–

Két kislányunkkal kerestünk őszi kirándulóhelyet, hogy kicsit kipihenjük az idei ovikezdés okozta sokkot, ami minden szereplőre ráfért. Én például másfél órával kelek korábban, hogy mindenki időben eljusson a megfelelő helyre. Mondhatnám, hogy ezért azt kapom cserébe, hogy egész nap egy gyermekkel héderelek otthon, de nem. Mivel a kisebb lányom kicsit kivan, hogy míg a nővére a misztikusan csodás óvodában múlatja az időt, neki pedig csak a megszokott anya+otthon kombó jut, így kompenzálásképp mindennap megyünk valami korának megfelelő programra. Sajnos ezek az én koromnak egyáltalán nem felelnek meg, szóval nekem is jólesett kicsit kiszakadni a zenebölcsi és a baba angol mókuskerekéből. Hosszas dilemmázás után Sopronra és a Fertő tó környékére esett a választásunk. A lányok négy- és kétévesek, ezért a romantikus őszi tájon tett hosszú séták után átszellemülten elszürcsölt sütőtökös latte/forrócsoki egyelőre még csak az álmaimban léteznek. Pedig ez a táj erre is tökéletes lenne. Viszont szerencsésen túljutottunk a „babakocsiban/hordozóban már szenvedő, de két lábon tíz méternél hosszabb úton még elfáradó” korszakon, így egy fokkal könnyebb programokat szervezni. Ez a környék pedig bővelkedik a kicsik (igazából szerintem bármekkora gyerekek) és nagyok számára is win-win lehetőségekkel. Egy játékos kedvű felnőtt legalább olyan jól szórakozhat a hivatalosan inkább gyermekprogramokon, mint az ovis (vagy nagyobb) apróságok.

1. Vidámpark, kis kardiózással kiegészítve

Az ok, amiért odamentünk a Fertő-tó osztrák részén található Family Park (magyar nevén Mesepark), ami tényleg óriási sikert aratott minden résztvevőnél. A gyerekek imádták az összes sínen, vízben, levegőben különböző tempóban és extrákkal körbe-körbe haladó játékot, amelyek közül mindre felszállhatnak a szülők is. A legtöbb játék két és négyéves kor között szülői felügyelettel, négyéves kor felett pedig önállóan használható, de van jó néhány szülővel korhatár nélkül igénybe vehető ringlispíl, és pár nagyobbaknak való komolyabb vidámparki cucc (gigantikus és gyors körhinta, zuhanós izé, majdnemátfordulós hajó, gumicsónakkal használható óriáscsúszda és komoly hullámvasút). Egy nagyobb család minden tagja megtalálja a neki izgalmas részt. Pár konkrét jó tanácsom van az oda igyekvő kisgyermekes szülőknek: bár a nagy hullámvasút 4négyéves kortól vagy 100 centitől szülővel együtt igénybe vehető, az én – kicsit talán félős – közel négyéves lányom falfehéren, saját bevallása szerint „zúgó szívvel” ülte végig az egészet, ugyanis a legdurvább része kívülről nem látszik. A másik pedig, hogy a parknak van néhány olyan játéka, ami fizikai erőfeszítést kíván a szülőtől, tekerve hajtható sárkány, többemeletes óriáscsúszda... Na, ezeket érdemes elkerülni, a mi csemetéink ugyanis teljesen rákattantak az óriáscsúszdára, amin persze csak közösen lehet csúszni. Így lett egy fizikai erőfeszítés szempontjából könnyednek induló napból egy vég nélküli lépcsős edzés. A  szülői szemmel nagyon off, gyerekszemmel viszont túlságosan on ringlis az ugráló békás. Ami ugrál. Először még vicces. Másodszor a hányinger kerülget. Harmadszor már szédülsz is. Na, és a gyerekek? Ötödször is vigyorognak minden ugrásnál.

