–

Baromarc tanárok tejbegrízes szabálya

Nemrég egy hétvégi kiruccanás alkalmával a hotelben, ahol megszálltunk a svédasztalos reggeli egyik fogása tejbegríz volt. A férjem, a fiam és én is annyira megörültünk ennek a kissé szokatlan szállodai reggelinek, hogy mindhárman ezt választottuk. Amikor a férjem hozta a kakaót és megszórta a grízt, egyszerre felrémlett gyerekkorom menzai emléke a tejbegríz evésének szabályairól. Elmeséltem a fiamnak, hogy az iskolában, ahova jártam, a tanárok nem engedték, hogy összekeverjük a tejbegrízt a kakaóval. Aki mégis megtette, arra rásütötték, hogy „malac”, és a többi gyerek is csúfolódott, miután ezen a szabályon szocializálódtak. Bizony, körbe kellett enni a kakaót és csak a legvégén élvezhette az ember a kakaó és a tejbegríz találkozását. Aztán alaposan meglepődtem, ugyanis a férjem, aki nálam jóval idősebb, bőszen bólogatni kezdett, merthogy ez pont így volt az ő idejében, az ő iskolájában is. Hát, mit ne mondjak, az iskoláját neki!

Mégis, mekkora őrületes baromság az, ami generációkon átívelve terjed, és az égvilágon semmi értelme...

Ettük hárman a tejbegrízt – jó alaposan összekeverve – a kakaóval, és elátkozva azokat a tanárokat, akik anélkül, hogy végiggondolták volna, gyerekek generációit frusztráltak egy ordas nagy baromsággal.

Nyeld már le!

Felnőtt vagy, és nem tudod bevenni a tablettás gyógyszereket? Jó eséllyel azok közé tartozol, akiket gyerekként köteleztek, hogy nyelje le a keserű pirulát akkor is, ha ez nem ment. Ugyanígy járt anyám egykor, és én is, amikor kórházba kerültünk, és azokban az időkben nem volt senki, aki ebben a helyzetben megvédje az embert, hiszen eleve magunkra utalva, anyuka nélkül tölthettünk heteket az idegen környezetben, ráadásul betegen. Velem a skarlát babrált ki kétéves koromban annyira, hogy legkorábbi emlékeim közé tartozik, ahogyan a nővér áll mellettem egy kicsi pohárral, amiben alig van némi víz, és egy számomra óriási tablettával. Hogy aztán folyamatosan szidjon, amiért képtelen vagyok lenyelni azt a rohadt nagy valamit, és végül lenyomja a torkomon erőszakkal a gyógyszert. Innen az utókorból is, „köszi”, hogy elintézted – te, és a hozzád hasonló szörnyetegek – a gyógyszerek lenyelésétől való irtózást nekem... és sok gyerektársamnak!

A leves előtt nem iszunk!

Ha nem lenne a saját gyerekemmel a 2010-es évekből ilyen élményem, nem hinném el, hogy ez a bődületes hülyeség még mindig tartja magát az oktatási intézményekben. Persze megint mi más, mint a táplálkozás lenne a középpontban?!

Mégis, mivel lehetne legjobban sarokba szorítani valakit, ha nem azzal, hogy az alapvető szükségleteiben korlátozzák?

Hányszor hallottam én is azt, amit a fiam, hogy „a leves előtt ne igyál, mert akkor nem fogod megenni”! De ez még nem elég, mert ne igyál evés közben sem, kizárólag utána! Ki lehetett az, aki ezt a lehetetlen szabályt meghonosította, és a vajon milyen alapon? Miért ne ihatna egy gyerek – amikor a másik probléma, amit rájuk olvasnak, hogy nem isznak eleget – a leves előtt, után, rizses hús, tökfőzelék vagy vajas kenyér majszolás közben? Az én fiam azok közé tartozik, aki megszomjazik evés közben, és ha nem kap inni, nem tudja megenni az ételt. Ő ilyen, így tud enni, és semmi baja soha nem lett a „szabálytalan ivászattól”, már amikor velünk ehet, úgy, ahogyan jólesik neki.

Nem is kell pisilned!

Persze az evéssel-ivással nem ér véget a vegzatúra. Mert ha véletlenül mégis valahogy folyadékhoz jutott a gyerek az ebéd alatt, ha mégoly „szabálytalan” módon is, akkor annak nemsokára ki kell jönnie. Ha ez épp a délutáni alvás idejére esik, netán pont az elalvás előtt jön rá valakire, akkor, jaj neki! Hiszen biztos csak azért akar kimenni, mert nem fűlik a foga az alváshoz, vagy tereferélni akar a vécében a másik renitenssel, akit szintén szólít a szükség.

Olyan nincs, hogy valaki, csak úgy kimenjen összevissza pisilni, kakilni, hát hol élünk már?

Egy óvodai csoport mégis moderálhatná magát, intézze mindezt két foglalkozás közti szünetben, ki lehet azt bírni. Boldog örömmel kívánom minden pedagógusnak, aki nem engedi ki a gyereket, amikor ki kell mennie, hogy kapja el egy hasmars egy zsúfolt, karácsonyi bevásárlókkal teli áruház kellős közepén, de úgy, hogy a mosdóba már ne jusson ki!

Ahogyan ettük a tejbegrízt, és egyre másra jutottak eszünkbe ezek a borzalmasan hülye történetek, a fiam tejbegrízzel teli szájjal – igen, felőlem időnként még teli szájjal is beszélhet, ha épp úgy alakul – összegez; „Kínoztak minket, mami”. Nem én mondtam, ő élte így meg. Ha tudjuk is mindannyian, hogy a kínzásnak mennyivel komolyabb formái is vannak, szomorú, hogy még mindig mennyi hétköznapi apró kínzással tudják a mai gyerekek életét is megkeseríteni. Teljesen feleslegesen...

 

Kárpáti Judit

Olvasd el a gyerekjogász szerzőnk hasonló témájú írásait is: Kimehet a gyerek óráról pisilni? Gyerekjogok az iskolában 

A pisiléshez való alapjogtól a tanár-diák szerelemig – Gyakori kérdések az iskolai gyerekjogok ügyében

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Fortepan