–

Hosszan csókolóznak a férjével, jóleső ez az ölelés, bár mintha a férfi kicsit elhúzódott volna tőle. Épp csak egy leheletnyit. Talán nincs ott fejben, és a munkán jár az agya? Vagy a gyerekeken? Mindkettőjüknek sok fejtörést okozott az iskolaválasztás.

A férfi nyelve is mintha bizonytalanabbul siklott volna a szájában, és úgy érezte, az íze is más volt. Hülyeség, hogy is lehetne más ízű a szája? Biztos csak valami egzotikus ételt evett ebédre, a férje szeret kijárni az irodából a kollégákkal, új éttermeket fedeznek fel.

A nő most belenyal a férfi nyakába. Bolond gondolat, tudja, nem szokták egymást nyalogatni mostanában, vagy kiszívni a másik nyakát, jóval szelídebb szeretők lettek ők ennél, most valahogy mégis ez jutott az eszébe. Egyszer csak beugrott neki, hogy megkóstolja a férjét, mint annak idején, amikor még sétáltak, beszélgettek, táncoltak és álmodoztak éjszakánként.

A nő nyelve ekkor hirtelen megdermed. A férje bőrének is más íze van. Pontosabban: másnak az íze van rajta. Régen ízlelte már a férfi pórusait, elszokott a hámrétegek közül feltörő forró aromától, de ezt mégis határozottan érezte.

Lebénul a lelke. Igyekszik visszafojtani a torkába és a szívébe toluló keserűséget, begyűrni oda, ahonnan jött. Bedugaszolni, mint egy üveget. Elfelejteni ezt az egész hülyeséget. Hiszen egy óvodás- és egy iskolás gyerekkel nem csinálhat ilyet az ura! Vagy vele, a feleségével! Meg egyáltalán. Ott van az a sok együtt töltött év. A rengeteg közösen leküzdött akadály. A lakáshitel, az építkezés, az autótörlesztés, a kisebbik gyerek mozgásszervi problémái, és a sok orvoshoz rohangálás.

Ezt egyszerűen nem teheti meg vele, és nem is fogja.

Elcsitítja hát gyorsan a buta gyanakvást, ami égető szikrákat vet a bensőjében.

A csók után jön az esti verkli. Az asszony vacsorát készít, elmosogat. Az ablakot nyitva hagyja, hogy kimenjen az étel illata, és beáradhasson a jázmin aromája. A kedvenc virága, a szagát akár kilométerekről is megérzi. Nagyokat szippant a jázmin illatából, hogy elűzze a sötét gondolatait.

A virág szirmai földre hullott csillagokként világítanak az éjszakában.

Másnap este, amikor a férje hazajön a munkából, a felesége megint a nyakához hajol. Most nem nyalja meg, éppen csak beleszagol. Az ingébe és a hajába. A férfinak hullámos, félhosszú haja van, szereti, amikor a barna fürtök csiklandozzák az orrát.

Ám ezúttal elmarad a jóleső cirógatás. Helyette csak erős csípést érez az orrában, valami facsarja a légzőnyílásait, mint a torma, ha tarkón kólintósra sikerül húsvétkor. Könnyek szaladnak a szemébe.

A férjének most egyértelműen más illata van. A hajából és a ruhájából jázminszag lebeg az asszony felé.

A nő áll, próbál nagy levegőket venni, némi ritmust csempészni  a légzésébe, úgy, mint szüléskor, bár már akkor sem ment túl jól neki, a fájdalom folyton kizökkentette az ütemekből. Ahogyan most is.

Másnap délelőttre találkozót beszél meg a legjobb barátnőjével, Verával. Mindenképpen el kell mondania neki, mi történt, Vera józan és vidám természetű nő, biztos lesz egy-két használható tippje az ügyben.

Hamarabb ér a kávézóba, mint a barátnője. Addig is formálgatja magában a mondatokat, miről is van szó valójában. Hogy az a sejtése, a férje megcsalja. Érezte rajta egy másik nő ízét és illatát.

Nemsokára befut Vera. Jókedvű, mint mindig, kipirult, és talán az átlagosnál is jobban csillog a szeme. Az utóbbi hónapokban láthatóan kivirult, jót tett neki a tavasz.

Odalép hozzá, hogy két puszit adjon neki, amikor az asszony megtántorodik, és belekapaszkodik a szék karfájába. Olyan sápadt, mint a kapucsnó törékeny habja, ami előtte van az asztalon.

– Mi történt? Jól vagy? – fogja meg Vera a vállát.

– Persze, köszönöm. Csak nem reggeliztem. Attól szédülhettem meg – suttogja a nő, majd összeszedi a bátorságát, és megkérdezi:

– Új parfümöd van? Jó illatú!

– Igen, nemrég szereztem be, olyan kellemesen tavaszias a bukéja – mosolyog elégedetten Vera.

– Sok benne a jázmin – jegyzi meg csöndesen a nő, miközben arcát szürke fátyol vonja be.

– Jázmin? Te ezt így megismered? – csodálkozik el Vera.

– Bizony, így megismerem – nyögi halkan a nő. Majd kinéz a kávézó ablakán, és tekintetét belefúrja a vadcseresznyék habos virágai közé.

Ez lesz az első húsvét a férje nélkül, gondolja. Az első húsvét a legjobb barátnője nélkül. Az első húsvét, amit annyi jázminillat jár majd át, hogy az már szinte elviselhetetlen.

Finy Petra

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/happyframe