2. Tekergés a tó körül

A másik, ami adja magát természetesen maga a Fertő-tó. Az aktuális időjárást figyelembe véve, biciklivel terveztük meghódítani, de nyáron a tavi fürdés, motorcsónakázás, vízibiciklizés is opció. Sétahajózni ősszel is lehet, télen pedig az időjárás függvényében korcsolyázni. Mi utánfutós bringát béreltünk Rust főterén, ahol óriási volt a választék, és meglehetősen kedvező az ár. Féléves kortól tudnak babaszállító lehetőségeket biztosítani, és mindenféle méretű gyerekbiciklik is vannak. Nem mentünk sokat (közel 30 kiló, plusz az utánfutó húzása, ez azért megdobja a kalóriaégetős részét a bringázásnak), de a táj gyönyörű, és a kis utasoknak is kellően változatos volt. A tó csodaszép, ám a szőlők felé is érdemes elkanyarodni, ahol kiépített kis pihenőhelyek vannak a megfáradt bicikliseknek. Mi az egyik padnál diót gyűjtöttünk, törtünk és ettünk, amit én nem emeltem volna ki magamtól, ha a két lányom nem mesélte volna el még két héttel később is mindenkinek.

3. Játszótér a Bécsi-dombon

Azt hittem, játszótér témában már mindent láttunk, hiszen a budapestiek mellett az elmúlt években sikeresen kiképeztük magunkat az indokoltnál több olasz, spanyol-, szlovén- és osztrák alkalmatosság alapos tesztelésével. De életünk eddigi legjobb játszóterezése a soproni Bécsi-dombhoz köthető, itt ugyanis minden van, olyan is, amit még sosem láttunk. Egy szuper, háromcsúszdás, több fel és lejáratos óriási vár, ami egy- és tízéves kor között élvezetes, bár én is szívesen felmentem volna. Mindenféle hinta, rugós többszemélyes helikopter, trambulin és mókuskerék (!!!), amit a bámuló szülők ellenére teszteltem (a gyerekeknek tartott bemutatónak álcázva). A játszótérről is csodás panoráma nyílik a városra, és mellette ott a füves-dombos Bécsi-domb, ami nemcsak fotózáshoz szuper, de szaladgáláshoz is. Emellett a közelben, Fertőrákoson a legszebb panorámájú játszótér díját is kioszthattuk volna, ha felkértek volna hivatalos játszótér-tesztelésre.

4. Rugalmas, gyerekbarát éttermek

Életszerűen gyerekbarát éttermekkel találkoztunk csak, ami egy kicsit a mediterrán hozzáállásra emlékeztetett. Voltunk gyorsétteremben, középkategóriás városi-, városon kívüli- és kicsit drágább étteremben is, és mindenhol hasonló volt a helyzet. Gyerekszék van, pelenkázó nincs, de kinyitják a konferenciatermet, a kis hátsó szobát... Gyerekmenü nincs, de kérhetünk levest kettétálalva, csak köretet, ketchupot mindenre. Szóval mindent megoldottak. Az Erhardt étterem pedig egészen kiváló, mindenki iszonyú finomat evett – a gyerekek a csoda finom gnocchit részben, ketchup nélkül ették, ami tényleg nagy szó.

5. Családbarát szállások tömkelege

Szuper volt a szállásunk, családias, tágas, olcsó, központi helyen, parkolóval. És nagyon sok jó magánszállás közül választhattunk, ami ritka, pedig két gyerekkel nagy lenne rá az igényünk. Mivel a lányok még kicsik, akár egyetlen szállodai szobában is lakhatnánk, de kipróbáltuk, és nem szeretnénk többet. Négy ember, bármekkora is legyen, 25 négyzetméteren, több napon át, akkor is egymás idegeire megy, ha amúgy aránylag kevés időt töltenek a szálláson. De pont a gyerekek miatt valamennyit azért muszáj, és ha már a reggeli (első) kávémat is csak úgy tudom meginni, hogy gyerekkönyökök- és lábak törnek be az aurámban, akkor a nap többi részében senki ne számítson sok jóra tőlem. De itt külön helyiségek, tágas terek, és felszerelt konyha várt bennünket. Talán a VOLT-nak köszönhető a  változatos szálláslehetőségek létrejötte, akármi is az oka, maximálisan gyerekbarát. Meg szülőbarát is, ami nem hátrány, ha a felnőttek is szeretnék jól érezni magukat.

Nekünk sikerült Sopronban.

 

Tóth Flóra

A képek a szerző tulajdonában vannak