–

Ha csak egyetlen olyan könyvet választanál idén, amit szeretnél a gyerekeddel közösen olvasni, akkor ez legyen az! A tíz és féléves fiammal együtt olvastuk, és akkora élmény volt mindkettőnknek, amit már nagyon rég nem éltünk át. Mélységes mélyen összeköt bennünket az a sok érzelem és izgalom, amit a bátor regényhősnek, Tiurinak a hosszú és hősies útja alatt közösen éltünk meg.

De először az írónőről ejtenék pár szót. Igen, írónő. Antonia „Tonke” Johanna Willemina Dragt 1930-ban született Batáviában, holland-kelet Indiában, ami a jelenlegi Indonézia területén található. Elég húzós gyerekkora volt, mert a második világháború idején, 1942 és 1945 között egy japán fogolytáborban sínylődött a családjával, az apjáról évekig semmit sem tudtak. Iszonyú sokat éhezett, és kiszolgáltatott, kisemmizett helyzetben töltötte a korai kamaszéveit. Ez a sok szenvedés – úgy tűnik – később előnyére vált. Hihetetlenül érzékennyé tette őt. Tizennyolc éves volt, amikor Hollandiába költöztek, ahol képzőművészetet tanult, majd rajzot tanított egy középiskolában. A hangos és figyelmetlen tanítványai vezették rá arra, hogy más módszerekkel is fenntarthatja az érdeklődésüket, ezért mesélni kezdett óra közben. Ez lett az alapja a későbbi regénynek. Először csak az iskolai szünetekben írt, majd – a regény megjelenése után – kizárólag az írásnak szentelte az életét. A Levél a királynak már a megjelenés évében, 1962-ben kirobbanó sikert aratott Hollandiában, és hamarosan megkapta érte a „XX. század legnagyobb ifjúsági regénye”-díjat. A kötetet egyébként ő maga illusztrálta.

Az 55 éve íródott történet egy középkori világba vezet bennünket, amelyben a főhős, Tiuri épp a lovaggá ütésére készül, ezért társaival együtt egy kápolnában kell éjszaka virrasztania, mielőtt sor kerül a ceremóniára. Ám az éjszaka sötétjében valaki suttogva segítséget kér tőle, és ő – nem törődve a következményekkel – elhagyja a kápolnát. A lovaggá ütés természetesen elmarad, viszont egy olyan kaland veszi kezdetét, amelyben igen hamar megismerkedik az élet kemény oldalával az eddig szinte burokban élő, 16 éves fiú. A történet rém egyszerű: egy titkos levelet kell eljuttatnia Tiurinak a szomszédos ország királyához, amelyet ármánnyal, cselszövéssel, vérrel és gyilokkal próbál megakadályozni a király gonosz öccse. Tiurin múlik egy ország jövője, és ő minden erejével küzd, hogy a levél idejében odaérjen. 

Középkori lovagregény gyerekeknek, és 55 éve írták? Ugyan, kit érdekel egy ilyen ósdi történet? – kérdezheted joggal. 

Szerintem mindenkit, aki hisz az egyetemes emberi értékekben. Akit elvarázsolnak a mélységes emberismeretről tanúskodó figurák, mint a remete, a király bolondja vagy az árva fiú, Piak, aki úgy ismeri a hegyeket, mint a tenyerét, az emberséges király és a gonosz testvér meg a szövetségesei, akik meg akarják szerezni a király birodalmát, és semmilyen eszköztől nem riadnak vissza.

Vagány, mai, élő figurák népesítik be ezt a fantáziavilágot, melyet a harmincéves Tonke Dragt teremtett, jóval megelőzve a saját korát. Irodalmi előképe lehet akár a Harry Potternek, és nagy rokonságot mutat Tolkien világával is. 

A humor át meg átszövi az egész mesét, voltak kedvenc figuráink, akiknek alig vártuk a felbukkanását, mert annyira viccesen beszéltek. A vártan is váratlan fordulatok igazi izgalomban tartottak bennünket. Ilyesmihez már nagyon rég nem volt szerencsénk, pedig tényleg sokat olvasunk együtt. Egy számkivetett, üldözött kamasz felnőtté válásának metaforája is benne van a történetben, és mind a 432 oldalon találtunk egy olyan mondatot, szereplőt vagy fordulatot, ami csodálattal töltött el bennünket. 

Miért olvasd a gyerekeddel EGYÜTT ezt a könyvet?

Mert biztos te is szereted, ha lélegzetvisszafojtva ül melletted a fiad vagy a lányod, hiszen annyira izgul, hogy mi történik a következő oldalon.

Mert már alig várjátok, hogy este hét legyen, amikor végre elkezdhettek olvasni. De a gyereked még fél tízkor is könyörög egy újabb oldalért, pedig rongyosra beszélted a szád, és másnap iskola, de te sem tudsz ellenállni a következő oldalnak.

Mert meghatódva láthatod, amint a 14 éves kamasz lányod is „ottfelejti” magát a kanapén, pedig ő már évek óta „dedós” dolognak tartja a felolvasást, és inkább egyedül falja a könyveket a szobája mélyén gubbasztva. 

Mert élvezed azt, hogy nem nagyon tudtok másról beszélni, mint arról, hogy vajon mi lesz a főhős következő lépése, sikerül-e legyőznie a sötét alakokat, megtalálja-e az ellenség a levelet, ki lesz barát és kiből válik ellenség...

Mert látod a gyerekeden, hogy milyen jó hatással van rá az a sok a bátorság, egyenesség és a küzdeni tudás, ami a főhőst jellemzi.

Mert ez a gyönyörűen hömpölygő történet mágikus hatást tesz rátok – egy olyan világban, amikor minden a gyorsaságról és az instant örömökről szól. Így aztán ti is lelassultok, és valóban odafigyeltek egymásra.

Elvehetetlen élményeket kaptok

Közösen, EGYÜTT élitek át ezt az élményt, amit senki nem vehet el tőletek. Lehet, hogy húsz év múlva már egyikőtök sem fog emlékezni arra, hogy  pontosan mi volt a könyvben, de azt biztosan nem felejtitek el, milyen volt estéről estére összebújva haladni egy fantasztikus világban, ami a tiétek volt, a ti közös történetetekké vált.

Bevallom, sokszor nem bírtam ki, és miután lefektettem a fiamat, titokban elolvastam még vagy öt fejezetet, hiába ígértem neki, hogy együtt haladunk tovább, de nem és nem bírtam letenni.

Az időtlenség csodás birodalmába vezetett bennünket Wekerle Szabolcs bravúros fordítása. Igényes, gondos, pontos, és olyan atmoszférateremtő erővel szólalt meg a szöveg, ami szabályosan elvarázsolt bennünket.

A kötetnek van folytatása is, és mi nagyon szeretnénk, ha ezt is lefordítaná Wekerle Szabolcs, mert rettenetesen izgulunk Tiuriért. (Szerencsére már ez is megjelent, nézzétek meg ITT!)

Nem szaporítom tovább a szót. Az a lényeg, hogy ez egy kivételesen jó könyv, és megérdemli, hogy nagyon sokan elolvassátok. 

Both Gabi

Kiemelt kép:  Benelux Film Distributors