„Mondhatja egyáltalán bárki is a XXI. században, hogy nem vezet? Elfogadható indok az, hogy szorongással tölti el a vezetés?” Vagy ez maga a lúzerség? Ezen töpreng Kurucz Adrienn, akinek sok éve van jogosítványa. A fiókban.

Johnny Depp azt mondta: a teste egy könyv, amin a tetoválások a történetek. De mi van akkor, ha csak azért szeretnénk magunkra varratni valamit, mert tetszik?

Abszurdisztán, akarom mondani, Slowjamastan egy pici ország a kaliforniai sivatagban, amelyet egy önjelölt szultán irányít, aki egyébként civilben DJ. (Megnyugtató némiképp, hogy nem csak mi kaptunk napszúrást.)

Nem túl drága, de nagyon „lájfcséndzsing” (életminőség-javító) apró tárgyak, aminek köszönhetően napsugarasabb vagy sokkal könnyebb lett az életünk. Vagy mindkettő. Kihagytunk valamit?

Nem elég uszonyban feszíteni a vízben vagy egy sziklán, rengeteg akadályt kell legyőznie annak, aki igazi hableány akar lenni. Hogy mi mindent, az kiderül a Hivatásos sellők című dokumentumfilmből:

Újragondolt Ariel, kibővített történet, téves korhatáros besorolás, dögös Triton, és néhol jól, néhol kevésbé jól működő okító szándék – Tóth Flóra egy csapat gyerekkel nézte meg A kis hableány élőszereplős változatát.

Ébredtél már arra, hogy azt érzed: valaki figyel? Csak akkor olvass tovább, ha nem vagy ijedős, bizonyos források szerint ugyanis létezik a Figyelő, amiről videók is készültek.

A legtöbben azt hiszik, mások úgy gondolkodnak, mint ők, noha a valóságban szinte senki sem gondolkodik úgy.