A toldozott-foldozott szöveg, amit Natnak hívnak – Egy pedagógus véleménye
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
A technikai fejlődés miatt talán soha nem volt ekkora különbség a korosztályok életmódja, világszemlélete, szokásai között. Különösen problémás helyzetet teremt ez az iskolákban, hiszen a régi módszerek sokszor csődöt mondanak a tanításban. Van megoldás? Generációs szakértő szerzőnk ezt gondolja:
Tanárhiány, berögzült rossz módszerek, érthetetlen tanmenet: miért utáltatjuk meg a gyerekeinkkel az olvasást?
Van itt még valaki, aki szerint tanárnak lenni egy csomó szabadidőt és hosszú nyári vakációt jelent?
Már az első héten szankciók és fenyegetés. Nálatok is küldött az iskola levelet a szülőknek?
Neked is ismerősek a saját gyerekkorodból ezek a képtelenül idióta szabályok?
Miért kell az iskolákban módszeres munkával kinyírni azt az óriási kíváncsiságot és érdeklődést, ami ott él minden gyerekben?
Lehetséges, hogy az iskolák direkt megnehezítik a gimnáziumba felvételiző hatodikosok dolgát? Létezik a jegylerontás jelensége? Szülők mesélnek arról, hogyan látják ezt a kérdést.
Kárpáti Judit meglátogatta az iskolát, ahol lányok ismerkedhetnek meg a programozás gyönyörűségeivel. És azóta ő is programozó akar lenni. Na tessék.
Nincs is bájosabb a gyermeki ártatlanságnál és őszinteségnél! Azért persze nagyon mókás tud lenni, ha a tiszta lelkivilágú kisdedek ábrázolásait a piszkosabb fantáziájú felnőttek próbálják értelmezni...