Az említett cikkek nagy részét már rutinosan dobálom a kukába, mivel  már túl vagyok az első, körülbelül négy évig tartó „totálisan szarul csinálom az életem” szembesülésen, és levontam a megfelelő következtetéseket. Mindeközben azt is tisztáztam magamban, hogy nagy vonalakban még mit is akarok belepakolni abba a valahol számomra már megkreált dobozkába, amit életnek nevezünk, de azért egy cikken megakadt a szemem, amiben konkrétan azt részletezik, miként takarítsam ki a mérget, a stresszt kereken egy év alatt az életemből, hogy egyenesbe kerüljek magammal.

Ergo belső rendrakás egy év alatt… Kösz szépen, mi sem egyszerűbb!

Hát lássunk is neki, elképzeltem, hogy a mindennapi meló, háztartás, gyereknevelés, Elművel, postával, BKK-val, szomszéddal és más elemekkel való küzdelem közben mikre kellene koncentrálni erősen.

A teljesség igénye nélkül – nehogy ti is sokkot kapjatok – kiemelek a „diétából” néhány fontos pontot, amelyre oda kellene figyelnem, figyelnünk a következő egy évben:

1. Helyezd magad az első helyre, tudj nemet mondani, dolgozz sokkal kevesebbet!

Oké, teljesen rendben van, biztos menni fog ez! Most kezdődik az iskola, szívem szerint hatkor még éppen fordulnék egyet az ágyban és nem masszíroznám a már első nap hullafáradtan ébredő gyerek lelkét, nem adnék neki egy kávét, meg reggelit, nem hallgatnám meg, hogy nincs egy rongya sem, és kirugdosnám a szekrényemből, amíg az én „nincsegyrongyomból” hosszú válogatás után elveszi, amit mégis jónak lát.

via GIPHY

Aztán mivel mégis felkeltem hozzá, nekilátok a jógának, és bár közben rájövök, hogy értekezlet, forgatás vagy bármi van, de megragadom az alkalmat a „nemet mondásra”, és írok egy gyors üzenetet, hogy ma egy órát szeretnék még meditálni, így mindenki értse már meg, hogy ez a nem igazi nem.

Ezután kiosztom a felettem toporgó kutyát, hogy ma pedig olyan nap lesz, hogy nem megyünk sétálni, nincs játék, nincs pisi, nincs kaki, mert én vagyok az első, és látod? Tudok nemet mondani.

Ezután teljes relaxációban azt mondogatom magamnak, hogy még mindig ráér a munka, nem baj, hogy a konyha tele koszos edénnyel, a ruhák halomban állnak mosatlanul, a lényeg, hogy magammal foglalkozom. Nem érdekes, hogy közben már feszít, szétstresszel, hogy az önmegvalósítás közben mi mindent kéne csinálnom, hogy eddig hova kellett volna mennem, hogy ha még egy ilyen napot letolok, akkor egész biztos, hogy sem normális emberi kapcsolatom, sem munkám, sem pénzem, sem kilátásom a további életre nem lesz.

via GIPHY

Na, nézzük a további lépéseket, hátha!

2. Változtasd meg a gondolkodásmódodat, válts nézőpontot!

Megvan! Igen, ezt rontottam el eddig. Köszönöm! Tegyük fel, hogy úgy másfél hónap múlva még mindig nem haltam éhen, maradt egy rohadásnak indult lakásom is, a gyerek tartja magát még valahogy, a maradék pénzből én is talán elvagyok, bár szegény, a magammal való foglalkozástól lelkileg és fizikailag erősen megtört férjem időközben lelépett és vitte a kutyát is, de sebaj, nézzük a jó oldalát, végre van időm magamra.

via GIPHY

Máris egy nézőpontváltás! Jól haladok. Ezután már csak azt kell elhitetnem magammal, hogy ebből a nézőpontból is szép az élet, mert ugye kitisztítottam belőle mindent, ami valaha stresszforrás volt, mindeközben a nap ugyanúgy kel és nyugszik, a szél fúj, még oxigén is van valamennyi a földön, és még mindig van majdnem tíz hónapom, hogy ebből az egészből kihozzam a legletisztultabb lelki állapotot és békét. Megy ez! Mi is a következő lépés, ha már ilyen jól haladok?

3. Lassíts, ismerd fel a régi rossz szokásaidat, írják, innen már egyszerűen jön a lélek és az élet tisztulása. Hát hogy erre nem gondoltam! Logikus is, az évből fennmaradó hónapokat ezek után már csak azzal kell töltenem, hogy teljesen magamra maradva végigjárjam az utat, ami a teljes összeomlásig vezetett. Ha leértem a bugyrok mélyére, akkor nincs tovább, innen csak némi lendületvétel, és ha minden jól működik, akkor nagyon-nagyon kemény melóval, kitartással, akarással, másnak a szeretetével, bizalmával talán fel lehet építeni egy, a korábbihoz hasonló életet (hogy abban legyen megint reggeli kávé a gyereknek, egyáltalán legyen gyerek például) – hogy legyen honnan néha ki-kivonulni.

via GIPHY

A viccet félretéve, akármilyen bölcs dolgokat írnak is le ezek a cikkek, akármennyire hihetően hangzik is (elsőre) az önkiteljesedés és öntisztulás e formája, egy XXI. századi városi ember számára igenis túlzó és akár még romboló is tud lenni, ha nagyon, sőt mindenáron akarjuk azokat a dolgokat, amiket a guruk szerint akarnunk kellene a boldog és teljes élethez, és harmónia helyett csak stresszt és sikertelenségélményt kapunk.

Inkább úgy legyünk magunknak fontosak szerintem, hogy meghalljuk, valójában mi mire is vágyunk.

Nekünk mitől lesz könnyebb. Meg a körülöttünk élőknek. Jobb lesz így az életünk, mint rágörcsölve a lelki méregtelenítésre vagy bármi más teljesíthetetlen kihívásra. Ígérem!  

Marossy Kriszta

Kiemelt képünk illusztráció