– 

Lili nem egyszerű eset. A megközelíthetetlenség felszíne alatt vad kiszámíthatatlanság és erős indulat fortyog. Egyik percben barátságos, és intenzíven kötődik, a másikban becsukódik, hideg és távolságtartó lesz. Ha magányosnak és szerencsétlennek érzi magát, akkor közelségre vágyik, de amikor megkapja, fuldokolni kezd, és visszamenekül a megnyugtatóan ismerős egyedüllétbe. Ha valami lehetetlen, mindennél jobban szeretné, ha megkapja, többé már nem kell neki. Ha valami egyszerű, bonyolítani akarja, ha valami sikeres, őrült vágyat érez, hogy felrúgja. Mindenhonnan menekül, sehol sem érzi jól magát, folyton ellenkezik, senki sem érti őt – lételeme a nyűglődés.

Az érzékenység és távolságtartás kereszttüzében

Lili szüleinek személyisége között olyan éles az ellentmondás, mintha ezen kívül más nem is lenne közös bennük – talán épp ez vonzotta őket egymáshoz. Mintha a házasságuk egyetlen indítéka az lett volna, hogy Lili, ez az ellentmondásos lány, megszülessen.

Az anyai ágról érkező végtelen érzékenység, törődés, odafordulás, kötelességtudat, fájdalmas ellentétben áll az apai oldalon észlelhető hűvös távolságtartással, az érzések kifejezésétől való ódzkodással, a függetlenséggel és az önérvényesítés képességével.

A közös nevező a két oldal közt talán a (nem kiteljesített) művészi hajlamok.

A szüleinek rendesen fel volt adva a lecke, amikor összeházasodtak. A két ellentétes energia, és az, hogy ha lehetett, mindketten kerülték a nyílt konfrontációt, a harmónia szinte teljes hiányát eredményezte. Általános volt a jéghideg, vagy éppen pattanásig feszült hangulat. Ez az, amibe Lili beleszületett, és ez volt az elsődleges személyiségformáló hatás, aminek ki volt téve 13 éves koráig. Akkor váltak el.

Dr. Sean Grover, a Psychology Today-nek írt cikkében kifejti: a gyerek személyiségfejlődésének természetes része, hogy mindkét szülőjével azonosul. Ha pedig a szülők között folyamatos a feszültség, akkor az is a személyiségük részévé válik. Sok gyerek úgy oldja fel ezt magában, hogy inkább az egyik, vagy a másik szülőhöz húz. Lili azonban soha nem tudott választani. És mivel szokatlanul mélyen kötődik mindkét szülőjéhez, így a köztük feszülő ellentmondás is mélyen a lénye részévé vált.

Van egy kép, amit az anyukája írt le egyszer Lilinek. A szülei még az együttjárásuk kezdetén egy este egy kilátónál ültek a kocsiban. Az apja egy Rubik-kockát próbált kirakni, az anyja nézte, egy szó sem hangzott el köztük és közben a Dark Side of the Moon-t hallgatták a Pink Floydtól. Ez a kép nemcsak a szülei közti kapcsolatot szimbolizálja tökéletesen, hanem magát Lilit is: ő a mélyen befelé forduló, zenébe, filmekbe, könyvekbe menekülő lány, aki soha meg nem szólal, miközben a felszín alatt irtózatos feszültség fortyog benne.

A konfrontálódás színterei

Ahogy kamaszodni kezdett, akarva-akaratlanul, de folyamatosan lehetőséget keresett a belülről feszítő nyomás enyhítésére. A fortyogó indulatot először önmaga ellen fordította, ami depressziót okozott nála. Nem ment ki a lakásból, késsel vagdosta magát, öngyilkossági gondolatai voltak. Aztán új teret talált a feszültség levezetésére: az emberi kapcsolatokat.

A harc egyik legkézenfekvőbb terepe, a szüleivel való kapcsolat volt. Hagyta, hogy rajta keresztül újrateremtődjön a kettejük közötti feszültség. Bármelyikőjükkel is állt szemben, az aktiválta a másikétól elütő személyiségjegyeket, ami folyton konfliktust okozott. A szülei mintha a mai napig nehezen tudnának bármit is kezdeni a személyisége azon részével, ami a másikra emlékezteti őket. Édesanyját mélyen megbántja a vad öntörvényűsége és szabadságvágya, az apjából csendes irtózatot vált ki túlzott érzékenysége. Itt azonban nem ért véget a háború. Hol nyíltan, hol önkéntelenül volt ellenséges bárkivel, miközben dühös zenéket hallgatott, és csak úgy dőltek belőle a gúnyos megjegyzések.

A legbrutálisabb csatatér azonban az első szerelem volt. Lili talált valakit, aki mintha az apja pontos mása lett volna, és akivel szemben eljátszhatta az anyja szerepét, így keltve életre a szülei között lévő konfliktust.

Ő volt az érzékeny, kiszolgáltatott lány, aki mindennél jobban vágyódik az elérhetetlennek tűnő, távolságtartó pasira egy olyan kapcsolatban, ahol az intimitás és kommunikáció valóságos rémálom. Irtózatosan fájdalmas és keserves volt, Lili meg akart halni, több mint egyszer. És mégis, mivel ezzel szimbolikusan feltárta és megélte azt a konfliktust, ami a léte alapját képezi, soha máskor nem érezte magát annyira élettel telinek, mint akkor.

„Te nem akarsz boldog lenni!”

Talán pont ez a kapcsolat döbbentette rá, hogy a világ nem tehet semmiről – a konfliktus belül van. Emiatt a belső ellentmondásosság miatt van az, hogy néha egyszerre vonzódik két (egymással teljesen ellentétes természetű) pasihoz. Ezért érzi gyakran idegennek magát, még a saját családjában is. Ezért szeret inkább egyedül lenni. És legfőképp: ezért van az, hogy amikor közelíteni próbál felé az a pasi, aki igazán tetszik neki, Lili megvadult kancaként hőköl hátra, és elmenekül a helyszínről. Hiszen a felvillanó intimitás lehetőségéről mindössze egyetlen dolog ugrik be neki: hogy az maga a pokol.

„Te nem akarsz boldog lenni!” – kiáltott fel tehetetlenül egyszer az egyik barátnője, aki előtt felfedte a késztetések ezen bonyolult és ellentmondásos rendszerét.

Dehogynem. Méghozzá kétségbeesetten...

A felismerés kulcsfontosságú volt. Amikor sikerült összebékítenie a hideg és racionális oldalát az intuitív érzékenységgel, rájött, hogy az kincset érő tehetséget, kreativitást és mély pszichológiai rálátást eredményez. Hogy a legjobb formájában képes mélyen megérteni a legkülönbözőbb nézőpontokat, vagy racionálisan átlátni egy intenzív, érzelemtől fűtött helyzetet.

És amikor eljön a nap, amelyen a képességeit használva be tudja fejezni saját magában azt, amit a szüleinek nem sikerült egymás között, és képes lesz arra, hogy felülemelkedjen az ösztönös vágyon, hogy ellenkezzen és konfrontálódjon, és elfogadja, hogy a harmónia talán sosem fog magától jönni, megbékél a ténnyel, hogy a szülei most már tényleg, minden kétséget kizáróan elváltak, és ezen soha, semmi nem fog változtatni... akkor lesz életében először otthon.

 

Katona Eszter

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Flickr/