Ahogy a december elseje elérkezett, óramű pontossággal minden hétvégén lefekvés előtt elterveztem, hogy a következő héten háromszor elmegyek edzeni. Muszáj helyet csinálnom annak a gigászi mennyiségű ételnek, ami majd karácsonykor rám zúdul – gondoltam magamban. Hadd spoilerezzem el a történet végét, nyilván nem jutottam el edzeni az elmúlt egy hónapban – a helyére bekerült megannyi SOS feladat, ami a karácsonyi előkészületekkel jár például: ajándékvásárlás – illetve a sikertelen ajándékvásárlások – miatti rohangálás, plusz év végi hajtás a munkában.

Karácsonyi hajsza pedig – mint tudjuk – nincs jutalomfalat nélkül: jöhet egy jó forralt bor, némi töki pompos, cukros sütőtök, esetleg forró csokoládé.

Egy hónap nyűglődés után egyetlen dolog erősödött meg rajtam-bennem, a bacilustenyészet – úgyhogy jól meg is fáztam. Szóóóval, ha nem is kőkemény testedzés árán, de kezdek megszabadulni az adventi csipegetés okozta kamaszhájtól. 

Miért pont ilyenkor telnek meg a konditermek? 

Elnézve a tömeget az edzőtermekben, (mert kívülről azért láttam jó néhányat, ha belülről nem is néztem meg), nem értem az embereket, beleértve magamat sem, miért pont most akarunk íziben életmódot váltani. Október-novemberben fele ennyien voltak a klubban, ahová járok-járogatok.

Ilyenkor már úgyis minden elveszett. Meglehet, hogy nemcsak bikini bodyra gyúrnak az emberek, hanem Christmas bodyra is? Csak itt a testedet az evésre készíted fel, nem pedig a vetkőzésre?

De hadd mentsem fel magamat-magunkat egy pillanatra, mert lássuk be, egy fix belső mércével rendelkező embert is próbára tesz az az ünnepi marketingkommunikáció, ami október óta próbál rávenni mindenkit arra, hogy egyen, fogyasszon, csipegessen, jutalmazza magát.

Tényleg nem csodálkoznék azon, ha kolbászból lenne a kerítés egy plázában… vagy legalább mézeskalácsból. Ti is észrevettétek, hogy sunyi módon szinte minden második helyen a vásárláshoz jár egy bónusz szaloncukor, bon-bon, cukorka vagy minifánk.

A „karácsonyi test” alapvetően nem is szentestén kezd el gyarapodni az ebédlőasztal körül. Jóval korábban elkezdődik a gömbölyödés. Akkor, amikor az első karácsonyfadísz kikerül a plázákba, és velük együtt a kilóra megvehető szaloncukrok is.

Már az adventi kalendáriumba rejtett apró finomságok is megágyaznak a torkosságnak. Majd érkeznek az aljas irodai falatok „Hoztam, mert véletlenül többet sütöttem” felütéssel. Kalács, bejgli, tojáslikőr, kitudjahányéves szaloncukor… ajándékba kapott, fura ízű bonbon formájában.

Majd jöhet a megérdemelt karácsonyi szünet, vele együtt a várva várt ünnepi menü, és annak a felélése egy héten át. És legeslegvégül a szilveszteri menüsor felteszi az i-re a pontot. Éjfél után persze megfogadod, hogy jövőre sokkal tudatosabb leszel, sőt megszabadulsz a fölös kilóktól. (Legalábbis velem pont így történik, ebben a sorrendben.)

Összeírtam a legfőbb pontokat, hogy ezúttal tényleg sikerüljön az életmódváltás!

1. Írj végrendeletet!

Fogd a cheat-kajákat („csalókajákat”), és kíméletlenül… ajándékozd el. A karácsony tökéletes alkalom, hogy megszabadulj tőlük! Talán épp ez a magyarázat arra a rejtélyre, hogy miért keringenek az ismeretségi körben mindig ugyanazok a bonbonok. Lehet, hogy mindenki titkon próbál életmódot váltani? Hmm, hát ezen nem csodálkoznék.

2. Ne vegyél jövőre olyan adventi kalendáriumot, amibe csokoládét rejtettek (és/vagy bármilyen más édességet)

Most, hogy lassan minden háztartás felélte a családi adventi naptárat, beszélhetünk arról, hogy mennyire sarkalatos pontja a napi jutalomfalat a karácsonyi testnek. Ha száműzöd a naptárat a lakásodból, rögtön egy jutalomfalattal kevesebb lesz!

3. Gyerekzárat minden Tasty-videóra!

A modern technológia egyik legcsodásabb médiaterméke a Tasty-videóoldal (vagy inkább gasztrobirodalom), ami ontja magából a jobbnál-jobb, nyálcsorgatós, rövid főzős videókat. Természetesen a hírfolyamodban a videók maguktól is elindulnak, úgyhogy pillanatok alatt azon kapod magad, hogy már a dél-amerikai Tastyt nézed. (Én így tudtam meg a hétvégén, hogy ünnepekkor a brazilok egy hipnotikus csokoládébombát esznek, brigadeiro a neve). Na, tessék, mekkora reklámot csináltam most neki. (Ne keress rá, ne készítsd el otthon!) Szóval facebookozz kevesebbet, vagy szabályozd a tartalmakat, és talán-talán könnyebb lesz az életmódváltás.

4. Kezeld fenntartással az irodai édességeket!

„Erikaaa, van még abból a romlott kókuszos szaloncukorból? Persze, vegyél csak nyugodtan, szolgáld ki magad!” Ez csak egy  szösszenet abból a sok marhaságból, ami itt az irodában elhangzik. Nos, innen tudatnám minden kedves kollégával, hogy a hatalmas üvegtálban elhelyezett kék bonbonok állítólag ezerévesek. Ugyanakkor pont emiatt gyors karcsúsodáshoz is vezetnek. Na, ezt nevezem én win-win sztiuációnak (irónia*). Viccet félretéve, ne edd meg más lepattanóját, tartogasd magad a minőségi édességeknek!

5. Ne fogadj el idegenektől édességet!

Ezt az alapszabályt lehet, hogy nem csupán a kölykökkel kellene betartatnunk. Karácsonykor nemcsak a kollégák és a család ontják az édességeket, hanem az üzletek eladói is! Tartsd be azt a szabályt, amit te is tanácsolnál gyerekednek, unokádnak, kis rokonodnak: ne fogadj el idegenektől édességet.

6. Add át magad az influenzának!

Mint ahogy fentebb is írtam, a nagy karácsonyi életmódváltásom eredménye az lett, hogy megfáztam. Én még így nem örültem takonynak, komolyan mondom. Minden fentebb leírt ponttól védve vagyok. Csak a forró tea és én vagyunk, semmi más. Ja, és nem mellékesen, minden csiniruhám rám jön. Halleluja!

7. Tanulj meg nemet mondani!

Persze az édességek kizárása a közvetlen közeledből, az influenza, a rohanó életmód nem garancia arra, hogy nem támad be valaki lesből két tonna bejglivel. Mert be fog, hidd el. Ocsmány klisé, de meg kell tanulni nemet mondani. Vagy… vagy egyszerűen csak továbbajándékozni a gesztust (vissza a 3. pontra).

8. Ne tanulj meg nemet mondani, sőt ne tegyél inkább semmit!

Elnézést, most jött a hír, állítólag megvan a gén, amit ha kikapcsolnak, bármennyit ehetsz, nem fogsz elhízni! Apró betűs rész: a mellékhatások egyelőre még ismeretlenek.

Szőcs Lilla