Az ünnepnek vége, az éhség maradt – Mit jelent a gyermekéhezés? 1. rész

 –

„Riporter: Miért sír a baba?
Anya: Éhes.
R.: Délután három óra van. Mit ettek ma?
A.: Tegnap ettünk utoljára. Megfőztem pár falevelet.
R.: Ennyit ettek?
A.: Holnapra ígérik a fehér jegyeket*. Reggel bemegyünk Bama-ba**, és akkor talán lesz más is.”

Részlet a BBC Newshour 2016. december 6-i podcast-adásából

A fenti interjút éppen akkor adta a BBC, amikor a magyar családok nagy részében a gyerekek a csizmájukat tisztították, hogy a Mikulás egy kis édességet, mogyorót, narancsot tegyen bele reggelre.

A riport Nigériában készült, ahol az elmúlt években súlyos fegyveres harcok dúltak. A Boko Haram nevű terrorszervezet miatt több mint kétmillió ember kényszerült arra, hogy elhagyja az otthonát. Nem volt, aki megművelje a földeket, gyakorlatilag nincs se mezőgazdaság, se egyéb olyan gazdasági tevékenység a konfliktussal terhelt vidékeken, ami lehetőséget adna az embereknek arra, hogy megtermeljék vagy megvegyék a túléléshez szükséges ételt.

Az ENSZ nyáron hívta fel először a figyelmet arra, hogy Észak-Nigériában több mint 75.000 gyermek közvetlen életveszélyben van. Éhen halhatnak, mert nincs mit enniük, mivel a szintén éhező anyák nem tudják anyatejjel táplálni újszülöttjeiket, így az alultáplált gyerekek szervezete annyira legyengül, hogy a legkisebb betegséggel sem tudják felvenni a harcot. 

De nem csak Nigériából érkeznek aggasztó hírek. Az ENSZ 2016-os adatai szerint a világon 795 millió ember éhezik, és minden kilencedik súlyosan alultáplált.

Az éhezők döntő többsége valamelyik fejlődő országban lakik, azonban a fejlett világban, így Európában, Magyarországon is problémát jelent az éhezés. Főleg, ha gyerekekről van szó.

Hogy hány gyerek éhezik Magyarországon, arra sajnos nincs megbízható adatunk. Az Európai Bizottság egyik 2014-es jelentése szerint a magyar gyerekek 41 százaléka él deprivációban, és nélkülöz valamilyen szempontból. Ez nem jelenti azt, hogy ők éheznek is, de komoly a kockázata annak, hogy a nehéz anyagi körülményeik miatt nem táplálkoznak megfelelően. Hogy hány gyereknek nem hozott a Mikulás semmiféle apróságot, édességet vagy gyümölcsöt, arról nincs adatunk. Egyes kutatások szerint azonban 200 ezer gyerek alkalmanként, és körülbelül 40 ezer gyerek rendszeresen éhezik Magyarországon, ezért sajnos esélyes, hogy sok ezernek maradt üres a kiscipője december 6-án, vagy kellett lefeküdnie üres gyomorral.

A gyermekéhezés egyik fő oka a szegénység. De ahogy Nigéria esetében is láthatjuk: a fegyveres konfliktusok, a nem megfelelően működő gazdaság, a természeti katasztrófák, de például a klímaváltozás is komoly kockázatot hordoznak, és gyakran vezetnek éhezéshez.

A gyermekéhezés sajnos világjelenség, és a hatásai is globálisak. Földrajzilag is, és a gyerekek életét tekintve is. Az éhezés ugyanis nem csupán azt jelenti, hogy a gyerek éhes marad, és emiatt rosszul érzi magát. Az éhezés legyengíti a szervezetet, fájdalmat, betegséget okozhat, és súlyos esetben halálhoz vezet.

Mivel a gyerekkor az emberi fejlődés meghatározó időszaka, ezért a gyermekkori éhezés hatásai hosszú távon is jelentkeznek.

Az alultáplált gyerekek testi fejlődése lelassul, megreked, krónikus betegségek léphetnek fel, de az éhezés ezen túlmenően a kognitív képességekre is kihat. Az éhes gyerek nehezebben tud odafigyelni a környezetére, és nezebben tud fókuszálni. Az iskolában ezért rosszabbul teljesítenek, alulmotiváltak, figyelmetlenek, és a rendszeres betegségek miatt többet is hiányoznak.

Sokszor megfigyelhető, hogy az éhezést (a rossz anyagi körülményeket, a család szegénységét) a gyerekek szégyellik, megalázónak érzik – emiatt pedig a kortársakkal való kapcsolataik is akadályozottak. Gyakran elszigetelődnek az éhező, szegénységben élő gyerekek az osztálytársaiktól, a többi gyerektől. A „másság”, a kiszolgáltatottság érzése is gyakran kapcsolódik az éhezéshez, emiatt pedig a gyerekek dühösek, frusztráltak, szorongók lehetnek, ami konfliktusokhoz, „problémás viselkedéshez” vezethet.

Ezeket a lehetséges következményeket és kockázatokat azért fontos, hogy lássuk, tudjuk, mert a szegénység (bár a pénztárcához kötjük), az egész emberre hat. Ha ezt megértjük, akkor talán fokozottabb felelősséggel tudjuk kezelni a gyermekéhezés problémáját – felismerve, hogy egyetlen, önmagát civilizáltnak tartó társadalom sem hunyhat szemet a gyermekéhezés felett. Ahogyan azzal is fontos szembenézni, hogy

a gyermekéhezést nem lehet egyszeri ételosztással az év egy napjára – vagy akár egy hetére – korlátozódó segítséggel megoldani. Rendszerszintű, tartós, kiszámítható és átgondolt programokra van szükség.

Aki nem csupán a lelkiismerete megnyugtatására törekszik, lehetőség szerint olyan szervezeteket, programokat támogasson, amelyek ilyen szemlélettel próbálnak tenni a gyermekéhezés ellen.

Dr. Gyurkó Szilvia

Minisorozatunk második részében arról olvashatsz, hogy globális szinten mekkora probléma az éhezés egy olyan világban, ahol a megtermelt élelem harmada (!) elfogyasztás nélkül marad, és arról, hogy a tartós alultápláltság és éhségérzet milyen konkrét hatással lehet egy gyerek szervezetére.