Angol ladyből amazonkirálynő, majd sejkfeleség: Jane Digby kalandos élete

–

A nőtörténet panteonjában nem csupán a jelentős és úttörő érdemű alkotóknak, a bölcs uralkodónőknek és az emancipáció hős élharcosainak juthat hely. Hanem akár az olyan bátor és gyakorta kalandos életű hölgyeknek is, akik önmagukra nézve egész egyszerűen nem fogadták el azt a szigorú szabályrendszert, amellyel koruk férfitársadalma a nőket korlátozta. Ők dacoltak akár azokkal a megkötésekkel és korlátozásokkal is, amelyek az illem vagy épp a szemérem körében szűkítették drasztikusan a női mozgásteret – és így saját környezetük többnyire rövid úton botrányosnak bélyegezte az életvitelüket. Ám az utókor már jó eséllyel sokkal megértőbben szemléli az ilyen szabályszegő és határátlépő életutakat.

Kényszerfrigy

Ilyen nő volt Jane Digby is, aki 1807-ben egy angol admirális lányaként látta meg a napvilágot a Palladio stílusát idéző norfolki kastélyban, Holkham Hallban.

A szigetországi arisztokrácia kellős közepébe születve Jane-re természetesen előkelő házasság várt – de nem épp a Bridgerton-féle szerelmi frigyek közül való.

17 éves volt, amikor 1824-ben hozzáadták a nála épp kétszer oly idős Lord Ellenborough-hoz, aki ambiciózus politikus, ám a korabeli közmegegyezés szerint egyszersmind rút férfi volt. Méghozzá olyannyira rút, hogy IV. György király bizalmasan úgy nyilatkozott róla: a puszta látásától is a hányinger kerülgeti. 

A szépséges és már lánykorában is nagyon öntudatos, sőt öntörvényű Jane Digby aligha meglepő módon, másutt kereste hát a szerelmi örömöket, és ezt az angol arisztokrácia akkori felfogása nem is ítélte meg különösebb szigorral. Pláne, mivel a lord maga sem volt éppenséggel mintaférj: elhanyagolta fiatal nejét a régi szeretője, valamint a politika kedvéért.

Így hát a lady előbb viszonyt kezdett egy távoli rokonával, a körülötte már a házasságkötést megelőzően is legyeskedő Anson ezredessel, majd belépett (szerelmi) életébe az első híres-hírhedt történelmi alak: Felix von Schwarzenberg herceg. Az osztrák főnemes, akiből 1848 után az önkényuralom cinikus miniszterelnöke vált, ekkoriban a Habsburg Birodalom londoni attaséja volt, s e diplomáciai megbízatása mellett jutott ideje kiterjedt magánéletére is.

Nyitott házasság kikacsintásokkal

Ellenborough-ék nyitott házassága kezdett túlságosan nyitottá válni, s így Jane Digby szüléseit már a korban élénken vitatták: az első gyerek, a mindössze két évet élt Arthur jó eséllyel az ezredes fia, a második, Mathilde pedig egészen bizonyosan Schwarzenberg lánya volt.        

A lady olyannyira nyilvánvalóvá tette az osztrák diplomata iránti heves szerelmét, hogy az menthetetlenül zajos botrányhoz vezetett. Vagyis előbb párbajhoz, azután pedig váláshoz, aminél nagyobb botrányt angol földön akkoriban elképzelni sem lehetett.

Miközben évente átlagosan két válásra került sor a szigetországban, az Ellenborough-per, amelyben még a parlamentnek is szerep jutott, túlzás nélkül korszakos szenzációvá vált. Úgyannyira, hogy a londoni Times első oldalon tudósított a válásról, ami sokkalta meglepőbb sajtótörténeti tény, mint tán elsőre gondolnánk, ugyanis e lap egészen 1966-ig a hirdetések számára tartotta fenn a legelső oldalt.

1830-ban Digbyt elválasztották a férjétől, elhagyta hazáját, búcsút mondott a családi vagyonnak, szült még egy – alig pár hetet megélő – gyereket Felixnek, valamint elvesztette a szerelmét is. A herceg ugyanis a válást követően gyáva módon lerázta magáról a „bukott asszonyt”. A szőke szépség azonban hamarosan új kedvesre lelt I. Lajos bajor király személyében – majd jöttek sorban az újabb férfiak. Egy német báró, aztán egy korfui arisztokrata, majd Lajos fia, akiből időközben görög király vált, utána pedig egy valóságos szabadságharcos hadvezér, bizonyos Christodoulos Hatzipetros. Botrányosnak tetsző és országhatárokon átívelő magánélete pedig az irodalomba is bekerült, lévén Balzac többé-kevésbé jól felismerhetően róla mintázta az Emberi színjáték Lady Arabella Dudley nevű alakját. 

„Az, hogy szeretve legyek, olyan nélkülözhetetlen számomra, mint a levegő” – egy levelében így vallott az asszony, aki egyszerűen nem volt hajlandó szégyenkezni szerelmi életének fordulatai miatt.

Amazonkirálynőből sejkfeleség

A mozgalmasság egyebekben is természetes jellemzője volt Jane Digby életének, akárcsak a korabeli női szerepek meghaladása. Például az említett thesszáliai szabadságharcos oldalán, aki mellett újkori amazonkirálynőként lovagolt a sereg élén. Ám idővel ennek a kapcsolatnak is vége szakadt, midőn kiderült, hogy Hatzipetros magáévá tette az asszony alig 13 esztendős francia szobalányát. Jane ezért e szobalánnyal az oldalán immár Ázsia felé vette az irányt: hogy lovakat vásároljon a görög sereg számára, és hogy felfedezze a Közel-Kelet rejtett szépségeit. A „rejtett” jelző szó szerint értendő, merthogy Jane 1853 nyarán Damaszkuszból felkerekedett az ókori Palmüra romjainak megtekintésére – amire előtte európai hölgynek nemigen nyílt módja.    

A kilenc nyelven beszélő és változatlanul attraktív, szembeötlően tejfehér bőrű asszonynak ezen a kimerítő és kockázatos sivatagi úton új kísérője akadt: egy beduin sejk, a nála húsz esztendővel fiatalabb Medjuel el Mezrab. A romantikus tevegelés során kettejük között szerelem szövődött, és Digby utolsó, negyedik házassága, minden előzmény és kulturális különbség dacára, végre boldognak és tartósnak bizonyult.

Az asszony élete utolsó bő két és fél évtizedét a damaszkuszi háza és a nomád beduinok sátortábora között ingázva töltötte.

„Minden utazásom közt talán a legnagyobb kaland” – jellemezte palmürai kirándulását Jane Digby, s ez a sorsfordító „kaland” végül egészen 1881-ig, a haláláig eltartott.

Kiemelt képünk forrása: Wikipedia/ www.woodlands-hotel.com

László Ferenc