Tíz gondolat a beszélgetésből:

1. A mai fiúk számára elvesztek a minták, a kapaszkodók az életükből, ez pedig nagyon megnehezíti, hogyan alkotják majd meg a későbbiekben a saját férfiidentitásukat, illetve a saját apai identitásukat.

2. Társadalmilag és kulturálisan is sokat változott az elmúlt évtizedekben a férfiak, az apák szerepe a családokban. Megváltozott, hogy mit várunk egy férfitól: hogyan kellene jelen lennie egy párkapcsolatban, a szülői létben. A férfiaknak évszázadokon keresztül nem volt szerepük a gyerek körül, az pedig, hogy a szülésnél jelen legyenek – esetleg ez a jelenlét az ő vágyuk is legyen – egyenesen elképzelhetetlen volt. Ez a változás pedig jótékony hatással van arra, ahogyan a saját gyermekükhez kötődni tudnak.

3. Az apa is nehezen születik. Egy ideális kapcsolatban a gyerekvállalás két emberről szól, két ember története. Azok az apák, akiket a párjuk bevon ebbe a történetbe, sokkal könnyebben kapcsolódnak a gyerekhez is. Ha az anya teret ad, az apa elfoglalja azt a teret.

4. Fontos, hogy egy apa ne csak fizikailag, hanem érzelmileg is jelen legyen: hogy megszólítható legyen, figyeljen, reagáljon, bele tudjon menni abba az élménybe, amiben a gyerek van. Az a fajta egymásra hangoltság, ami így kialakulhat, nagyon fontos a gyereknek.

5. Az apáknak is komoly szerepük van a gyerek biztonságos kötődésének, stabilitásának, önbecsülésének kialakulásában. Az apa, az apai szeretet hiánya egy életen át tartó sebeket okoz. Az apaseb nagyon sokféle lehet és nehezen gyógyul.

6. Az apává válás mélyen elrejtett szorongásokat hozhat elő a férfiakból, melyek közül az egyik legerősebb, hogy egyáltalán van-e bennük teremtő erő. Amikor meddőségről beszélünk, a többség a női meddőségre gondol, miközben sok férfit is érint a probléma.

7. A válások számának növekedésével nagyon is lényeges kérdés: van-e esélye egy apának jól jelen lenni a gyereke éltében? Fontos azonban tudatosítani, hogy nem kizárólag akkor tud az apa pozitív hatást gyakorolni a gyerekére, ha egy háztartásban él vele; ez a hatás akkor is megszülethet, ha az apa máshol él – esetleg már új családot alapított –, mégis jelen van a gyereke számára a figyelmével, a törődésével, az idejével, azzal, hogy érzelmileg elérhető.

8. Az apasebek azok az élmények, érzések, traumák, hiányok, amiket az apa-gyerek kapcsolatban megélünk. Az apa hiánya nehezebben megdolgozható, mint az, ha rosszul van jelen. A létező rosszhoz ugyanis lehet valamifajta érzelmi viszonyt kialakítani, a „nincshez”, a hiányhoz viszont nagyon nehéz.

9. Ha hiányzik az apa a családból, de van más apai minta – nagyapa, nagybácsi, ismerős – aki kötődési figuraként jelen van a gyerek életében, az nagyon sokat adhat. Minél több emberhez tud a gyerek érzelmileg jól kapcsolódni, minél több ember adja a gyereknek a szeretetét, annál stabilabb talaj lesz a lába alatt.

10. Az egyik legfontosabb a kérdés, hogy a szülő képes-e a saját gyermekkori sérülésein túllépni annak érdekében, hogy a gyerekének olyan közeget, érzelmi miliőt tudjon biztosítani, amiben megfelelően növekedhet, fejlődhet, érhet.

Tartsatok velünk, mert beszélnünk kell!

D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi