„Elhittem magamról, hogy én is egy szerethető férfi lehetek ezzel a termettel” – Köleséri Sándor kis termetű színész

Mivel néz szembe egy 132 centiméteres ember, ha kimegy az utcára? Ha orvosi vizsgálaton vesz részt? Ha regisztrál egy társkeresőre? Ha dolgozni hívják? És mivel néz szembe, ha tükörbe néz? Vajon, melyik gátakat nehezebb átugrani, a társadalom által támasztott külsőket vagy a saját maga által felhúzott belsőket? Köleséri Sándor alacsony termetű színész. A köznyelvben ma is sokan a törpe szót használják rá, ezt nem szereti, mert rossz képzetek társulnak hozzá, nagyrészt a kis termetű emberek kulturális és médiamegjelenítése miatt (az Óvakodj a törpétől! filmcím, megvan? És a vándorcirkuszok porondján örökké kinevetett törpék?) Nemrég volt 52 éves, és elmondása szerint élete több mint felét töltötte önszabotázsban, amiért alacsony termettel született egy ritka kromoszóma-rendellenesség (a neve: achondroplasia) miatt. Keserves gyerekkor után közel harminc éven át beszélte le magát napi szinten arról, hogy neki is lehet jó, értelmes, élményekben, megbecsülésben és szeretetkapcsolatokban gazdag élete. Erről az időszakról is mesél, ahogy arról is, hogyan változott meg minden attól, hogy végül megtanulta elfogadni és értékelni magát. Azaz szinte minden… mert a társadalom hozzáállása és viszonyulása a fogyatékkal élő vagy az átlagostól eltérő testű emberekhez még ennél is lassabban változik. Sándor végül valóra váltotta álmát, színészként dolgozik, többtucatnyi színdarabban és filmben játszott és játszik ma is. És már nemcsak udvaribolond-jellegű szerepeket. A Breakout Roomban: Köleséri Sándor alacsony termetű színész.