Történet Izland első sünjéről, aki igazából magyar

– 

Több mint „kisszínes”

Amolyan cukiságnak indult a cikk. Izland első sünije magyar, mennyire jópofa, igazi hungarikum a távoli szigetországban. Aztán, ahogy felvettem a kapcsolatot a kint élő magyar családdal, és ahogy belemélyedtünk a kérdésekbe, egy sokkal komolyabb téma kezdett kirajzolódni Berni, a sün és magyar gazdái történetéből.

A szülői felelősségről, az ígéretekről, a gyermeki hűségről, az izlandiak életszemléletéről és a gyerekekhez való hozzáállásról, a hivatali ügyintézésről, amely ha lassan is, de Izlandon jól működik.

Vagyis, egy olyan világról, amelyben mindannyian szeretnénk élni.

Péter és felesége, Márta nem először élnek külföldön két gyermekükkel, Marcival és Eszterrel. Az Egyesült Államokban töltött két év után Írországban laktak majdnem egy évet, majd Izland következett. Péter 2016 májusában kapott állást az izlandi gyógyszerügynökségnél gyógyszerértékelőként, ekkor megígérte Eszternek: a lehető legtöbbet megteszi azért, hogy otthoni kisállatait magával vihesse. A kisebbik kutya nem is okozott fennakadást a hatóságoknál, de mivel Izlandon nem élnek sünök és még soha senki nem is próbálkozott az országba beutaztatni sünt – plusz, nagyon szigorúak az állatorvosi előírások – Bernitől először elzárkóztak az izlandi illetékesek.

„Azt mondták, hogy utolsó esélyként írjak egy fellebbezést az Ipari és Innovációs Minisztériumnak" – mesélte Péter a WMN-nek. „Miután ezt megtettem, válaszul kértek egy kockázatelemzést. Mivel Írországban is csináltam hasonlót, két nap alatt megírtam. Ezzel aztán több hatóság foglalkozott, az imént említett minisztérium, az izlandi Állatorvosi Hatóság és a Környezetvédelmi Hatóság is. A kérvény beadása után körülbelül tizenegy hónappal kaptuk meg a pozitív választ.”

Ezt követően már csak megfelelő légitársaságot kellett találni, amely hajlandó állatot – pontosabban sünt – szállítani az utastérben. Ez a kitétel azért volt fontos, mert Berninek legalább 22 fokban kell tartózkodnia, az alatt ugyanis elkezd hibernálódni...

„Ezt is megoldottuk, július végén a Finnair légitársasággal Helsinkin keresztül kihoztam Bernit ide, Izlandra” – folytatta Péter. „Utána még négy hét lakáskarantén következett számára, most viszont már szabadon élhet velünk.”

Papa, mama, gyerekek... és sün

Pétert a lányának tett ígéret hajtotta, amikor komolyan vette a sünköltöztetés feladatát, és energiát, időt nem sajnálva harcolt Berniért. És Esztert is a lelkiismerete vezérelte, amikor képtelen volt lemondani a szeretett háziállatáról, aki történetesen egy sün. Még 2012-ben látogatott el a család egy állatkiállításra, Eszter ott köteleződött el a sünök iránt. Bernit 2015-ben kapta a Varjúvölgyi tenyészetből, a felnőtt állatok csoportjában szúrta ki a fotóját, és azonnal belehabarodott.

„Sajnos az első gazdija visszavitte, mert szúrt és nem »öleb« volt, mint amire számított" – meséli egymásra találásuk történetét Eszter. „Nagyon sokat foglalkoztam azzal, hogy kézhez szoktassam, rengeteget olvastam a gondozásáról, és egy felnőtt ismerősöm is segített, aki járatos ebben a témában. Mivel elég idős süni, és nem is vagyok gyakorlott, szaporítani nem fogjuk, most már élete végéig mi leszünk a társasága.”

Eszter osztálytársai szeretik Bernit, és Péter munkatársai is érdeklődnek iránta, sőt, az izlandi sajtó is beszámolt már a magyar süni letelepedéséről. Szerencsére jól érzi magát, de Eszterék arra is fel vannak készülve, ha valami váratlan dolog történne Bernivel: egy közeli állatkórház vadállatokra szakosodott orvosa vállalná a sünt, ha egészségügyi gond adódna vele.

Magyar tinédzser, izlandi állattörténelem

Eszter pici kora óta szereti az állatokat, felelősséget érez irántuk, ha egyszer a szívéhez közel kerültek. Az izlandi élet, ha lehet, még érettebbé tette a 16 éves kamaszt, aki 11. osztályba jár, és társadalomtudományi szakon tanul az iskolában. Keddenként, és minden második hétvégén egy kis közértben dolgozik műszakvezetőként.

„Izlandon a gyerekek 13 éves koruktól dolgozhatnak, így készülnek fel a nagybetűs életre" – magyarázta Eszter, akit a munkahelyén ugyanolyan komolyan vesznek, mintha felnőtt lenne, már csak azért is, mert vannak felnőtt munkatársai is. Ugyan már érti az izlandit, egyelőre angolul kommunikál, de így is abszolút otthonosan mozog új hazájában.

Történetét megismerve több dolog jutott az eszembe, egyrészt az, hogy Izland működik, aztán az, hogy a példamutatás mennyire döntő jelentőségű a családon belül, és az is, hogy Eszter esete nagyon emlékeztet a néhai Gerald Durrell világhírű brit természetkutatóra, aki gyerekként Korfu szigetén tudta kiteljesíteni állatimádatát. Eszter, úgy tűnik, Izlandon ír állattani történelmet, de lehet, hogy nem csak azt…

Tamás Rita 

A fotók a család tulajdonát képezik. Felhasználásuk csak külön engedéllyel lehetséges.