Fogyókúrázók titkos naplója – 5 nap az éhhalál szélén
Egy nő egész életében fogyókúrázik, mondta a múltkor a zumbán az egyik lány. Igaza van. Ilyen-olyan élethelyzet miatt, de mindig koplalunk: szalagavatóra, diplomaátadóra, randira, esküvőre készülünk, első szülés után vagyunk, többedik szülés után vagyunk, bánatevésen vagy örömevésen túl vagyunk, nagy feneket növesztünk egy boldog kapcsolatban, védekező bástyahájat hizlalunk lelki okokból, el akarunk csábítani valakit... vagy épp vissza, klimaxolunk, egészségügyi panaszunk van... vagy csak unatkozunk. Valami ok biztos adódik egy nőnél arra, hogy diétázzon. Finy Petra naplója arról a bizonyos öt diétás napról, amelyen mindannyian túlestünk már életünk során...
–
Lelki újjászületési vágyak ezek valójában, csak mi szeretjük fogyókúrának hívni. Ez kézzelfoghatóbb. Erről bármelyik másik nővel el tudunk beszélgetni. A családunkat és a környezetünket pedig néha az őrületbe kergetni, ha ráállunk valamelyik csúcsmenő diétára.
A diéta első napja
Tele vagyok energiával, ez az új diéta most mindent kenterbe ver. Én biztos jobban fogom bírni a többieknél az irodából, akik pár nap után kidőltek. Rápotyogtak a klaviatúrára, mint elhulló legyek. Jó kondiban vagyok, hiszen sportolok, lelkileg is okénak érzem magam, igazából csak két-három kilót szeretnék ledobni: egy picit a combomról meg a hasamról, hogy ne plöttyedjen. Az irodai konyha hűtőjébe betárazva az új diéta kellékei, acélos akaratú vagyok, és elszánt. Nemsokára bombanő leszek. Lapos hasú, vékony combú csaj.
A diéta második napja
Mázli, hogy a barátnőmmel együtt csináljuk ezt az irodából. Tegnap este ugyanis elbizonytalanodtam. Éhesen feküdtem le, és a pasim azt hitte, álmomban morgok. A gyomorkorgás folytatódik a délelőtti meetingen is, a főnököm leszid, miért hallgatok zenét egy megbeszélésen, ráadásul ilyen rosszat. Egyre gyengébb vagyok, a kávéautomatánál beleszédülök a kukába. A kollégák ebédnél viccelődnek a diétás kajámon, óriás somlóikat lengetnek az orrom előtt... meg fűszeres tarjákat. Bosszantó vigyorukat látva elgondolkozom azon, hogy a menzai recés kést lehet-e vajon gyilkolásra használni. Az esti edzésen megroggyan a lábam, és kiejtem a súlyzót a kezemből, sajnos az edző lábára. Az éhségtől már ahhoz sincs erőm, hogy fekvőtámaszt csináljak: lefejelem a padlót, kitörésnél pedig térde esem, és úgy maradok. Este fél órát telefonálok a diétázós barátnőmmel, arra vagyok kíváncsi, hogy bírja? Ramatyul. Közben fél szemmel a hűtőt stírölöm. Egyszer finoman meg is simítom, de nem nyitom ki. Acélos akaratú vagyok, bár már kevésbé elszánt. A pasim éjszakára kiköltözik a nappaliba, mert nem tud aludni a gyomorkorgástól.
A diéta harmadik napja
Reggel majdnem nekiesem a hűtőnek, de eszembe jut az a rövidnadrág, amibe bele akarok férni a nyáron. Felveszem, és látom, hogy oldalt még kicsit kificcennek a hájak. Ez megerősít lelkileg. Akkor is megcsinálom, kemény vagyok! A koplalástól gyengülök. A munkahelyemen csak a liftet használom, a lépcsőhöz nincs erőm. Az irodában a gurulós széken ülve közlekedem. Gépeléskor leszakad a karom. Az éhségtől sötét foltokat látok: amikor a főnökömet kérdezem, mi ez a fekete pöttyös ing, savanyúan rávágja: sima fehér.
Kezdek hallucinálni. A szobában ülő kollégáim lábait füstölt csülköknek látom. A laptopokat hagymás rostélyos szeleteknek.
A barátnőm viszont meglepően jól van. Ebédnél óriási cigánypecsenye hever előtte... sült krumplival. Eddig bírta, közli mosolyogva, és beleharap a csillogó húsba. A galád dög. Megnézem, hogy a menzai villa vajon alkalmasabb-e emberölésre, mint a recés kés, ami csak egy vacak bóvli. Úgy döntök, ma jógára megyek, hogy ne történjen súlyzós baleset. Jógán úgy remegek, hogy a tanár kiküld, mondván, ez nem egy kortárs táncóra, produkáljam magam máshol a koreográfiámmal. A hűtőt este többször kinyitom, és közben kéjesen nyögök. De erős vagyok, és nem pakolom ki. Az éhség úgy legyengít, hogy nem bírom megemelni a tusfürdőt zuhanyozáskor. A gyomrom már nem korog, feladta. Lehet, hogy időközben olyan kicsire zsugorodott, hogy eltűnt a testem mélyén, mint egy fekete lyuk.
A diéta negyedik napja
Az éhségtől gyenge vagyok és agresszív. A munkába magammal viszem azt a sortot, amibe bele akarok férni, hogy tudjam, miért szenvedek. Mindenkivel kötözködöm, a főnökömet nyakkendős zsarnoknak, a barátnőmet gonosz árulónak, a portást sunyi börtönőrnek nevezem. Az összes kollégámmal veszekszem, a pasimra rácsapom a telefont. Edzeni nem megyek, ott is csak vitatkoznék. Járni is alig van erőm, de azért hazatámolygok a munkából. A hűtőből többször kiveszek ételeket, amiket szívesen megennék. De nem teszem, mert erős vagyok. Belebújok az ominózus rövidnadrágba. Kicsit jobban belesimul a derekam. Egy leheletnyit. Annyira nem látok az éhségtől, hogy zuhanyzás után a pasim fülére lógatom a törülközőt. A fülpiszkáló helyett szemceruzát használok, és a szempillafésűvel mosok fogat. Vak vagyok, mégis vizionálok. A bordó selyempaplant hatalmas marhasteaknek képzelem. Éjjel rémálmok gyötörnek.
Álmomban annyit eszem, hogy kipukkadok a lépcsőházban, és a takarítónéni jól leszid, hogy merek ilyen óriási kosszal járó elhalálozást választani.
A diéta ötödik napja
Amikor a főnököm finoman jelzi, hogy esetleg ma home office-ban kéne maradnom, mert az irodai békét megzavarja a fogyókúrám, a pasim pedig közli, hogy hétvégére elmegy a haverokkal, mert már nem bírja idegekkel a diétámat, feladom, és nem kínzom tovább magam. Reggelire rántottát eszem, sült bacont és habos kávét. Ebédnél visszafogottabb vagyok: natúr húst kérek párolt zöldséggel. De egy panna cottát azért megkockáztatok. Este is rendesen eszem. Visszatér belém a szín és az élet. Újra felvillan nőiesen izgalmas kisugárzásom. Van erőm kedvesnek lenni, dolgozni, edzeni, beszélgetni. Létezni. A főnökömmel kibékülök, a barátnőmmel röhögünk a közös diétán. Azt a hülye rövidnadrágot pedig sürgősen kivágom a kukába. Idegesítsen mást a lehetetlenül miniatűr méreteivel!
Finy Petra
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: iStock by Getty Images/evgenyatamanenko