Lektűrök, krimik és szépirodalom – Ezeket olvassuk mi a strandon!
Te mit olvasol a strandon? Vaskos irodalmat, habkönnyű ponyvát, esetleg egy életrajzot? Nálunk mindenki másra esküszik, és nyáron simán bevállaljuk azokat a könyveket is, amelyekkel amúgy nem nagyon szoktunk dicsekedni. Zimre Zsuzsa írása.
–
„Szerintem nagyon fontos szempont, hogy a könyv ne legyen túl vaskos – mind tartamában, mind valós súlyában. Első esetben úgy jársz, mint én, amikor jó ötletnek tűnt Eco A rózsa neve című művét vinnem a 45 fokos horvát tengerpartra, ahol a zajban és a kánikulában nem fogott épp pipecül az agyam, és az oldal közepére érve már azt sem tudtam, mit olvasok. Ha meg túl vastag könyvet viszel, akkor félő, hogy napozás közben jól fejbe vágod magad vele” – írta Fiala művésznő, aki szerencsére nemcsak lebeszélt, hanem ajánlott is egy pár könyvet.
„Mindenképp ajánlani tudom Khaled Hosseini Papírsárkányok című könyvét, épp annyira mély még, hogy az ember tudja értelmezni a mondatokat, viszont nagyon olvastatja magát. Most épp az Ezeregy tündöklő napot olvasom, az se rossz, de már kicsit szájbarágós. (Még egyszer kihangsúlyozom: kicsit). Ha szereted a krimiket – és szerintem, ha máskor nem, akkor nyaralás közben biztos imádod, – akkor remek választás Alexander McCall Smith afrikás sorozata, a No. 1 Női Nyomozó iroda – amit hál’isten végre elkezdtek lefordítani magyarra is. Nem annyira erős a cselekményben az izgalomfaktor, de nagyon olvasmányos, és szuperédes életbölcsességeket lehet belőle összeszedni. Végül hadd tegyem fel a tanári szemüvegem, és parancsoljak rá mindenkire, aki nem olvasta Mark Twaintől a Pudingfejű Wilsont, hogy SÜRGŐSEN pótolja ezt a hiányosságát a nyári szünetben!”
Szőcs Lilla a sci-fi, fantasy polcról veszi le az éppen aktuális trend soron következő részét, amit lehetetlen letenni: Éhezők viadala, Trónok harca, stb. „Most épp a Fantasztikus világokat viszem magammal mindenhová, abban az előbb említett fantáziavilágok politikai kérdéseit boncolgatják a Star Warstól a vámpírokig. Egyszerre baromi szórakoztató és elgondolkodtató. Ha teljesen kifogytam a sci-fi irodalomból, akkor választok valamit a „rajtam kívül mindenki olvasta már” listáról."
Jómagam a skandináv krimik rajongója vagyok, így egy Jo Nesbøval nem tudok félrenyúlni, bár az utóbbi időszak futószalagos megoldásaival nem vagyok 100 százalékban elégedett. Anna Gavalda mindig jó választás, ha a szerelem mozgatja meg a fantáziádat, akkor a Szerettem őt! címűt ajánlom, ha pedig a fiatalság problémáira fókuszálnál, akkor az Édes életünk lesz a te könyved. Irodalom, de könnyen fogyasztható. Ha a krimi és a szépirodalom egyaránt bejön, akkor Dürrenmatt – az legalább megvan a könyvtárban – Ígéretét ajánlom. Ezen a vonalon maradva, Kondor Vilmos bármelyik regénye jó választás. A Budapest Noir-ral befutó szerző a két háború közti Budapest titkait írta meg egy Amerikából hazaszakadt nyomozó főszereplésével. Strandra tökéletes.
„Nyáron, vízparton két műfaj csúszik jól nálam: a krimi és a drámai párkapcsolat-analitika. Vagy az utóbbi az nem irodalmi műfaj? Mégsem írhattam azt, hogy románc...” – Na, vajon ki írhatta ezt? Hát persze hogy a DTK. „A klasszik habos románccal még tinédzser koromban szakítottam, amikor egyik nyáron túladagolást szenvedtem Claire Kenneth »műveiből« (Neonfény a Nílus felett, Randevú Rómában, Holdfény Hawaiion – megvan?). Szóval azóta kicsit keményebben tolom a párkapcsolati thrillert és romantikát – mármint papíron. Olyanok mennek, mint például Gillian Flynn Holtodiglan, meg Paula Hawkins Lány a vonaton, a Millenium trilógia Stieg Larssontól, vagy Háy János könyve, a Házasságon innen és túl. Hogy csak a legutóbbi évek letehetetlen tengerparti olvasmányiból válogassak” – írta főszerkesztőnk.
Kalapos Éva Veronika felvállalta, hogy tavaly a Bridget Jones eredetijét vitte magával az olasz tengerpartra, idén pedig Susan Hill könyve kerül a bőröndbe, mellé pedig Kálmán Kata: A Csibe-ügy című könyvét csomagolja be, ami Móricz és a fogadott lánya és egyben utolsó szerelme, Csibe sztoriját meséli el. Évi a magazinoktól sem zárkózik el, de nem megy rá kifejezetten a strandirodalomra. „Bármi jöhet, ami leköt, akkor is, ha több figyelmet kíván. Amikor olvasok, úgyis ágyút lehet sütögetni a fülem mellett” – írta.
Gyárfás Dorka szintén ebben a szellemben válogat, azaz nem tesz különbséget a strand és a kanapé közt. „Néha klasszikusokat viszek magammal – tavaly például a Balatonon olvastam újra a Candide-ot, azelőtt Mallorcán Déry Tibortól a Befejezetlen mondatot és Klaus Manntól a Mefisztót. Máskor direkt ellene játszom a napnak, és olyan regényeket viszek, melyekben sötét, borús a környezet, például Kondor Vilmos regényeit, vagy angol szerzőket, mondjuk, Evelyn Waugh-t, de nem szívesen hagynám ki E.M Fostert sem. De az is egy szempont, mi van meg e-bookon, mert a strandra inkább azt szeretem vinni."
Gyurkó Szilvi a beszippantós könyvek mellett teszi le a voksát, amelyekkel el lehet bíbelődni, és nem „leteszem-felveszem” típusú. „Murakami Haruki, Spiró, Dragomán – ezek a szerzők voltak velem az elmúlt években. Idén Krasznahorkaitól a Báró Wenckheim hazatér van bekészítve, meg Bolañotól a 2666. Ha ezekkel végeztem, és még mindig tart a vakáció, akkor jönnek a krimik. Jo Nesbø, LeCarré, és a többi két nap alatt kivégezhető, de addig gyomorbizsergetően izgalmas fast book" – részletezte Szilvi.
Both Gabi ugyan nem jár strandra, mert napallergiája van és víziszonya, de ha járna, biztosan az álnéven publikáló olasz írónő, Elena Ferrante könyveit vinné magával, mert az ő történetei zsigerileg hatnak rá, bárhol is van a világon.
Személyes kedvencem, Szentesi Éva csak annyit írt érdeklődésemre, hogy mivel pallérozza az elméjét: „Én a strandon napozni szoktam!”
Zimre Zsuzsa
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Ahmet Misirligul