átmennek valakihez, és ott is alszanak, vagy majd onnan mennek haza, ne aggódjanak a szülők. De szerintem bármelyik barátom bajba kerülne vagy rosszul lenne, a szüleit hívná fel először, a hazugság ellenére is.

Hogy jutunk be egy helyre?

A különböző, korosztályhoz kötött helyekre való bejutás sem annyira bonyolult: vagy a boltos technikák egyikét dobjuk be, vagy azt mondjuk, hogy bent van az anyukánk, vagy lejön egy 18 feletti haver, és bevisz minket, mint a tesóit.

A Gina és társai az para, de mind tudjuk, hogy magunkkal kell vinni a piát, és hiába nincs pénzünk, akkor is csak ismerőstől fogadunk el bármit. De általában már„alapozva” megyünk a bulira, ugyebár, úgyhogy ez sem akkora probléma még. Ha csapatban mozgunk, akkor nem nagyon van olyan pióca, akit ne lehetne lerázni, vagy segítséget kérni.

Vannak azért visszatartó erők, kivéve, ha szar a helyzet otthon

Kemény drogok nincsenek, legalábbis az én baráti körömben. Van, aki ezzel arcoskodik az Instán, de eleve nem a barátom, és nem is nagyon hiszek neki, plusz, mondjuk, egy buszon meghalt fiú esete azért vissza is tartja az embereket. Szegény, azt hitte, hogy ekit kapott, de hát, ki tudja megmondani, hogy milyen szart adnak el egy gyereknek, de akár felnőttnek is? Úgyhogy ez nem téma, nyugi! Olyan barátaim nincsenek, akikért komolyabban kéne aggódni, de olyanokat azért ismerek, akik időzített bombaként vannak elkönyvelve, mivel már nincs olyan hétvége, hogy egy pillanatig is maguknál lennének.

Itt azért mindig kiderül, hogy pokoli a családi élete. Vagy nem törődnek vele, vagy túl nagy a nyomás rajta, és az elvárások irreálisak felé.

Hogy kerülünk haza?

Az, hogy mikor megyünk haza, vagy oda, ahol mindenki tud aludni, nagyban függ attól, hogy milyen a buli, de nem ritka, hogy hajnalig is eltart, mert sokszor a kicsekkolók már csak azokat várják órákig, akik még nagyon pörögnek. Jöttem én már haza emiatt hajnali négykor egyedül, de azért nem éreztem magam biztonságban.

 És hogy mitől jó egy buli? Hát, nem emlékszel?”

Mit szól ehhez egy anya, akinek mindezt őszintén elmondta a gyereke?

Dehogynem emlékszem, és milyen jó is bulizni!

Taxira ezentúl mindig lesz elkülönített pénz nálad, ha a csapat még maradna, de te már indulnál haza. Nagyon köszönöm az őszinteséged!

Rettegés

Amúgy pedig csendben rettegek tovább, de legalább azzal a tudattal, hogy időnként bejelentkezel, bekapcsolod a helymeghatározást, nem hazudozol összevissza. Amit meg nem tudok, azt talán nem is kell, mert az nem is igazi kamasz, akinek nincsenek titkai, saját ügyei, amit csak a barátaival akar megosztani.

Remegve drukkolok, hogy élvezd ezeket az éveket, és ha bármi gondod van, továbbra is hozzám, hozzánk fordulj vele.

Fenyvesi Anna

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/KatarzynaBialasiewicz