November 26-án vasárnap országos demonstrációt szerveznek a közoktatásért. Mit lehet manapság elérni szimbolikus megmozdulásokkal? És miért fontos akkor is kimennünk az eseményre, ha nem feltétlenül hiszünk a tüntetés mint műfaj hatékonyságában? Erről kérdezte Szekeres Hanna szociálpszichológust, az ELTE adjunktusát Milanovich Domi.
Gyerekek, fiatalok, középkorú szülők és idős nagyszülők, de még egy korábbi miniszter, az Orbán-kormány egykori tanácsadója is együtt tüntetett a ma reggeli élőláncon, hogy transzparenssel a kezükben, békésen üzenjék: az oktatás rendezéséig nem hallgatnak el, nem állnak le a tiltakozással. Az autósok pedig dudálással jelezték, hogy mellettük állnak, ha menniük kell is. Chripkó Lili járt kamerával az élőlánc mellett:
„A Holt költők társaságának zárójelenete megmutatja, hogy egyedül az ember kevés és sebezhető, ám ha sokan állnak fel egyszerre, annak már ereje van.”
„Aktuálisan valóban nem mérhető pénzben, amit csinálok. Nem termelek profitot. De! Vajon a képviselők, a legkülönbözőbb helyeken dolgozó sok száz, ezer volt tanítványom, hogy jutott el jelenlegi állásába? Miből fizetik az adójukat? A nyelvvizsgájukban, egyetemi felvételükben, későbbi jó munkahelyükre való felvételükben vajon nincs semmi szerepem?”
Vendégszerzőnk gimnáziumi tanár. Imádja a hivatását. Nem panaszkodni akar, csak tisztázni fontos dolgokat, amiket sokan nem tudnak, vagy nem akarnak tudomásul venni. Olvassátok el, hogyan élnek azok, akik a gyerekeiteket tanítják nap mint nap.
De hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy: úgy érzed, egy csöppet furi, hogy az oktatásügy a Belügyminisztérium alá került? Máris elmagyarázzuk, miért való épp oda!
„Valószínűleg a nagy részére egyáltalán nem is emlékszem annak, amit a tanáraimtól útravalónak kaptam, de minden egyes nap hordozom magamban azt a sok segítséget és támogatást, amivel elhalmoztak az évek során” – írja Krajnyik Cintia.
„Élethosszig tartó emberképzés a tanári lét, méghozzá olyan, ahol magamat kell képeznem. Elképesztő meló ez, jókora árat fizetek ezért a tréningért” – mondja állandó szerzőnk, Kökéndy Ákos, akinek mégis megéri minden erőfeszítést megtenni ezért a hivatásért. Mert hisz benne, mert szereti. Mert ez küldetés.
„Lehet, hogy szülőként nincsen mindenre rálátásunk, de azt tudjuk, hogy a problémák megoldásához nekünk is tennünk kell” – írja egy olvasónk, aki szeretné, ha a szülők véleménye is megjelenne a tanársztrájk kapcsán.
Jocó bácsi kifakad. Szerintünk joggal.