–

Roald Dahl elképesztően színes és kalandos pályája is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy világhírű íróként több tízmillió felnőtt és gyerek életét édesítette meg az írásaival.

A Boszorkányok című könyve 1983-ban íródott, és nemrégiben jelent meg újra Quentin Blake vérfagyasztó illusztrációival, Pék Zoltán fordításában.

Dahl szerint a boszorkányok a hétköznapi életben teljesen úgy néznek ki, mintha rendes, kedves nénik volnának, DE vigyázat! Ez csak látszat, álca, képmutatás!

Így ír róluk a szerző:

„Az IGAZI BOSZORKÁNYOK hétköznapi ruhát hordanak, és szakasztott úgy néznek ki, mint a hétköznapi nők. Hétköznapi házakban élnek, és RENDES ÁLLÁSUK van.
Ezért is olyan nehéz őket nyakon csípni.
Egy IGAZI BOSZORKÁNY olyan utálkozó utálattal utálja a gyerekeket, hogy olyan utálkozó utálatot elképzelni sem tudsz.
Egy IGAZI BOSZORKÁNY folyton-folyvást terveket sző, hogy megszabaduljon a felségterületén lakó gyerekektől.”

Egy kisfiú és a boszorkányok

Főhősünket, a hétéves fiút nagy csapás éri, a szülei meghalnak egy autóbalesetben, ő pedig a Norvégiában élő vagány, szivarozó, a boszorkányokról szinte mindent tudó nagymamájával marad.

Megtudja, hogy miről lehet felismerni a boszorkányokat, figyeljetek ti is, és jól jegyezzétek meg!

A boszorkányok csak úgy néznek ki, mint a nők, de valójában emberalakot öltött démonok.

7 jel, amiről felismerheted Roald Dahl boszorkányait

1.
Mindig kesztyűt viselnek, mert köröm helyett görbe karmaik vannak, mint a macskáknak.

2.
Mindig kopaszak, mint a főtt tojás, és parókával palástolják a kopaszságukat, de pokolian viszket a fejük alatta, tehát gyakran vakaróznak.

3.
Az orrlyukuk nagyobb, mint az átlagembereknek, kicsit csavart orruk van, olyan, mint a tengeri kagylók pereme. Elképesztően jó a szaglásuk. A frissen fürdött, tiszta gyerekeket különösen hamar kiszagolják. Egy teljesen tiszta gyerek a legbüdösebb számukra. Szerintük egy ilyen gyerek kutyakaka szagot áraszt magából.

4.
A szemük egészen különleges, ha mélyen belenézel, akkor láthatod, hogy a kis fekete pötty folyton színt vált, majd tűz és jég táncol benne.

5. 
Szögletes lábfejükön nincs egyetlen lábujj sem, ezért enyhén bicegnek.

6.
Ja, és kék a nyáluk! Olyan, mint a tinta. Még írni is tudnak vele. A foguk egészen halványan kék árnyalatú.

7.
Szóval az egyik legbiztosabb módja a boszorkányok felismerésének, ha egy kesztyűs, kissé bicegő, kékes fogazatú, tüzes-jeges tekintetű hölgy befogja az orrát, amikor elmegy melletted és a gyereked mellett az utcán, mert nem bírja elviselni a belőle áradó kutyakaka szagot, különösen akkor, ha frissen fürdött az a szegény gyerek.

Egerek, boszorkányok és gyerekek

A könyvbéli fiú nagymamája szerint bőven elegendő, ha egy gyerek havonta egyszer fürdik. (Ezt a roppant fontos információt néha az én kisfiam is az orrom alá dörgöli, amikor megkérdezem tőle, hogy mikor fürdött utoljára...)

Tehát főhősünk nagymamája igen jól ismeri a boszorkányokat, akikkel a fiú hamarosan közeli kapcsolatba kerül egy nyaralás alkalmával, ugyanis elkószált egerei után kutatva betéved a szállodában egy terembe, melynek ajtaján a következő felirat áll:

„GYEKT-GYŰLÉS
A gyermekbántalmazás elleni királyi társaság éves összejövetele
Belépés csak tagoknak!”

A fiú a csendes teremben egy spanyolfal mögött tanítgatja egérkéit különböző mutatványokra, amikor egyszer csak megtelik a hely. Kiderül, hogy itt tartja éves közgyűlését Anglia összes boszorkánya. És ott van a pódiumon a Legfőbb Boszorkány, a leggonoszabb lény a Földön, aki amíg a maszkját le nem vette, egy csinos, huszonéves, kedves lánynak tűnt,

na, de utána...

Gyűrött, aszott, fonnyadt, ecetben pácolt, förtelmes, bűzlő egyszóval: brrrrrr! A hangja is rettentő, és valami furcsa raccsoló, pöszögő, ismeretlen akcentussal beszél. Képzelhetitek, mit érezhetett egy kisfiú ennyi gonosz lénnyel összezárva...

A Legfőbb Boszorkány előadja ördögi tervét a többieknek, miszerint a „késleltető egérítővel” fogja Anglia összes gyerekét egyidőben egérré változtatni, méghozzá úgy, hogy minden boszorkának cukorkaboltot kell nyitnia az iskolák mellett, és egy ingyenes kóstolót tartani, amire persze a gyerekek majd beözönlenek, megkapják a cukorkával együtt az egérítőt, és amikor belépnek az iskolába, egérré változnak. A tervben az szerepelt, hogy a tanárok nyilván majd ártalmatlanná teszik az egérré vált gyerekeket, tehát a piszkos munka nem is a boszorkáké lenne... Hétéves főhősünk rettegve nézi végig, mennyire pontosan kidolgozott minden egyes részletet a Legfőbb Boszorkány. Ahogy azt is látnia kell, hogyan semmisíti meg egyetlen pillanat alatt azt a boszorkát, aki valami kellemetlenséget okozott neki... Hiába drukkolunk, sajnos nem ússza meg az egérré válást a kisfiú sem, de szerencsére a hangja megmarad, csak a teste változik egérré, és mintha ezzel párhuzamosan a furfangossága is megnőne, mert olyan tervet eszel ki az összes boszorka ártalmatlanná tevésére, amit a Legfőbb Boszorkány sem tudna kivitelezni. A nagymamája azonban ugyanúgy szereti és támogatja az egérbőrbe bújt unokáját, mint korábban, amikor még egyszerű kisfiú volt.

A történet természetesen zseniális, egyszerre humoros, félelmetes, felemelő, izgalmas és megható. Roald Dahl mindent tudott, nemcsak a boszorkányokról, hanem a gyerekekről, az egerekről és az öregekről is.

A könyv elolvasása után sajnos még mindig ott a nagy kérdés, hogy mit tehetsz akkor, ha találkozol egy boszorkánnyal... Aki lehet, hogy nem úgy néz ki, mint a Dahl által kitalált figura, de minden áldott nap keresztbe tesz a munkahelyeden. Vagy értelmetlen rendszabályokkal korlátozza a gyerekedet az óvodában, szorongást és teljesítménykényszert csihol az iskolában. Esetleg elcsábítja a férjedet... vagy azt hazudja, hogy a legjobb barátnőd, miközben elárul és nevetségessé tesz mindenki előtt. Elvben a saját fegyverét kellene vele szemben alkalmaznod, ahogy azt az egérré változott kisfiú is tette, de nagyon vigyázz, nehogy te is boszorkánnyá válj közben!

Both Gabi

Illusztráció: Quentin Blake

Ezért olvass őrült és csodás Roald Dahl meséket! Ne csak a gyerekeidnek... Fiala Borcsa korábbi remek írása Roald Dahlról.