Kurtán-furcsán indult ez a hét. Beteg is voltam (apró probléma), harcba is szálltam megint, ráadásul az egyik legnagyobb daganatos betegekkel foglalkozó szervezettel, a Magyar Rákellenes Ligával. A felháborító kampányukra először egy cikkben reagáltam, aztán úgy tűnt, ez nem volt elég, hiába indítottak többen ellenkampányt a gyógyult betegtársaim közül. Petíciót indítottam, aztán olyan messzire szállt az ügy, hogy azon kaptam magam, mindjárt dél, és én még semmit nem ettem, ráadásul félig-meddig ágyhoz vagyok még kötve, nem vagyok elég erős. De valahogy a jó ügy érdeke feltüzelt, pláne az, hogy értő és együttérző fülekre talált egyből. A petíciót három óra leforgása alatt 1500-an aláírták, és ki tudja, hol áll meg.

De éhesen nem lehet forradalmat nyerni, a harcosoknak is kell a benzin, így hát kinyitottam a hűtőt, ám alig volt benne valami. Két szál répa, egy kis brokkoli, a fagyasztóban némi mell anyuci csirkéjéből, egy megbontott paradicsomszósz, csili és bazsalikom, de ez utóbbi már nem volt túlságosan jó állapotban.

Akkor ez van, ezt kell szeretni, mondaná megboldogult nagyanyám, aki természetesen soha nem tolt brokkolit, répát meg bazsalikomot az orrunk elé. Fogalmam sem volt, mi sül ki ebből, de azért megpróbáltam:

Hozzávalók:

– fél kiló natúr csirkemell
– brokkoli
– 2 szál répa
– natúr paradicsomszósz
– csili (ízlés szerint)
– 1 csomag friss bazsalikom
– parmezán
– só, bors

Elkészítése: a brokkolit és a répát forrásban lévő vízbe beledobáltam, és kábé öt percig főztem őket, éppen annyira, hogy még ropogjanak. Közben a paradicsomszószba beleaprítottam a csilit és a bazsalikomot, megsóztam és megborsoztam. Majd felkockáztam a csirkemellet, és amikor a répahasábok megfürödtek a forró vízben a szétválasztott brokkolirózsákkal, akkor egy üvegtálba helyeztem őket szépen (ahogy a fenti képen látod).

Rácsurgattam a szószt, bedugtam a sütőbe 180 fokra, majd mikor sült kábé húsz percet, parmezánt reszeltem rá. (Parmezán mindig van a hűtő egyik eldugott csücskében, bármi történjék is.) Húsz percre visszatettem, és egészséges színűre főztem, aztán kivettem, és ez lett a végeredmény.

Lehet, hogy létezik szebb étel, de ez legalább egészséges és finom. A többi pedig nem is számít egy ilyen polgárháborús napon.

Szentesi Éva